Avagy miért megy egy 25 éves lány az összes spórolt pénzéből Dél-Amerikába? - hosszú hegyi beszéd az álmokról és azok megvalósításának jelentőségéről (aki allergiás az efféle papolásra, kérem, lapozzon!)
a fenti kérdésre a válasz egyszerű: azért, hogy eszperantót tanítson, eszperantó nyelvű előadásokat tartson, önkéntesként brazil szegény gyerekeket gardírozzon. Írhatnám azt is, hogy azért, hogy megvalósítsa az álmait, meg önmagát, sőt, hogy a világot is megváltsa rögtön, de nem írom le, mert nem szeretnék ennyire menő frázisokkal villogni. Pedig lenne benne valami. Na nem ám a világmegváltós részben, hanem az álmosban. Mert mindig is erre vágytam. Titkon, valahol legbelül, a szívem legbelső kis fiókjában őrizgettem ezt az álmot, bármilyen geilnek is hangzik ez így.
Ez az álom mindig is egy elérhetetlen, irreális, sőt, szürreális álomnak tűnt, biztonságos is volt olyan szempontból, hogy bármikor lehetett róla álmodozni annak a veszélye nélkül, hogy bármit is kelljen tenni azért, hogy megvalósuljon. Az ember nagyon akar valamit, de azért annyira mégsem, hogy tegyen érte. Merthogy elérhetetlen. Na ja, egészen addig, amíg komolyan nem gondoljuk. Az emberek nagyon szeretik az efféle kényelmes álmokat, hányan voltunk szerelmesek anno Nick-be a Backstreet Boysból (bár nekem mindig inkább Brian tetszett, na mindegy).
Úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Megnézem, hogy mennyire lehetetlen a lehetetlen. Hogy ne érezzem azt majd egyszer, hogy meg se próbáltam. Mert ez a legfontosabb. Hogy legalább megpróbáld.
A program Brazília, Chile, Argentína, majd újra Brazília. 4 hónap. Egyedül. Próbálok majd minél többet írni, de ne számítsatok "megérkeztem Buenos Airesbe, 20 C van, baromi nehéz a bőröndöm, a francba, Santiagóban felejtettem a fogkefémet"-szerű bejegyzésekre. Inkább gondolatok, érzések, benyomások lesznek. A másik blog - az eszperantó nyelvű - valószínűleg sokkal jobban fog pörögni, mert sokkal több barátom van, aki eszperantóul ért, de magyarul nem, mint olyan, aki magyarul ért, de eszperantóul nem. Aki meg egyik nyelven se ért, annak meg jóval egyszerűbb eszperantóul megtanulnia. De majd igyekszem azért ide is írni.
Gyors számvetés:
Van szállásom mindenhol (ingyen, eszperantistáknál), 9 db repülőjegyem, 4 db oltásom (és két k... kegyetlenül fájó karom), 1 db magányosbolygós brazil útikönyvem, 1 db portugál nyelvkönyvem, 1 db lakás- és szobanövénysitterem, 1 db fényképezőm, 2 db halálosan aggódó szülőm, 31 és fél db aggódó barátnőm/barátom/szomszédom/fodrászom.
Nincs 3 hetem indulásig.
Ha nem lenne vérciki, most belekiabálnám a panelszürkeség csendjébe, hogy girápppppááááááá... :D
Wednesday, March 02, 2011
Thursday, November 04, 2010
kevés
attól félek már csak, hogy egy élet nem lesz elég erre...
Wednesday, May 05, 2010
a bőség zavarában
Életem legszörnyűségesebb és legembertpróbálóbb időszaka a felvételi beadási határidő előtti két hét volt gimiben, amikor is ki kellett választani kb. hármat a végtelen számú opció közül. Álmatlan éjszakákat okozott a nagy felelősség terhe, hiszen vagy 72 dolgot tanultam volna szívesen. Végül nagynehezen a nyelvek mellett voksoltam, és kiválasztottam azt a hármat, amit. Utólag homályos emlékeim azt súgják, hogy sorsolással döntöttem el a sorrendet. És mekkora szerencse már, hogy a holland került a harmadik helyre, és hiába vettek fel arra is, nem engedték a három nyelvszak paralell művelését a bölcsek. Pedig micsoda felháborodással kilincseltem annó, ahol tudtam, mert szentül hittem, hogy valami kérelemmel engedik csinálni a három szakot egyszerre.
Óhogy irigylem azokat, akik tudnak dönteni. 2 szoknya közül, 3 szín közül, száz nyelv közül. Óhogy irigylem azokat, akik nem akarnak egyszerre 88 és fél dolgot csinálni, akik nem riadnak fel éjszakánként arra a szörnyű gondolatra, hogy tejóisten, sehol nem vagyok, mert ezt meg ezt meg azt meg amazt még akartam csinálni. Óhogy irigylem azokat, akik ki tudnak választani egy szakmát, és nem kínozza őket a gyötrő tudat, hogy ott van még száz másik, amit meg kéne próbálni.
Nekem legalább 7 élet kéne, mint a macskáknak, hogy mindent megcsinálhassak, amit akarok.
Óhogy irigylem azokat, akik tudnak dönteni. 2 szoknya közül, 3 szín közül, száz nyelv közül. Óhogy irigylem azokat, akik nem akarnak egyszerre 88 és fél dolgot csinálni, akik nem riadnak fel éjszakánként arra a szörnyű gondolatra, hogy tejóisten, sehol nem vagyok, mert ezt meg ezt meg azt meg amazt még akartam csinálni. Óhogy irigylem azokat, akik ki tudnak választani egy szakmát, és nem kínozza őket a gyötrő tudat, hogy ott van még száz másik, amit meg kéne próbálni.
Nekem legalább 7 élet kéne, mint a macskáknak, hogy mindent megcsinálhassak, amit akarok.
Saturday, April 17, 2010
elbölcsészetlenedtem
egy sima fekete nadrággal és egy blúzzal sikerült olyannyira túlöltöznöm mindenkit a tegnapi angoltanárnénis konferanszián, hogy kétszer is hostessnek néztek...
Tuesday, April 13, 2010
Monday, April 12, 2010
Speisekarte
Az jutott eszembe, hogy milyen nemes gesztus lenne részemről felajánlani, hogy megszabadítom néhány étterem étlapjának idegen nyelvű szekcióit az őket elárasztó bosszantó és szánalmas helyesírási/gépelési/fordítási hibáktól. Feltételezem, hogy néhány forintocskával honorálnák is kedvességemet, vagy legalább ingyen ebéddel, desszerttel és/ vagy kávéval. És akkor nem kéne azon bosszankodnom még néhány puccosabb étteremben is állandóan, hogy kinek a(z) fia-lánya/unokahúga/szomszédja/kutyakozmetikusa fordította le a nyomorult étlapot, és miért sajnálták a szegény fordítótól azt a 3 és fél bécsi szeletnyi összeget, amiért normálisan megcsinálta volna.
Na mi van már a világgal,
hogy pénteken még kisszoknyában, harisnyától megszabadított, a la natúr lábakkal kerülgettem a Lánchídon a turistákat, ma meg elő kellett varázsolnom a téli kabátomat, hogy ne fagyjak mirelitté...
Friday, April 09, 2010
fittség
2 hónapja bajlódom egy makacs combsérüléssel.
"ja hát ez várható volt, biztos túledzetted magad. Én csodálkoztam is, hogy 2-3 hónap futás után minek tolsz 25 kilis edzéseket." - mondta a masszőröm, aki nemrég 200 km-t nyomott le 4 nap alatt 4 perces kilikkel, aztán pár napra rá levezetésként futott egy laza vasárnapi 80 km-t.
"ja hát ez várható volt, biztos túledzetted magad. Én csodálkoztam is, hogy 2-3 hónap futás után minek tolsz 25 kilis edzéseket." - mondta a masszőröm, aki nemrég 200 km-t nyomott le 4 nap alatt 4 perces kilikkel, aztán pár napra rá levezetésként futott egy laza vasárnapi 80 km-t.
Thursday, April 08, 2010
Édes anyanyelvünk
Nem szoktam fellázadni az édes anyanyelvünket csúfító anglicizmusok ellen; nem szökik az egekbe a vérnyomásom a különböző prodzsektek, píéjdzsdík vagy vebszájtok hallatára (sőt, a minap még valakinek azt találtam írni, hogy a feladat egy szelet süti volt... eh) nodekérem, igencsak ívesre emelkedett a szemöldököm ma, amikor az egyik rédiouszpotban elhangzott a "Pécs húsztíz" kifejezés...
Monday, April 05, 2010
itt a tavasz
a paripám olyan istentelen kattogást-nyöszörgést-ropogást hallat, hogy még csengetnem sem kell; ijedten, önszántukból rebbennek el előlem a kerékpárúton andalgó balga szerelmesek :)
Friday, March 19, 2010
ennyit az álmokról
Nos, ma egy elegáns borítékban átnyújtottam a fogdokinak a kubai repülőjegyem árát.
szia tavasz, gyere-gyere
gyorsan-gyorsan, amíg meg nem szökik a tavasz megint, elpakolom jól az összes téli csizmát-sapkát-pulcsit, és előveszem a tavaszi szépszínesvidám szoknyákat-cipőket-harisnyákat. Most, hogy a mai nappal varrattalan és bérlettelen lettem, már semmi sem akadályozhat meg abban, hogy újra nyeregbe pattanjak.
Szép-szééép napoknak nézek elébe!
Szép-szééép napoknak nézek elébe!
Saturday, March 13, 2010
Thursday, March 11, 2010
Nyissad szépen jó nagyra a szád, nem bánt a doktor bácsi
Nemrég megtudtam, hogy mennyire különleges ember vagyok. (Kb. pont közvetlenül azután, miután kissé terjengősen kielemeztem egy hozzám közel álló egyednek, hogy mennyire egysíkú, unalmas tucatembernek érzem magam).
Egy 10 évvel ezelőtti balesetben ugyanis sikerült egy olyan sérülést szereznem, amely 10 év elteltével olyanná lett, amely igazából nincs is, csak tankönyvekben. Namármost emiatt a holnapi műtétemen részt vésznek majd szakemberek, hogy ezt jól megtekintsék saját szemükkel is, sőőőt, dokumentálják is before and after.
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy szolgálom az orvostudományt. Lehet viszont, hogy ez a fene nagy büszkeség holnap hipp-hopp átalakul valami egészen más érzéssé, amikor majd benne ülök (mit ülök, fekszem) a székben, telenyomnak két mázsa érzéstelenítővel, bedugaszolják a fülem, hogy ne halljam a sok borzalmatos hangot, és bekötik a szemem, hogy ne lássam az eszközöket, amelyekkel megszúrnak, megvágnak, letörnek, levágnak, összevarrnak. persze ha hajlandó leszek kinyitni a szám.
Komolyra fordítva a szót, a holnapi röpke 4 azaz négy (igen, nééégy) órás műtétem alatt, miközben végrehajtanak rajtam majd minden olyant, amit mások szörnyűséges horrorfilmekben láttak eddig csak, miközben én éberen figyelem/hallom/látom/szagolom a történteket, igyekszem majd arra gondolni jó erősen, hogy azért akkor 10 éve (és utána 2 évvel) iszonyatosan kurva nagy mázlim volt, hogy nem haltam meg/bénultam le/vakultam meg/szakadt le a karom/lett agykárosulásom és-vagy maradandó seb az arcomon, merthát hogy az is lehetett volna, mindkétszer. Szóval kussoljak és nyissam nagyra a szám. (És basszus, vegyek már egy rohadt bukót).
Egy 10 évvel ezelőtti balesetben ugyanis sikerült egy olyan sérülést szereznem, amely 10 év elteltével olyanná lett, amely igazából nincs is, csak tankönyvekben. Namármost emiatt a holnapi műtétemen részt vésznek majd szakemberek, hogy ezt jól megtekintsék saját szemükkel is, sőőőt, dokumentálják is before and after.
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy szolgálom az orvostudományt. Lehet viszont, hogy ez a fene nagy büszkeség holnap hipp-hopp átalakul valami egészen más érzéssé, amikor majd benne ülök (mit ülök, fekszem) a székben, telenyomnak két mázsa érzéstelenítővel, bedugaszolják a fülem, hogy ne halljam a sok borzalmatos hangot, és bekötik a szemem, hogy ne lássam az eszközöket, amelyekkel megszúrnak, megvágnak, letörnek, levágnak, összevarrnak. persze ha hajlandó leszek kinyitni a szám.
Komolyra fordítva a szót, a holnapi röpke 4 azaz négy (igen, nééégy) órás műtétem alatt, miközben végrehajtanak rajtam majd minden olyant, amit mások szörnyűséges horrorfilmekben láttak eddig csak, miközben én éberen figyelem/hallom/látom/szagolom a történteket, igyekszem majd arra gondolni jó erősen, hogy azért akkor 10 éve (és utána 2 évvel) iszonyatosan kurva nagy mázlim volt, hogy nem haltam meg/bénultam le/vakultam meg/szakadt le a karom/lett agykárosulásom és-vagy maradandó seb az arcomon, merthát hogy az is lehetett volna, mindkétszer. Szóval kussoljak és nyissam nagyra a szám. (És basszus, vegyek már egy rohadt bukót).
Tuesday, March 09, 2010
I LOVE BP
A tavasz közeledtével minden évben ráébredek arra, hogy milyen mocskosul szép is Budapest.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó volt a sok év vágyódás után felköltözni végre, megismerni apránként a város millió arcát. Sose felejtem el az első pár hónapot, amikor azt a játékot játszottam, hogy minden nap átsétáltam valamelyik hídon, attól függően, hogy éppen merre akadt dolgom (persze legtöbbször véletlenül éppen a Szabadság hídon, amit nemes egyszerűséggel "az én hidamnak" nevezek azóta, mióta valamikor régen egy egész álló napig vakartam róla a graffityket - valami jópofa kezdeményezés keretein belül).
A várost akkor kezdtem el igazán megszeretni, amikor pár éve elkezdtem biciklivel közlekedni, és kezdtem megismerni mindent egy új szemszögből. Minden sokkal színesebb és izgalmasabb azóta. (most jöhetne akár az is, hogy üljetek biciklire ti is, és vegyetek villogót meg fejlámpát meg bukót. ja, meg úúú lakatot.)
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó volt a sok év vágyódás után felköltözni végre, megismerni apránként a város millió arcát. Sose felejtem el az első pár hónapot, amikor azt a játékot játszottam, hogy minden nap átsétáltam valamelyik hídon, attól függően, hogy éppen merre akadt dolgom (persze legtöbbször véletlenül éppen a Szabadság hídon, amit nemes egyszerűséggel "az én hidamnak" nevezek azóta, mióta valamikor régen egy egész álló napig vakartam róla a graffityket - valami jópofa kezdeményezés keretein belül).
A várost akkor kezdtem el igazán megszeretni, amikor pár éve elkezdtem biciklivel közlekedni, és kezdtem megismerni mindent egy új szemszögből. Minden sokkal színesebb és izgalmasabb azóta. (most jöhetne akár az is, hogy üljetek biciklire ti is, és vegyetek villogót meg fejlámpát meg bukót. ja, meg úúú lakatot.)
Thursday, March 04, 2010
au chomage
Nahát, azt hittem, hogy legalább valamiféle ürességérzetem lesz, mint általában akkor, amikor valami régebb óta tartó folyamat megszakad, anélkül, hogy valami új és izgató kezdődne helyette. De nem.
Mostanában eléggé elkényelmesedtem, hihetetlenül hosszú ideig képes vagyok benne maradni nyilvánvalóan szar helyzetekben. Ebben két (amúgy eléggé előnyös) tulajdonságom van a segítségemre; a meggyőző és a kompromisszumkötő képességem, amelyeket nagy hatékonysággal használok saját magam ellen.
Így aztán most rendkívül büszke vagyok magamra, hogy megtettem azt, amit hosszú hónapok óta meg kellett volna már tennem, és visszatértem oda, ahonnan újra látszik a horizont.
Mostanában eléggé elkényelmesedtem, hihetetlenül hosszú ideig képes vagyok benne maradni nyilvánvalóan szar helyzetekben. Ebben két (amúgy eléggé előnyös) tulajdonságom van a segítségemre; a meggyőző és a kompromisszumkötő képességem, amelyeket nagy hatékonysággal használok saját magam ellen.
Így aztán most rendkívül büszke vagyok magamra, hogy megtettem azt, amit hosszú hónapok óta meg kellett volna már tennem, és visszatértem oda, ahonnan újra látszik a horizont.
Wednesday, March 03, 2010
idenekemazoroszlántis-hangulatban vagyok
Még nincs is egy napja, hogy újra szabad vagyok, de máris annyi plusz energiám támadt, hogy legszívesebben már holnap indulnék egy sátortáboros kirándulásra a Himalájára. :) Annyi de annyi tervem és ötletem van, hogy vagy két napba tellene összeírni őket! Mindent akarok! Most azonnal!
Friday, February 26, 2010
Akik élnek, azok délnek mennek
Szeged, belváros 2010.
egy éjjelnappali kirakatán nagy matricabetűkkel: Parkolójegy kapható
egy éjjelnappali kirakatán nagy matricabetűkkel: Parkolójegy kapható
Friday, February 19, 2010
most már jó lenne nekiállni
Mennyire kell elkeseredettnek lennem ahhoz, hogy beleírjam a leendő témavezetőmnek (?) írott email bármelyik mondatának közepébe az "i-need-you" szókapcsolatot?
eh, siralmas, hogy kerek 3 évvel a cím és a kutatási terv leadása után még mindig ott tartok csupán, hogy kerítenem kell egy negyedik témavezetőt is, aki nem hagy el/nem gondolja meg magát/másfél éven belül válaszol a neki írt üzenetekre.
eh, siralmas, hogy kerek 3 évvel a cím és a kutatási terv leadása után még mindig ott tartok csupán, hogy kerítenem kell egy negyedik témavezetőt is, aki nem hagy el/nem gondolja meg magát/másfél éven belül válaszol a neki írt üzenetekre.
Wednesday, February 17, 2010
parlez-vous
Már bánom, hogy a szalag mellett lehúzott 10 hónapom alatt nem üzemeltettem (külön) blogot az irodába befutó telefonhívásokról.
A mai:
A hölgyet valószínűleg igencsak meglephette a teljes nevem borzasztóan bonyolult hangzása a vonal túlsó feléről, merthogy köszönés és etcetera helyett válasz gyanánt csak a keresztnevem + 5 kérdőjel hagyta el a száját. Amikor megkérdeztem franciául, hogy miben tudok a segítségére lenni, akkor kb. 1 egész percébe tellett, amíg rájött, hogy melyik bolygón is van. Közben vihogott ezerrel, és azt kérdezgette, hogy honnan jöttem rá, hogy fhanszia. (na vajon honnan...). Amikor végre úgy tűnt, hogy összeszedi magát, és kiderül, hogy miért is telefonált, akkor megkérdezte franciául (!), hogy nem baj-e, ha inkább angolul beszélünk, mert őt nagyon meglepte, hogy tudok franciául. Kb. 3 mondatig el is jutott angolul, amikoris belezavarodott csöppet, és megkérdezte, hogy beszélek-e franciául, merthogy inkább úgy mondaná akkor.
A mai:
A hölgyet valószínűleg igencsak meglephette a teljes nevem borzasztóan bonyolult hangzása a vonal túlsó feléről, merthogy köszönés és etcetera helyett válasz gyanánt csak a keresztnevem + 5 kérdőjel hagyta el a száját. Amikor megkérdeztem franciául, hogy miben tudok a segítségére lenni, akkor kb. 1 egész percébe tellett, amíg rájött, hogy melyik bolygón is van. Közben vihogott ezerrel, és azt kérdezgette, hogy honnan jöttem rá, hogy fhanszia. (na vajon honnan...). Amikor végre úgy tűnt, hogy összeszedi magát, és kiderül, hogy miért is telefonált, akkor megkérdezte franciául (!), hogy nem baj-e, ha inkább angolul beszélünk, mert őt nagyon meglepte, hogy tudok franciául. Kb. 3 mondatig el is jutott angolul, amikoris belezavarodott csöppet, és megkérdezte, hogy beszélek-e franciául, merthogy inkább úgy mondaná akkor.
Sunday, February 14, 2010
tűzoltó, katona, űrhajós
Gimis koromban sokáig nemzetközi jogász akartam lenni, aztán rájöttem, hogy tutira elpatkolnék a jogi egyetemen a sokéves folyamatos magolástól.
Aztán sztyuvi akartam lenni, merthogy ők szépek és sok nyelven beszélnek (na és az akkori barátom pilótának tanult), de aztán megfigyeltem, hogy nem is mind szép, és általában ott kimerül a nyelvtudásuk, hogy képesek 2-3 nyelven megkérdezni, hogy dájet kóók vagy orindzs dzsúsz-e. (ja, a srác is 2 év után otthagyta az aerospace engineeringet)
Utána nagykövet akartam lenni :), na ez csak addig tartott, amíg rá nem ébresztettek, hogy ennek van egy icipici köze a politikához.
Volt még sok egyéb, pl. rádiós műsorvezető, esküvőszervező, tankönyvíró, idegenvezető és cukrász. Most momentán csak kettő játszik, a konferenciatolmács és a mezei nyelvtanár.
Aztán sztyuvi akartam lenni, merthogy ők szépek és sok nyelven beszélnek (na és az akkori barátom pilótának tanult), de aztán megfigyeltem, hogy nem is mind szép, és általában ott kimerül a nyelvtudásuk, hogy képesek 2-3 nyelven megkérdezni, hogy dájet kóók vagy orindzs dzsúsz-e. (ja, a srác is 2 év után otthagyta az aerospace engineeringet)
Utána nagykövet akartam lenni :), na ez csak addig tartott, amíg rá nem ébresztettek, hogy ennek van egy icipici köze a politikához.
Volt még sok egyéb, pl. rádiós műsorvezető, esküvőszervező, tankönyvíró, idegenvezető és cukrász. Most momentán csak kettő játszik, a konferenciatolmács és a mezei nyelvtanár.
fordítva
Ha másra nem is volt jó az elmúlt egy év, legalább arra rájöttem, hogy mit nem szeretnék csinálni.
Ma egy újabb lehetőséget húztam ki; tutira nem leszek fordító. Képtelen lennék azzal órákat tölteni, hogy egy stílustalan, magyarul is nehezen értelmezhető szövegen addig gyötrődjem, amíg nem lesz belőle valami fogyasztható idegen nyelvű dolog - aminek persze alig valami köze az eredeti minősíthetetlen vacakhoz.
A műfordítással meg az a bajom, hogy ahhoz az abszolút legjobbnak kéne lenni (ami nekem ugye nem sok mindenben ment mostanában), mert szarul vagy kicsit jól lefordítani rohadt jó dolgokat azért mégis elég kicseszés. Ami meg eleve nem rohadt jó, ahhoz meg kár lenne hozzányúlni.
Szóval ez is kiesik.
Ma egy újabb lehetőséget húztam ki; tutira nem leszek fordító. Képtelen lennék azzal órákat tölteni, hogy egy stílustalan, magyarul is nehezen értelmezhető szövegen addig gyötrődjem, amíg nem lesz belőle valami fogyasztható idegen nyelvű dolog - aminek persze alig valami köze az eredeti minősíthetetlen vacakhoz.
A műfordítással meg az a bajom, hogy ahhoz az abszolút legjobbnak kéne lenni (ami nekem ugye nem sok mindenben ment mostanában), mert szarul vagy kicsit jól lefordítani rohadt jó dolgokat azért mégis elég kicseszés. Ami meg eleve nem rohadt jó, ahhoz meg kár lenne hozzányúlni.
Szóval ez is kiesik.
Saturday, February 13, 2010
az internet csapdája
Szóval az van, hogy a napom jelentős része mostanában azzal telik, hogy ilyen-olyan okból, ilyen-olyan formában beszámolok arról, hogy mi van. Az edzésonlányon minden nap 32 és fél sorban kifejtett leírások pl. a 20kiliaszigetenkurvahidegben-ről, naponta/óránként változó érzelmi és gondolati helyzetjelentés a gtalk-on, valamivel ritkábban ugyanez a fb-on, és újabban akár azümmön is lehetne, de az már tényleg túlzás lenne. Főleg, hogy a főnököm is elvárja, hogy 10 percenként dokumentáljam, hogy éppen mivel mennyi időt foglalkozom. Eh, az lesz a vége, hogy a gtalk-ra kiírom, hogy éppen edzésnaplót írok, az edzésnaplóba beleírom, hogy nem volt időm edzeni, mert egész nap a fb-on lógtam, a fb-on sajnálkozva a világ tudtára adom, hogy munka helyett beszámolókat írtam a főnökömnek egész nap, a főnökömnek meg azt mondom, hogy az internetes marketing lehetőségeit próbálom kiaknázni. Ésbasszus a végén összegzem az egészet még a blogomban is. eh
Nem lesz ez így jó.
Nem lesz ez így jó.
Tuesday, December 23, 2008
grincs vagyok
Készülődöm a karácsonyra. Az ajándékok már mind be vannak csomagolva, az ünnepi menü hozzávalóit rég megvettem, és mivel sem szakdolgozatokat írni, sem takarítani nincs kedvem, szemüvegek után kutatok a neten. Ja igen, mert szemüveges leszek. Újabb örömhír, mely bizonyára elősegíti majd a "Vidám és boldog karácsonyunk lesz idén is" tradicionális műsorszám kiteljesedését.
Wednesday, December 10, 2008
what's cookin'
Ki kéne már találnom, hogy mit akarok, mert ezt nem.
Elég furcsa, hogy 18 évesen biztosabb voltam mindenben, mint most. Lépésről lépésre megterveztem akkor az életemet legalább 35 éves koromig. Egyik kockát raktam a másikra, és szép magas tornyot építettem belőle. Tisztán láttam magam előtt a jövőt; a terveimet, a vágyaimat, a félelmeimet.
Most elúszni látszik az egész. Úgy érzem magam, mint aki eltervezi, hogy főz egy isteni spaghettit, összeír egy kilométer hosszú listát a hozzávalókról, de a boltban kiderül, hogy nem lehet tésztát kapni. Mit tesz hát? Elkezd bolyongani, idekap-odakap, de képtelen egy új receptet összeeszkábálni az agyában. Végül vesz egy mirelit pizzát.
Hát pontosan ettől félek. Hogy egy mirelit pizza lesz az életem.
Elég furcsa, hogy 18 évesen biztosabb voltam mindenben, mint most. Lépésről lépésre megterveztem akkor az életemet legalább 35 éves koromig. Egyik kockát raktam a másikra, és szép magas tornyot építettem belőle. Tisztán láttam magam előtt a jövőt; a terveimet, a vágyaimat, a félelmeimet.
Most elúszni látszik az egész. Úgy érzem magam, mint aki eltervezi, hogy főz egy isteni spaghettit, összeír egy kilométer hosszú listát a hozzávalókról, de a boltban kiderül, hogy nem lehet tésztát kapni. Mit tesz hát? Elkezd bolyongani, idekap-odakap, de képtelen egy új receptet összeeszkábálni az agyában. Végül vesz egy mirelit pizzát.
Hát pontosan ettől félek. Hogy egy mirelit pizza lesz az életem.
Sunday, November 30, 2008
a jóságról
Én szóltam előre, de ti annyira akartátok.
Legjobb lenne mindent magasról, de ez nálam sosem működött. Inkább kiírom magamból, amolyan terápiás jelleggel, aztán vagy jobb lesz, vagy nem.
Mostanában tudatosan kényszerítem az agyam a pozitív gondolkodásra, aminek eredményeképpen a közönség számára elviselhetőbb, kedvesebb, megértőbb, szeretetteljesebb, kiegyensúlyozottabb lettem, belül meg halmozom a sok mellékterméket, ami lassan ellep mindent, és nem tudom, mi lesz, ha egyszer kiömlik az egész keserűség és gyűlölet. Szóval nem nekem való ez az erőltetett jókislány imázs, mert valljuk be, nem megy. De sajnos a közönség nem sokat törődik az én lelki tusámmal, úgyhogy marad az őszintétlen idétlenkedés. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít.
Legjobb lenne mindent magasról, de ez nálam sosem működött. Inkább kiírom magamból, amolyan terápiás jelleggel, aztán vagy jobb lesz, vagy nem.
Mostanában tudatosan kényszerítem az agyam a pozitív gondolkodásra, aminek eredményeképpen a közönség számára elviselhetőbb, kedvesebb, megértőbb, szeretetteljesebb, kiegyensúlyozottabb lettem, belül meg halmozom a sok mellékterméket, ami lassan ellep mindent, és nem tudom, mi lesz, ha egyszer kiömlik az egész keserűség és gyűlölet. Szóval nem nekem való ez az erőltetett jókislány imázs, mert valljuk be, nem megy. De sajnos a közönség nem sokat törődik az én lelki tusámmal, úgyhogy marad az őszintétlen idétlenkedés. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít.
Tuesday, May 27, 2008
Lakásfelújítás 1.
ha törhetetlen, távirányítóval működtethető, mélyéjkék, elvis presley mintás ajtót keresnék... de nem. Csak egy sima, beltéri faajtó kellene, optimális esetben 20.000 Ft-on innen, mondjuk Budapesten vagy legalább Pest megyében, és basszus, nincs. Hiába pásztazza lankadó tekintetem az internet végtelen mezőit, nincs és nincs és nincs.
Monday, May 26, 2008
a fészkes fene
Fényévente jelentkezem. (egyáltalán van olyan, aki még olvas?)
Írnék gyakrabban, többet, szellemesebbet, sírósabbat, átérzőset, pironkodósat, ha lenne például több magányos órám, magánéleti problémám, egésznap képernőelőttülősinternetenszörfölős munkahelyem. De szerencsére ezek (most, ideiglenesen, ideig-óráig) nincsenek, ami miatt egyfelől hippihurrá, másfelől :(((((( merthogy nincsen blog, és amúgy sincsenek magasröptű gondolataim.
Szóval fészket építünk, készülünk egy önálló, szép életre néha türelmetlenül, néha fáradtan, néha ingerülten, néha kiabálósan, néha veszekszősen, de akkoris sok sok szeretettel és izgalommal. Hát ennyi van.
Írnék gyakrabban, többet, szellemesebbet, sírósabbat, átérzőset, pironkodósat, ha lenne például több magányos órám, magánéleti problémám, egésznap képernőelőttülősinternetenszörfölős munkahelyem. De szerencsére ezek (most, ideiglenesen, ideig-óráig) nincsenek, ami miatt egyfelől hippihurrá, másfelől :(((((( merthogy nincsen blog, és amúgy sincsenek magasröptű gondolataim.
Szóval fészket építünk, készülünk egy önálló, szép életre néha türelmetlenül, néha fáradtan, néha ingerülten, néha kiabálósan, néha veszekszősen, de akkoris sok sok szeretettel és izgalommal. Hát ennyi van.
Monday, March 17, 2008
keringő
Félig elolvasott könyvek tucatjait hagyjuk magunk után, mindig azzal az unalmas ígérettel, hogy ha lesz időnk, elolvassuk. Aztán persze sosincs. Nem kifogásként mondom, de a heti 3-4 mű nem egy emészthető mennyiség.
Talán emiatt is van bennem ez a sok kétely. Egymásba olvadó, elmosódó művek tömkelege keringőzik bennem; Juanok, don Carlosok, Ernestók Josefinákkal, tía Rosákkal és Lolákkal. Körbe-körbe, és én lassan beleszédülök az egészbe.
Talán emiatt is van bennem ez a sok kétely. Egymásba olvadó, elmosódó művek tömkelege keringőzik bennem; Juanok, don Carlosok, Ernestók Josefinákkal, tía Rosákkal és Lolákkal. Körbe-körbe, és én lassan beleszédülök az egészbe.
Sunday, March 09, 2008
referendum
Ma szavaznak.
Én is szavazok: igennel arra, hogy megszüntessék-e már ezt a siralmas időt, nemmel arra, hogy van-e 25.000 fölösleges pénzem arra, hogy vegyek tavaszi szipőt.
Én is szavazok: igennel arra, hogy megszüntessék-e már ezt a siralmas időt, nemmel arra, hogy van-e 25.000 fölösleges pénzem arra, hogy vegyek tavaszi szipőt.
Thursday, March 06, 2008
megint
alszik a blogom, mélyen, lábujjhegyen jár a lelkem a szobában.
várok türelmesen, derüljön ki, aminek ki kell derülnie.
zsúfoltak a napok, minden résbe kerül lassan valami, amíg végül az utolsó szabad félórácska is értelmet kap. Ottkint, távol tőle és a világunktól, halovány, tétova bohóckodással próbálom jóvá tenni az életem ellen elkövetett legnagyobb hibát.
miért nem mondta senki, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni??
várok türelmesen, derüljön ki, aminek ki kell derülnie.
zsúfoltak a napok, minden résbe kerül lassan valami, amíg végül az utolsó szabad félórácska is értelmet kap. Ottkint, távol tőle és a világunktól, halovány, tétova bohóckodással próbálom jóvá tenni az életem ellen elkövetett legnagyobb hibát.
miért nem mondta senki, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni??
Friday, October 26, 2007
színekkel
Lassan, szinte észrevétlenül lopózott be az álmaimba. Nem tudom, hogy hol és mikor kezdődött, de egyre erősebben érzem, hogy nem vágyom már semmire sem nélküle. Szükségem van rá, hogy színeskrétával újraszínezze a régi kopott álmokat, és új álmok sziluettjeit rajzolja a fehér falakra.
Thursday, October 04, 2007
arc-en-ciel
The soul would have no rainbow if the eyes had no tears.
Monday, August 13, 2007
dobozos
Újra dobozokban az életem.
Valamiért nagyon fáj újra és újra összecsomagolni mindent, vinni magammal azt, amit a pillanat fontosnak ítél, és magam után hagyni minden mást.
Annyi mindent szeretnék elmondani neki még mielőtt indulok, de már nincs idő. Szeretnék kimondani mindent, amit valószínűleg úgyis lát a szememben minden reggel, amikor velem ébred fel. Szeretnék megint szivárványt varázsolni neki a háza fölé, de hiába esik az eső, ha a nap nem süt ki.
Valamiért nagyon fáj újra és újra összecsomagolni mindent, vinni magammal azt, amit a pillanat fontosnak ítél, és magam után hagyni minden mást.
Annyi mindent szeretnék elmondani neki még mielőtt indulok, de már nincs idő. Szeretnék kimondani mindent, amit valószínűleg úgyis lát a szememben minden reggel, amikor velem ébred fel. Szeretnék megint szivárványt varázsolni neki a háza fölé, de hiába esik az eső, ha a nap nem süt ki.
bölcsész-e vagyok
olyannyira bölcsész vagyok, hogy még az üres sörösüvegeket is libris zacskóban viszem vissza... ejj
Thursday, August 09, 2007
Faun
Fürkészve néz rám a vastag keretes szemüveg mögül. Én zavartan a falon lógó plakátokat kémlelem. Nem jut eszembe a film címe magyarul.
- A faun labirintusára kérek egy jegyet. - mondom végül, és elmosolyodom a gondolatra, hogy majdnem azt mondtam, hogy az Egy faun délutánjára.
- Egyet?- kérdezi zavartan. Kancsal.
Persze, hogy egyet. Nyilván arra gondol, hogy vajon minek jön egy magamfajta lány hétköznap este egyedül moziba.
Végtelen hosszú időbe telik, amíg kinyomtatja a jegyet, és visszaad az ezresemből.
- A faun labirintusára kérek egy jegyet. - mondom végül, és elmosolyodom a gondolatra, hogy majdnem azt mondtam, hogy az Egy faun délutánjára.
- Egyet?- kérdezi zavartan. Kancsal.
Persze, hogy egyet. Nyilván arra gondol, hogy vajon minek jön egy magamfajta lány hétköznap este egyedül moziba.
Végtelen hosszú időbe telik, amíg kinyomtatja a jegyet, és visszaad az ezresemből.
me gustan los aviones
Sovány vigasz ManuChao-ra hűtőt pucolni, és bőgve énekelni, hogy welcometoTijuana...
Ne nézzétek meg A faun labirintusát. Egyedül, egy nehéz nap után semmiképpen sem. És ha egyszer már elkövettétek azt a hibát, hogy ilyesmire adtátok a fejeteket, hát legalább ne Amelie filmzene cd-t hallgassatok hazafele.
Ne nézzétek meg A faun labirintusát. Egyedül, egy nehéz nap után semmiképpen sem. És ha egyszer már elkövettétek azt a hibát, hogy ilyesmire adtátok a fejeteket, hát legalább ne Amelie filmzene cd-t hallgassatok hazafele.
Tuesday, July 10, 2007
Be vagyok zárva egy tükrös szobába. Akárhova nézek, mindenhol magamat látom üvölteni a fájdalomtól. Nincs kijárat, csak én vagyok, ezer meg ezer oldalról, ahogy sírok és kapálózom.
Nincsenek miértek. Néha nem is kellenek.
Nincsenek miértek. Néha nem is kellenek.
Wednesday, July 04, 2007
már megint az oroszok
Az oroszokat bárhol a világban fel lehet ismerni a szandáljukról
2007. július 3. kedd 19.57 perc - Hősök tere közepe
Ülünk az emlékmű tövében a földön (viharfelhők az égen, nyomott, eső előtti hangulat, hasogató fejfájás részemről). Valami örömzenét hallgatok, Pouges. Muszáj ezt meghallgatnod, mondta, és már adta is az iPodot. Körülöttünk laza rendszertelenséggel 2 bicikli és egy bazi nagy futárzsák az elmaradhatatlan teáskanállal. Én belefeledkezek Basquiatba és az elöttünk elnyúló Andrássyba, g a fölöttünk gonoszan osonó viharfelhőket kémleli.
Egyszercsaknagyhirtelen, a semmiből egy csomó cipő jelenik meg. Mit cipő! Szandálok! Szandálok, ráadásul zoknival kombinálva. Atyaég. Elfog a nevetés. Annyira jellemző. Nem tudom, hordoz-e Földanyánk a hátán más olyan népet, akik ennyire tipikusan ízléstelen szandálokat hordanának. Oldalra fordítom a fejem, vészesen közel jönnek. Mire vége a számnak, és felnézek, körbefog minket a nagy csoport, fényképezőket kattogtatnak az arcunkba kvázi, látszólag csöppet sem törődve velünk, vagy a biciklijeinkkel. Egy kis diktafonból katonás szöveg csendül fel, nyilván idegenvezető helyett. g-re nézek, és elnevetjük magunkat.
2007. július 3. kedd 19.57 perc - Hősök tere közepe
Ülünk az emlékmű tövében a földön (viharfelhők az égen, nyomott, eső előtti hangulat, hasogató fejfájás részemről). Valami örömzenét hallgatok, Pouges. Muszáj ezt meghallgatnod, mondta, és már adta is az iPodot. Körülöttünk laza rendszertelenséggel 2 bicikli és egy bazi nagy futárzsák az elmaradhatatlan teáskanállal. Én belefeledkezek Basquiatba és az elöttünk elnyúló Andrássyba, g a fölöttünk gonoszan osonó viharfelhőket kémleli.
Egyszercsaknagyhirtelen, a semmiből egy csomó cipő jelenik meg. Mit cipő! Szandálok! Szandálok, ráadásul zoknival kombinálva. Atyaég. Elfog a nevetés. Annyira jellemző. Nem tudom, hordoz-e Földanyánk a hátán más olyan népet, akik ennyire tipikusan ízléstelen szandálokat hordanának. Oldalra fordítom a fejem, vészesen közel jönnek. Mire vége a számnak, és felnézek, körbefog minket a nagy csoport, fényképezőket kattogtatnak az arcunkba kvázi, látszólag csöppet sem törődve velünk, vagy a biciklijeinkkel. Egy kis diktafonból katonás szöveg csendül fel, nyilván idegenvezető helyett. g-re nézek, és elnevetjük magunkat.
loknis
Nincs igazság a földön.
Félévente egyszer megadatik, hogy kb. fél napig relatíve szép a fejem (ne gondoljatok semmiféle fejátültetésre, csak fodrásznál voltam...). Az idei egyik fél nap pont a mai napra esik.
Az égiek egy nagy dézsa esővízzel és orkánerejű szélviharral gondoskodtak arról, hogy idén a fél nap helyett kb. 20 percig élvezhessem ezt a szokatlan állapotot. és ami még az esőáztatta tincseknél is rosszabb: persze, hogy ma senkinek nincs kedve/ideje velem találkozni, így aztán senki nem látja ezt a tükörből visszamosolygó, huncut loknis címlaparcot, amit kölcsönkaptam egy fél napra, és ami holnapra szinte nyom nélkül eltűnik, hiszen semmilyen professzionális hajrögzítő hab, lakk vagy bánomisénmilyen kutyulék se tartja helyén a természetellenes helyzetbe kényszerített aranyló hajfürtjeimet egy fél napnál tovább.
Így aztán a mosolygós címlaplányból törökülésben, trikóban és bugyiban monitor előtt gubbasztó, eső által szobába zárt és magányra ítélt, huncut loknis leányzó lettem.
Félévente egyszer megadatik, hogy kb. fél napig relatíve szép a fejem (ne gondoljatok semmiféle fejátültetésre, csak fodrásznál voltam...). Az idei egyik fél nap pont a mai napra esik.
Az égiek egy nagy dézsa esővízzel és orkánerejű szélviharral gondoskodtak arról, hogy idén a fél nap helyett kb. 20 percig élvezhessem ezt a szokatlan állapotot. és ami még az esőáztatta tincseknél is rosszabb: persze, hogy ma senkinek nincs kedve/ideje velem találkozni, így aztán senki nem látja ezt a tükörből visszamosolygó, huncut loknis címlaparcot, amit kölcsönkaptam egy fél napra, és ami holnapra szinte nyom nélkül eltűnik, hiszen semmilyen professzionális hajrögzítő hab, lakk vagy bánomisénmilyen kutyulék se tartja helyén a természetellenes helyzetbe kényszerített aranyló hajfürtjeimet egy fél napnál tovább.
Így aztán a mosolygós címlaplányból törökülésben, trikóban és bugyiban monitor előtt gubbasztó, eső által szobába zárt és magányra ítélt, huncut loknis leányzó lettem.
Thursday, June 21, 2007
Prelude op.3 n.2
Az időjáráshoz és a lelkiállapotomhoz tökéletesen illik most ez Rachmaninov szonáta. (Sose gondoltam volna korábban, hogy ennyi erő lehet zenében. Igen. Lehet, hogy megérett a pillanat, hogy kicseréljem a szótáramban a zene szó egyszerű definícióját, és átírjam valami rendkívül összetett, nehezen értelmezhető körmondatra. )
Saturday, June 16, 2007
cím nélkül
xy: Szándékosan nem eszel napok óta?
p: Lehet véletlenül nem enni napokig?
p: Lehet véletlenül nem enni napokig?
Monday, June 11, 2007
Mali
Megfürdettem a kádban szépen, mint egy kutyát. Igaz, ő nem mocorgott, nem hadakozott, még csak le se fröcskölt. A legkisebb tiltakozás nélkül vette tudomásul, hogy lecsutakolom, azért, hogy még egyszer utoljára szépnek lássam.
Thursday, June 07, 2007
homecoming
A legutolsó oldalon az indexemben a következő jegyek vannak:
jó, jeles, kiválóan megfelelt, jeles
a többit hagyjuk. és most hazamegyek szépen. csillagok alatt aludni. béka és szőke herceg nélkül.
jó, jeles, kiválóan megfelelt, jeles
a többit hagyjuk. és most hazamegyek szépen. csillagok alatt aludni. béka és szőke herceg nélkül.
Wednesday, June 06, 2007
Csudaszép színű szavakat varázsolok
Van egy kis üvegedényem, telis tele színes töltőtollpatronnal. Gyerekkorom óta kínosan odafigyelek arra, hogy a tollba lehetőleg sose tegyek két ugyanolyan színű patront egymás után. Nagyon szép, amikor az egyik szín szépen lassan átfolyik egy másikba.
Amikor kifogy a tinta, csukott szemmel veszem ki az üvegedénykéből a következő patront. Ahogy elkezdek írni vele, egyre halványabban látom még az előző színt, ami pajkosan átcsap a következőbe. Az átmeneti rész a legszebb, amikor már csak kicsit látszik az előző szín, és még szinte felismerhetetlen a következő. Szivet zsibbasztó gyermeki izgalom tölt el mindig, amíg az új színt várom. Néhány szó után persze megszűnik a varázs, és az új színben úsznak már a betűk.
Amikor kifogy a tinta, csukott szemmel veszem ki az üvegedénykéből a következő patront. Ahogy elkezdek írni vele, egyre halványabban látom még az előző színt, ami pajkosan átcsap a következőbe. Az átmeneti rész a legszebb, amikor már csak kicsit látszik az előző szín, és még szinte felismerhetetlen a következő. Szivet zsibbasztó gyermeki izgalom tölt el mindig, amíg az új színt várom. Néhány szó után persze megszűnik a varázs, és az új színben úsznak már a betűk.
Tuesday, June 05, 2007
nincs
Egy ideje cél nélkül lézengek csak a térben. Elfújom a gyertyát, amit esténként magunknak szoktam gyújtani. Letörlöm a szemem alól az elkenődött feketét. Végigfuttatom az ujjamat a pohár szélén, ahol a szája érintette.
Most, hogy nincs, most érzem csak igazán, hogy milyen jó, hogy van.
Most, hogy nincs, most érzem csak igazán, hogy milyen jó, hogy van.
Wednesday, May 30, 2007
tanulós post
fele királyságomat most egy gyümölcsrizsért. olyanért, amit a westend aljában cinálnak a törökök. jujha...
Saturday, May 26, 2007
félálomban
Nem emlékszem a telefon hangjára.
Arra ébredek, hogy simogatja az arcom, és megcsókol. Lassan nyitom ki a szemem, látom az övét, ahogy engem néz. Nagyon közel van. Mosolyog. A vállába kapaszkodom, magamhoz húzom, a szám az övét keresi.
'mennem kell' - mondja.
Még mindig a száját keresem.
'ez most álom, vagy éppen ébredünk' zúg a fejemben.
'maradj, ne kelj fel! aludj még!' mondja.
Persze felkelek. Kócosan, mezítláb kísérem az ajtóig. Hideg a kő. Átölel. Lábujjhegyre állok, hogy megcsókoljam. Beletúrok a hajába. Nevet a szeme. Megcsókolja a nyakam. Magához szorít egy kicsit, én becsukom a szemem, és magamba szívom az illatát. Bárcsak szorítana erősebben. Amilyen erősen csak tud.
'este hívlak' - mondja.
Akarok mondani valamit, de nem nyílik a szám.
Visszafekszem az ágyba. Libaszőrös leszek, ahogy a paplan a karomhoz ér. Kicsit olyan, mintha itt lenne még. Kinyújtom a lábam a takaró alatt, és elalszom újból.
Arra ébredek, hogy simogatja az arcom, és megcsókol. Lassan nyitom ki a szemem, látom az övét, ahogy engem néz. Nagyon közel van. Mosolyog. A vállába kapaszkodom, magamhoz húzom, a szám az övét keresi.
'mennem kell' - mondja.
Még mindig a száját keresem.
'ez most álom, vagy éppen ébredünk' zúg a fejemben.
'maradj, ne kelj fel! aludj még!' mondja.
Persze felkelek. Kócosan, mezítláb kísérem az ajtóig. Hideg a kő. Átölel. Lábujjhegyre állok, hogy megcsókoljam. Beletúrok a hajába. Nevet a szeme. Megcsókolja a nyakam. Magához szorít egy kicsit, én becsukom a szemem, és magamba szívom az illatát. Bárcsak szorítana erősebben. Amilyen erősen csak tud.
'este hívlak' - mondja.
Akarok mondani valamit, de nem nyílik a szám.
Visszafekszem az ágyba. Libaszőrös leszek, ahogy a paplan a karomhoz ér. Kicsit olyan, mintha itt lenne még. Kinyújtom a lábam a takaró alatt, és elalszom újból.
Thursday, May 24, 2007
képtelenség
Egyet hagytam benne, ahhoz semmi közöm, vagyis nagyon összetett, hogy mégis miért van hozzá baromi sok közöm.
Majd írok a szoknyásról is, de nehéz szavakat találni.
Majd írok a szoknyásról is, de nehéz szavakat találni.
Wednesday, May 23, 2007
kezdődik a vizsgaidőszak
Újfent sikerült bizonyítanom, hogy ha valamihez nagyon értek, az a szarkavarás, avagy sikerült tegnap megint vihart kavarnom egy kiskanál vízben.
Az egész amiatt történt, mert nem mertem felhívni. Nem mertem felhívni, hogy ne lássa, hogy képes vagyok leülni a körúton, és sírni egy szarkis defekt miatt. Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt csak egy volt a sok sok más mellett, ami régóta van, és halmozódik. Például az, hogy nincs már szép fekete biciklim, és megkaptam spanyolszakos pályafutásom második kettesét, és el vagyok anyátlanodva nagyon, és nem voltam otthon másfél hónapja, és olyan csúnya a bőröm, hogy lassan egy zsákban merek csak emberek közé menni, és és és... Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt volt a legkönnyebben és leggyorsabban orvosolható a felsorolt problémák közül.
Aztán akkor rájöttem, hogy tényleg hülye vagyok, és túlbonyolítom a dolgokat, amikor az, akit nem mertem felhívni, nevetett, magához ölelt, és azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan hívjam fel, ha bármi baj van.
És itt maradt, mert biztos tudja már, hogy akkor vagyok a legeslegboldogabb, amikor mellette ébredek fel.
Az egész amiatt történt, mert nem mertem felhívni. Nem mertem felhívni, hogy ne lássa, hogy képes vagyok leülni a körúton, és sírni egy szarkis defekt miatt. Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt csak egy volt a sok sok más mellett, ami régóta van, és halmozódik. Például az, hogy nincs már szép fekete biciklim, és megkaptam spanyolszakos pályafutásom második kettesét, és el vagyok anyátlanodva nagyon, és nem voltam otthon másfél hónapja, és olyan csúnya a bőröm, hogy lassan egy zsákban merek csak emberek közé menni, és és és... Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt volt a legkönnyebben és leggyorsabban orvosolható a felsorolt problémák közül.
Aztán akkor rájöttem, hogy tényleg hülye vagyok, és túlbonyolítom a dolgokat, amikor az, akit nem mertem felhívni, nevetett, magához ölelt, és azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan hívjam fel, ha bármi baj van.
És itt maradt, mert biztos tudja már, hogy akkor vagyok a legeslegboldogabb, amikor mellette ébredek fel.
Sunday, May 06, 2007
formában vagyok
Fennvoltam 2-ig, aztan most fennvagyok 5-től. Szenvedek a A review of types of light verbs című előreláthatólag fergeteges sikerű művemen. Még nem keseredtem el, de már érzem, hogy tutira nem lesz ez készen 9-ig.
Hozzáteszem, hogy csak most, ebben a szent pillanatban vettem észre a handouton szereplő legfontosabb információt:
Deadline: Any time between Monday May 7 and Thursday May 10. The new regulations prohibit extension.
Ó, hogy az a... és nem dobom el most a klaviatúrát, és fekszem vissza aludni még két órát, mert bazira nem érdemlem meg. khm... vagy mégis? vigyetek el innen messze
Hozzáteszem, hogy csak most, ebben a szent pillanatban vettem észre a handouton szereplő legfontosabb információt:
Deadline: Any time between Monday May 7 and Thursday May 10. The new regulations prohibit extension.
Ó, hogy az a... és nem dobom el most a klaviatúrát, és fekszem vissza aludni még két órát, mert bazira nem érdemlem meg. khm... vagy mégis? vigyetek el innen messze
Saturday, May 05, 2007
Hangot is
És akkor már legyen hang is, ha már egyszer csak hang legyen és fény.
http://www.youtube.com/watch?v=5aKO0vJL2hs&mode=related&search
és
http://www.youtube.com/watch?v=gYrmRswIVoU
A klippek bődületesen rosszak, inkább csak hallgatni tessék. Nekem ezek most nagyon. Sőt nagyon nagyon.
http://www.youtube.com/watch?v=5aKO0vJL2hs&mode=related&search
és
http://www.youtube.com/watch?v=gYrmRswIVoU
A klippek bődületesen rosszak, inkább csak hallgatni tessék. Nekem ezek most nagyon. Sőt nagyon nagyon.
Friday, May 04, 2007
Friday, April 27, 2007
emlék
Tegnap véget ért párbajtőröző villámkarrierem.
Nagyon bánt az egész. Én, aki amúgy nem szoktam, megint megfutamodtam valami elől. Van persze ezer magyarázatom rá (pici és lassú vagyok hozzá, nem pihentet, nem szeretem, ha megszúrnak, nem szeretem, ha megszúrok mást, etcetera), de igazából megint feladok valamit.
Szomorú vagyok, mert eszembe jutott az a nap, amikor lélekben feladtam a biciklizést. (az más kérdés, hogy utána még hónapokig versenyeztem, sőt, nem sokkal utána lettem ezüstérmes a dél-holland bajnokságon, ami egész biciklis pályafutásom legszebb és legemlékezetesebb eredménye.)
Egy áprilisi napon volt, 4 évvel ezelőtt. Rémlik, hogy hatalmas eső volt aznap. Delft-be mentünk, a híres utcai 1 km-es versenyre. A csapatból csak engem vittek és Renitát. Renita egy Ausztráliában nevelkedett holland lány volt. Vöröses seszínű hajjal és bazi sok szeplővel. Pont az a típus, akit soha az életben egyetlen férfi sem fog feleségül venni, mert nem. Nagyon sokat edzettünk együtt, legtöbbször kettesben. Nekem furcsa volt, mert előtte sosem edzettem egy lánnyal sem. Így utólag visszagondolva, nem szerettem őt; eléggé feszélyezett, hogy állandóan az én akkoriban még csírájában sem létező szexuális életemről faggatott, és azt a 10 évvel több élettapasztalatát, ami volt, arra használta, hogy jóslásokba bocsátkozzon arra vonatkozólag, hogy melyik biciklis sráccal fogok először randizni. Pedig tudta nagyon jól, hogy egyikkel sem, mert akkor még abban a biztos tudatban éltem, hogy soha senki más... na jó ezt hagyjuk.
Az 1 km-es verseny fődíja egy gyönyörű szép pályaváz volt. Márkára nem emlékszem, hófehér volt, csodálatos, és pici. Egész bemelegítés alatt róla áradoztam Renitának, akit nem igazán érintett meg a lelkesedésem. Az egész csapatban mindenki tudta, hogy pályázni szeretnék. Nem múlt el edzés anélkül, hogy Joop-pal, az edzőmmel (aki mellesleg olimpiai bajnokot nevelt saját lányából) meg ne ígértettem volna, hogy elvisz Amszterdamba, a fapályára - ahova aztán nem jutottam el végülis.
Tudtuk, hogy az 1 km-es táv gyilkos lesz. Mi voltunk az abszolútesélyesek Renitával. Kettőnk közül én indultam előbb. Joop azt a tanácsot adta verseny előtt, hogy ne taktikázzak, rakjam nyélen végig. Hosszúsprinter voltam, 600-700 méternek mennie kellett, a végén meg majd visz a szivem meg a lendület.
Elindultam. 500 méterig csodálatos volt. Láttam magam a Millin, ahogy magyar bajnok leszek a hófehér pályagéppel. 600 méter körül beállt a combom, és majdnem kiszakadt a tüdőm. A 700 méterre még emlékszem, aztán filmszakadás. Utána arra emlékszem, hogy ülök a földön, és vérzik az orrom. Gyors körbetekintés: bicikli egy fának támasztva, tehát nem estem el. Csak alig kapok levegőt. Joop valamit magyaráz hollandul, annyit értek, hogy a végét nagyon elszúrtam. Nem vághatok valami értelmes fejet, mert megpróbálja angolul is elmondani ugyanazt.
Második lettem. Renita nyert. Sokkal. Időkre nem emlékszem. Talán ott kaptam a legszebb csokrot, és az egyetlen kupát, amit második helyért adtak. Emlékszem, amikor betettük a fehér vázat a kocsiba. Renita idétlenül vihogott, hogy mi a túrót kezdjen ilyen pici vázzal (mivelhogy ő maga felülről súrolta a 185 centit). Joop félhangosan megjegyezte párszor a hazafele vezető úton, hogy a váz pont az én méretem. Végül Renita azt mondta, hogy elteszi, majd jó lesz a gyerekeinek. (számomra teljesen kizártnak tűnt, hogy létezhet férfi a földgolyón aki szánt szándékkal gyereket csinál neki, de ez más kérdés...)
Ott, akkor valami meghalt bennem. Az utána következő egy hónapban a lehető legjobb eredményeket értem el, Renitát is megvertem többször. De inkább bosszúból mentem, nem szívből. Elveszítettem az álmot, hogy egyszer magyar bajnok leszek a Millin. Sosem tudtam többet úgy rajthoz állni, hogy nyerni fogok.
Nagyon bánt az egész. Én, aki amúgy nem szoktam, megint megfutamodtam valami elől. Van persze ezer magyarázatom rá (pici és lassú vagyok hozzá, nem pihentet, nem szeretem, ha megszúrnak, nem szeretem, ha megszúrok mást, etcetera), de igazából megint feladok valamit.
Szomorú vagyok, mert eszembe jutott az a nap, amikor lélekben feladtam a biciklizést. (az más kérdés, hogy utána még hónapokig versenyeztem, sőt, nem sokkal utána lettem ezüstérmes a dél-holland bajnokságon, ami egész biciklis pályafutásom legszebb és legemlékezetesebb eredménye.)
Egy áprilisi napon volt, 4 évvel ezelőtt. Rémlik, hogy hatalmas eső volt aznap. Delft-be mentünk, a híres utcai 1 km-es versenyre. A csapatból csak engem vittek és Renitát. Renita egy Ausztráliában nevelkedett holland lány volt. Vöröses seszínű hajjal és bazi sok szeplővel. Pont az a típus, akit soha az életben egyetlen férfi sem fog feleségül venni, mert nem. Nagyon sokat edzettünk együtt, legtöbbször kettesben. Nekem furcsa volt, mert előtte sosem edzettem egy lánnyal sem. Így utólag visszagondolva, nem szerettem őt; eléggé feszélyezett, hogy állandóan az én akkoriban még csírájában sem létező szexuális életemről faggatott, és azt a 10 évvel több élettapasztalatát, ami volt, arra használta, hogy jóslásokba bocsátkozzon arra vonatkozólag, hogy melyik biciklis sráccal fogok először randizni. Pedig tudta nagyon jól, hogy egyikkel sem, mert akkor még abban a biztos tudatban éltem, hogy soha senki más... na jó ezt hagyjuk.
Az 1 km-es verseny fődíja egy gyönyörű szép pályaváz volt. Márkára nem emlékszem, hófehér volt, csodálatos, és pici. Egész bemelegítés alatt róla áradoztam Renitának, akit nem igazán érintett meg a lelkesedésem. Az egész csapatban mindenki tudta, hogy pályázni szeretnék. Nem múlt el edzés anélkül, hogy Joop-pal, az edzőmmel (aki mellesleg olimpiai bajnokot nevelt saját lányából) meg ne ígértettem volna, hogy elvisz Amszterdamba, a fapályára - ahova aztán nem jutottam el végülis.
Tudtuk, hogy az 1 km-es táv gyilkos lesz. Mi voltunk az abszolútesélyesek Renitával. Kettőnk közül én indultam előbb. Joop azt a tanácsot adta verseny előtt, hogy ne taktikázzak, rakjam nyélen végig. Hosszúsprinter voltam, 600-700 méternek mennie kellett, a végén meg majd visz a szivem meg a lendület.
Elindultam. 500 méterig csodálatos volt. Láttam magam a Millin, ahogy magyar bajnok leszek a hófehér pályagéppel. 600 méter körül beállt a combom, és majdnem kiszakadt a tüdőm. A 700 méterre még emlékszem, aztán filmszakadás. Utána arra emlékszem, hogy ülök a földön, és vérzik az orrom. Gyors körbetekintés: bicikli egy fának támasztva, tehát nem estem el. Csak alig kapok levegőt. Joop valamit magyaráz hollandul, annyit értek, hogy a végét nagyon elszúrtam. Nem vághatok valami értelmes fejet, mert megpróbálja angolul is elmondani ugyanazt.
Második lettem. Renita nyert. Sokkal. Időkre nem emlékszem. Talán ott kaptam a legszebb csokrot, és az egyetlen kupát, amit második helyért adtak. Emlékszem, amikor betettük a fehér vázat a kocsiba. Renita idétlenül vihogott, hogy mi a túrót kezdjen ilyen pici vázzal (mivelhogy ő maga felülről súrolta a 185 centit). Joop félhangosan megjegyezte párszor a hazafele vezető úton, hogy a váz pont az én méretem. Végül Renita azt mondta, hogy elteszi, majd jó lesz a gyerekeinek. (számomra teljesen kizártnak tűnt, hogy létezhet férfi a földgolyón aki szánt szándékkal gyereket csinál neki, de ez más kérdés...)
Ott, akkor valami meghalt bennem. Az utána következő egy hónapban a lehető legjobb eredményeket értem el, Renitát is megvertem többször. De inkább bosszúból mentem, nem szívből. Elveszítettem az álmot, hogy egyszer magyar bajnok leszek a Millin. Sosem tudtam többet úgy rajthoz állni, hogy nyerni fogok.
romantikus-e vagyok
Juci: sajnos le sem tagadhatnám, hogy egy szentimentalista dög vagyok. Szerencsére nem a rózsaszín masnis muskátli-romantikára bukom, nadekééérem a Duna meg a hidak... de nem csodálom, hogy a spanyolszakon nem derült sose fény erre az arcomra. A legromantikusabb dolog, ami valaha történt velem a két és fél év alatt az az volt, amikor egyik reggel a kávéautomata véletlenül két kávét adott, pedig csak egyre dobtam be pénzt. (Na jó, azért a csengőnél nagyon meghatódtam.)
Thursday, April 26, 2007
these days
Mostanában:
Bécs, CM 2007, új angolos campus, Fogaskerekű utca, 3 home essays to write, "Petra drága" kezdetű smsek, hosszas beszélgetések az élet nagy kérdéseiről Judittal, aki nagyon hiááááányzik, és mellesleg bármelyik pillanatban elszülheti magát.
Esténként a Dunapart még mindig, de már nem csak az én biciklim van a padnak támasztva; ott van egy másik is. Szeretem, amikor összekuszálódik a hajam az övével. Szeretem, amikor a szája az enyémet keresi. Szeretem, amikor csak vagyunk, és hosszú percekig nem szólalunk meg.
Szeretem, ha a fókusztávolságon belül vagy.
Bécs, CM 2007, új angolos campus, Fogaskerekű utca, 3 home essays to write, "Petra drága" kezdetű smsek, hosszas beszélgetések az élet nagy kérdéseiről Judittal, aki nagyon hiááááányzik, és mellesleg bármelyik pillanatban elszülheti magát.
Esténként a Dunapart még mindig, de már nem csak az én biciklim van a padnak támasztva; ott van egy másik is. Szeretem, amikor összekuszálódik a hajam az övével. Szeretem, amikor a szája az enyémet keresi. Szeretem, amikor csak vagyunk, és hosszú percekig nem szólalunk meg.
Szeretem, ha a fókusztávolságon belül vagy.
Thursday, April 12, 2007
örülés
Tegnap láttam az Andrássyn egy volt gimis osztálytársamat. Annyira megörültem neki, hogy vadul elkezdtem integetni : )))))) ma mondtam neki msn-en, hogy remélem, nem volt túl gázos a viselkedésem. Azt írta vissza, hogy ádehogy, ő is örült nekem, a társaságában lévő embereknek meg azt mondta, hogy minden lány így viselkedik, amikor meglátja. ehh : ))))
Tuesday, April 10, 2007
paranoid
Támadt egy furcsa gondolatom, miközben hoztam haza a lovat Lajostól.
Mi van akkor, hogyha én igazából egy egyszemélyes reality show egyetlen szereplője vagyok? Például ha be vagyok kamerázva, és egy egész arab ország lakossága naponta nagy izgalommal követi az életem, és arra várnak, hogy mikor dobom fel a tappancsom. A show kitalálóihoz eljutott az a legenda (amit nagyrészt én terjesztek előszeretettel), hogy rajtam nem fognak az autók, és kerékpáron ülve valósággal elpusztíthatatlan vagyok. Ezt megcáfolandó, építettettek számomra egy életveszélyes kerékpárt egy megnemnevezendő szervízben, és mesés vagyonnal rendelkező arab sejkek fogadásokat kötöttek, hogy meddig maradok életben. A show kiagyalói előrelátóan pici gyerekkorom óta megfigyeltek, és úgy alakították az életemet, hogy vad rajongás alakuljon ki bennem a szép elegáns kerékpárok iránt, és a magánéletembe is belenyúltak olyan mértékben, hogy biztosan kapcsolatba kerüljek az adott szervízzel.
Namármost. Véletlenek pedig nincsenek. Az új kerékpár első kerekét nem húzták meg, ergo nálam töltött első napján tönkre ment, én meg kapartam a tapétát, hogy mi a csudáért nem forog az első kerék. Kész szerencse, hogy nem esett ki útközben. Egy héttel később elhagytam a bal hajtókart a Balzac utcában. Hála a jó égnek, hogy nem a szokásos hajmeresztő tempómban haladtam, mert akkor baromi nehezen álltam volna meg kontrás biciklivel egyetlen pedál segítségével. Utóbb kiderült, hogy a középagy nem megfelelő, meg van repedve a villanyak, a lánc nem párhuzamos a vázzal, a villa meg szegénykém el van ferdülve, és amúgy is agyon van strapálva.
Tulajdonképpen olyan kerékpárral közlekedtem, amin nem voltak meghúzva a csavarok, és bármelyik pillanatban darabokra eshetett volna alattam. Kiváncsi lennék, a sejkek szerint mennyi idő alatt purcantam volna ki, ha gondos kezek nem nézik át alaposan a paripát?
Mi van akkor, hogyha én igazából egy egyszemélyes reality show egyetlen szereplője vagyok? Például ha be vagyok kamerázva, és egy egész arab ország lakossága naponta nagy izgalommal követi az életem, és arra várnak, hogy mikor dobom fel a tappancsom. A show kitalálóihoz eljutott az a legenda (amit nagyrészt én terjesztek előszeretettel), hogy rajtam nem fognak az autók, és kerékpáron ülve valósággal elpusztíthatatlan vagyok. Ezt megcáfolandó, építettettek számomra egy életveszélyes kerékpárt egy megnemnevezendő szervízben, és mesés vagyonnal rendelkező arab sejkek fogadásokat kötöttek, hogy meddig maradok életben. A show kiagyalói előrelátóan pici gyerekkorom óta megfigyeltek, és úgy alakították az életemet, hogy vad rajongás alakuljon ki bennem a szép elegáns kerékpárok iránt, és a magánéletembe is belenyúltak olyan mértékben, hogy biztosan kapcsolatba kerüljek az adott szervízzel.
Namármost. Véletlenek pedig nincsenek. Az új kerékpár első kerekét nem húzták meg, ergo nálam töltött első napján tönkre ment, én meg kapartam a tapétát, hogy mi a csudáért nem forog az első kerék. Kész szerencse, hogy nem esett ki útközben. Egy héttel később elhagytam a bal hajtókart a Balzac utcában. Hála a jó égnek, hogy nem a szokásos hajmeresztő tempómban haladtam, mert akkor baromi nehezen álltam volna meg kontrás biciklivel egyetlen pedál segítségével. Utóbb kiderült, hogy a középagy nem megfelelő, meg van repedve a villanyak, a lánc nem párhuzamos a vázzal, a villa meg szegénykém el van ferdülve, és amúgy is agyon van strapálva.
Tulajdonképpen olyan kerékpárral közlekedtem, amin nem voltak meghúzva a csavarok, és bármelyik pillanatban darabokra eshetett volna alattam. Kiváncsi lennék, a sejkek szerint mennyi idő alatt purcantam volna ki, ha gondos kezek nem nézik át alaposan a paripát?
unexpected
Vannak meglepő napok az ember életében.
Délután küldött Pedro (madridi szakfordító kontaktom) egy új munkát, valami műszaki szakszöveg. Kérdezte, hogy milyen határidővel vállalom. Visszadobtam neki, hogy most nincs időm, meg nehéznek és időigényesnek találtam az anyagot a szakszavak miatt (arra nem tértem ki külön, hogy a kétsoros címből a kötőszavak kivételével egy nyamvadt szót sem értettem.) Hosszú szótárazás után kinyomoztam, hogy valami műszaki leírás jóégtudjamilyen vízvezetékcsövekről. Pedro még győzködött, hogy ne legyek kishitű, és vállaljak nyugodtan nehéz szöveget is. (Ha tudná, hogy itt a spanyol szakon nem hogy szaknyelvet, de nyelvet se tanulunk... ejha.)
Aztán elmentem vívni. Éppen készülődtem az öltözőben - valahol harisnyalecibálás és nadrágfelcibálás között félúton - csörgött a telcsi. Valaki megadta a számom egy nyelviskolát vezető hölgynek, ő keresett valakit, azonnali beugrásra. Én azonnal beugrottam, 15 perc múlva a Mechwart liget környékén ültem egy irodában, angolnyelvű állásinterjún. Csütörtökön kezdek, kiváncsi vagyok, hogy mit tudok kezdeni 5 db 30-40 közötti pasival. (hehe... nem kell félreérteni.)
Este pedig vívtam bal kézzel is, ami nagyon buli volt.
Délután küldött Pedro (madridi szakfordító kontaktom) egy új munkát, valami műszaki szakszöveg. Kérdezte, hogy milyen határidővel vállalom. Visszadobtam neki, hogy most nincs időm, meg nehéznek és időigényesnek találtam az anyagot a szakszavak miatt (arra nem tértem ki külön, hogy a kétsoros címből a kötőszavak kivételével egy nyamvadt szót sem értettem.) Hosszú szótárazás után kinyomoztam, hogy valami műszaki leírás jóégtudjamilyen vízvezetékcsövekről. Pedro még győzködött, hogy ne legyek kishitű, és vállaljak nyugodtan nehéz szöveget is. (Ha tudná, hogy itt a spanyol szakon nem hogy szaknyelvet, de nyelvet se tanulunk... ejha.)
Aztán elmentem vívni. Éppen készülődtem az öltözőben - valahol harisnyalecibálás és nadrágfelcibálás között félúton - csörgött a telcsi. Valaki megadta a számom egy nyelviskolát vezető hölgynek, ő keresett valakit, azonnali beugrásra. Én azonnal beugrottam, 15 perc múlva a Mechwart liget környékén ültem egy irodában, angolnyelvű állásinterjún. Csütörtökön kezdek, kiváncsi vagyok, hogy mit tudok kezdeni 5 db 30-40 közötti pasival. (hehe... nem kell félreérteni.)
Este pedig vívtam bal kézzel is, ami nagyon buli volt.
Sunday, April 08, 2007
zsinóron húzza maga után a szivem
Sikerült eljutnom a Didaktika könyv 42. oldalára, mindezt teraszon, napban fekve (micsoda anglicizmus, fuj). Közben Belle and Sebastian-t hallgattam. Nyilván senkit sem érdekel, de a kedvencem a Like Dylan in the Movies, meg a Fox in the Snow, meg Sleep around the clock, és képtelen lennék bármiféle sorrendet felállítani köztük.
Este találkoztam egy nagyon jó barátommal, aki már csibekorom óta van nekem (és nem edzőtáborozik most éppen minden előzetes híreszteléssel ellentétben). Jó volt őt ennyire szerelmesnek meg boldognak látni. Kicsit átragadt rám is ez az örömittas bódulat.
Este találkoztam egy nagyon jó barátommal, aki már csibekorom óta van nekem (és nem edzőtáborozik most éppen minden előzetes híreszteléssel ellentétben). Jó volt őt ennyire szerelmesnek meg boldognak látni. Kicsit átragadt rám is ez az örömittas bódulat.
Saturday, April 07, 2007
konyhatündérkedem
Mai menü:
brokkolikrémleves (igazi brokkoliból ám, nem zacskóból)
póréhagymás-gombás lasagna
bazi nagy tál vegyes saláta 1000sziget-öntettel
somlói galuska
Most még nekiállok gesztenyéskiflit sütni délutánra, hátha valaki* beugrik hozzám dumálni. Na ez hiányzik sokszor bp-en, hogy legyen hol, min és kinek főzni-sütni.
*az egyetlen valaki, aki itt szóba jöhet, valószínűleg megint a földgolyó egy távoli pontján edzőtáborozik.
brokkolikrémleves (igazi brokkoliból ám, nem zacskóból)
póréhagymás-gombás lasagna
bazi nagy tál vegyes saláta 1000sziget-öntettel
somlói galuska
Most még nekiállok gesztenyéskiflit sütni délutánra, hátha valaki* beugrik hozzám dumálni. Na ez hiányzik sokszor bp-en, hogy legyen hol, min és kinek főzni-sütni.
*az egyetlen valaki, aki itt szóba jöhet, valószínűleg megint a földgolyó egy távoli pontján edzőtáborozik.
Friday, April 06, 2007
itthon
Hazacipeltem magammal a 489 oldalas Didaktika című fergeteges tankönyvemet, amit majd kijegyzetelek, jól. A vonaton elővettem ugyan, de ki sem nyitottam. Ha holnap szép idő lesz, kifekszem a teraszra délután, ott lehet igazán jókat tanulni (meg persze felfedni minden olyan részemet, amit le akarok barnítani magamon).
(mivel nem szeretnék kerékpáros blogot üzemeltetni, és nem kívánom, hogy azt higgye bárki is, hogy nincs semmi más az életemben, ezért csak fél mondatban jegyzem meg, hogy a szoknyás bicikli Lajosnál van, a legjobb kezekben)
(mivel nem szeretnék kerékpáros blogot üzemeltetni, és nem kívánom, hogy azt higgye bárki is, hogy nincs semmi más az életemben, ezért csak fél mondatban jegyzem meg, hogy a szoknyás bicikli Lajosnál van, a legjobb kezekben)
Wednesday, April 04, 2007
Lajosnál, en fin
Jártam ma (szerdán) Lajosnál, a nagyhírű kerékpárszerelőnél a Városmajorban.
Ha egyszer csinálok egy filmet, egészen biztos, hogy lesz benne egy ilyen karakter. Lajos azon kívül, hogy kitűnő szakember, kedves, mosolygós már-már zavarbaejtően udvarias. El vagyok bűvölve.
Nagyon tetszett az egész kerékpárszervíz. Olyan a hangulata, mint egy darabka Montmartre-nak. A sok szebbnél szebb biciklivel, a falon lógó régi vázakkal, Krampusz utánozhatatlan figurájával, a "kerékpárláncot vásárló kocsmatárssal", Lajos kis piros sámlijával. Azt hiszem, egész jól beleillik ebbe a miliőbe az új kerékpárom, és az, akivé általa változom.
Zeneileg: Amelie Soundtrackról a jó hosszú számok, amikben csak zongora van. (sorszámot nem tudok, mert mindig random hallgatom a cd-ket.)
Ha egyszer csinálok egy filmet, egészen biztos, hogy lesz benne egy ilyen karakter. Lajos azon kívül, hogy kitűnő szakember, kedves, mosolygós már-már zavarbaejtően udvarias. El vagyok bűvölve.
Nagyon tetszett az egész kerékpárszervíz. Olyan a hangulata, mint egy darabka Montmartre-nak. A sok szebbnél szebb biciklivel, a falon lógó régi vázakkal, Krampusz utánozhatatlan figurájával, a "kerékpárláncot vásárló kocsmatárssal", Lajos kis piros sámlijával. Azt hiszem, egész jól beleillik ebbe a miliőbe az új kerékpárom, és az, akivé általa változom.
Zeneileg: Amelie Soundtrackról a jó hosszú számok, amikben csak zongora van. (sorszámot nem tudok, mert mindig random hallgatom a cd-ket.)
Monday, April 02, 2007
what the hell is going on?
nekem nincs semmi bajom a világgal, de ugy tunik, most meg a vilagnak van baja velem. errr... egyszeruen nem ertem a korulottem levo emberek viselkedeset. biztos naiv vagyok, vagy nem vettem eszre dolgokat. most meg csak kapkodom a fejem. de mar semmit sem ertek.
Saturday, March 31, 2007
Fringe
Mivel a tanácsosztásból sosem elég, íme egy újabb fejezet. Mai témánk: Hogyan fogyjunk 10 kilót 1 óra alatt?
Először is menjünk el a Fringe Fesztiválra új kerékpárunkkal, lakatoljuk le azt egy tulipánfa tövében, szórakozzunk barátainkkal, majd időközben észrevétlenül veszítsük el lakatkulcsunkat.
Komolyan fogytam az idegességtől vagy 10 kilót, mire bkv-val hazaértem a pótkulcsért, meg visszarohantam. Kb. 4 perc alatt kifutottam tőlem a Stadionokig, ami nem kis teljesítmény. Utoljára akkor adtam elő effajta gyorsított testmozgást, amikor dobogós helyezést értem el a megyei atlétikai versenyen érettségi elott (rekortánon, szögescipőben -----> hú, de baromi régen volt.)
Szerencsére minden jól alakult, örök hálám g-nek!
A nap konklúziója: a barnasör nem is rossz!
Először is menjünk el a Fringe Fesztiválra új kerékpárunkkal, lakatoljuk le azt egy tulipánfa tövében, szórakozzunk barátainkkal, majd időközben észrevétlenül veszítsük el lakatkulcsunkat.
Komolyan fogytam az idegességtől vagy 10 kilót, mire bkv-val hazaértem a pótkulcsért, meg visszarohantam. Kb. 4 perc alatt kifutottam tőlem a Stadionokig, ami nem kis teljesítmény. Utoljára akkor adtam elő effajta gyorsított testmozgást, amikor dobogós helyezést értem el a megyei atlétikai versenyen érettségi elott (rekortánon, szögescipőben -----> hú, de baromi régen volt.)
Szerencsére minden jól alakult, örök hálám g-nek!
A nap konklúziója: a barnasör nem is rossz!
Friday, March 30, 2007
csengő
Kaptam ajándékba egy régi csengőt az új biciklimhez! :)))
Nagyon boldog vagyok ám, mert mindenkinek tetszik a paripa. A legtöbben ki is fejtették, hogy pont illik hozzám egy ilyen kerékpár. Mégis csak jó azért, hogy ennyien látnak olyannak, mint amilyen ez a bicikli. Ennél nagyobb bókot nehezen tudnék elképzelni. :)
Tavaszi szünet van.
Nagyon boldog vagyok ám, mert mindenkinek tetszik a paripa. A legtöbben ki is fejtették, hogy pont illik hozzám egy ilyen kerékpár. Mégis csak jó azért, hogy ennyien látnak olyannak, mint amilyen ez a bicikli. Ennél nagyobb bókot nehezen tudnék elképzelni. :)
Tavaszi szünet van.
Tuesday, March 27, 2007
Illemtan
Haladó illemtanlecke, avagy hogyan kerékpározzunk szoknyában (avagy a szomszéd kerékpárja mindig zöldebb)
- Szerezzünk egy alkalmas járművet! Előnyben a (felújított) háború előtti modellek.
- Szerezzünk egy alkalmas ruhadarabot sic szoknyát! Vigyázzunk, a közhiedelemmel ellentétben lényeges a méret, igyekezzünk olyan szoknyát választani, amely minimum térdig, maximum vádlink feléig ér. (Az ettől eltérő hosszúságú darabokkal könnyen meggyűlhet a bajunk!)
- Üljünk fel a kerékpárra.
- Hátunkat egyenítsük ki, mellkasunkat toljuk előre, hasunkat húzzuk be, állunkat emeljük fel, lélegezzünk mélyeket, és indulhatunk is!
- Menetközben ne essünk zavarba, ha szoknyánk felkúszik combunk mentén. Ez természetes, hiszen kerékpározó hölgyek lettünk.
- Ha azonban galád szembeszél-harcba kerülünk, és szoknyánk veszélyesen felkúszik, óvatosan engedjük el egyik kezünkkel a kormányt, és hanyag mozdulattal próbáljuk visszaterelni a szoknyát eredeti poziciójába.
- Ne háborodjunk fel, ha az állványokon bambuló munkáslegények utánunk füttyentenek. Ők csak tetszésüket akarják kifejezni a maguk primitív módján.
- Kerékpárunkra lehetőség szerint szereltessünk csengőt. Sokkal elegánsabb egy finom csengetéssel hangot adni nemtetszésünknek, mint sűrű jókívánságokkal Argentínába küldeni az illetőt.
- Ha kerékpárunk rendelkezik kormányra szerelhető kiskosárral, semmilyen körülmények között ne szállítsunk eme kiskosárban kiskutyát, méretes szobanövényt, horgászbotot, Lehel hűtőszekrényt , mirelit bálnát or else.
folyt. köv.
Monday, March 26, 2007
beckett és a dijoni
Hamm: Did you ever see my eyes?
Clov: No.
Hamm: Did you never have curiosity, while I was sleeping, to take off my glasses and look at my eyes?
Clov: Pulling back the lids? (Pause) No.
Hamm: One of these days I'll show them to you. (Pause) It seems they've gone all white. (Pause) What time is it?
Clov: The same as usual.
(from Samuel Beckett: Endgame)
Beckettel kínzom magam, és eredeti francia erős dijoni mustárt eszem mellé. Csak így magában. Roppant nőies.
Clov: No.
Hamm: Did you never have curiosity, while I was sleeping, to take off my glasses and look at my eyes?
Clov: Pulling back the lids? (Pause) No.
Hamm: One of these days I'll show them to you. (Pause) It seems they've gone all white. (Pause) What time is it?
Clov: The same as usual.
(from Samuel Beckett: Endgame)
Beckettel kínzom magam, és eredeti francia erős dijoni mustárt eszem mellé. Csak így magában. Roppant nőies.
Friday, March 23, 2007
just another day without sunshine
Nem készült el a paripám mára, ami eléggé lelomboz. Ráadásul pangás van; mindenki hazamegy, vagy kialussza a tegnapit, vagy nőzik/pasizik, úgyhogy kénytelen leszek egyedül elfoglalni magam. (megnéztem a Les Poupées Russes-t, avagy Lakótársat keresünk 2-t, csak hogy némi kulturális szinezetet is adjak a blognak...)
Ma szégyenszemre (bé)kávéztam (lopott szóhasználat). Régi játékot játszottam közben, nézegettem a 7-esen az embereket, és próbáltam elképzelni, hogy vajon tartoznak-e valakihez, és ha igen, milyen lehet a társuk.
Vajon rajtam látszik-e, hogy nem tartozom senkihez?
Ma szégyenszemre (bé)kávéztam (lopott szóhasználat). Régi játékot játszottam közben, nézegettem a 7-esen az embereket, és próbáltam elképzelni, hogy vajon tartoznak-e valakihez, és ha igen, milyen lehet a társuk.
Vajon rajtam látszik-e, hogy nem tartozom senkihez?
szentimentalista vágyak
Ha választanom kellene 10 olyan várost, ahova szeretnék eljutni még életemben, a következők lennének:
Lisszabon, Bordeaux, Nápoly, Dublin, Sevilla, Moszkva, Dakar, Santiago de Chile, Petra, Lima/Jeruzsálem
A legtöbbjét nem tudnám megindokolni. Bordeauxban bort innék, Nápolyban fagyiznék, Moszkvában zongorakoncertre mennék. Szeretnék egyszer sétálni a dublini esőben, és csókolózni Lisszabon hídjain.
Nagy vágyam Granadát látni még egyszer, és magamba szívni a város hangulatát, Londont körbebiciklizni, Brüsszelben dolgozni. És Párizsban élni. Sokáig. Talán örökké.
Lisszabon, Bordeaux, Nápoly, Dublin, Sevilla, Moszkva, Dakar, Santiago de Chile, Petra, Lima/Jeruzsálem
A legtöbbjét nem tudnám megindokolni. Bordeauxban bort innék, Nápolyban fagyiznék, Moszkvában zongorakoncertre mennék. Szeretnék egyszer sétálni a dublini esőben, és csókolózni Lisszabon hídjain.
Nagy vágyam Granadát látni még egyszer, és magamba szívni a város hangulatát, Londont körbebiciklizni, Brüsszelben dolgozni. És Párizsban élni. Sokáig. Talán örökké.
uruguayo
(a következő kis nüanszot főként Zoli kedvéért postolom)
Tegnap 23 óra 57 perc, Márton utca, Sergio taperíája elött (de hülyén néz ez ki), szóval Sergio bárja elött:
Zoli: És hova viszi a "menyasszonyát"?
Sergio: A Dunához.
Zoli: ¡Ah, qué romántico!
Sergio: ja, meg occsó...
(azt inkább nem írom le, hogy ma mit műveltünk a hajnali 8kor kezdődő Középkori spanyol irodalom a la Vasas fantázianévvel illetett szemináriumon. Ha egyszer alkalmam adódik, beszkennelem, amit alkottunk: Petraféle kocka ló bájos sörényzettel, buborék: ňijajaja, Zoliféle aberrált kakas, buborék: iCuquiricú! iAy perdón! iQuiquiriqú! - nem unatkozunk...)
Tegnap 23 óra 57 perc, Márton utca, Sergio taperíája elött (de hülyén néz ez ki), szóval Sergio bárja elött:
Zoli: És hova viszi a "menyasszonyát"?
Sergio: A Dunához.
Zoli: ¡Ah, qué romántico!
Sergio: ja, meg occsó...
(azt inkább nem írom le, hogy ma mit műveltünk a hajnali 8kor kezdődő Középkori spanyol irodalom a la Vasas fantázianévvel illetett szemináriumon. Ha egyszer alkalmam adódik, beszkennelem, amit alkottunk: Petraféle kocka ló bájos sörényzettel, buborék: ňijajaja, Zoliféle aberrált kakas, buborék: iCuquiricú! iAy perdón! iQuiquiriqú! - nem unatkozunk...)
Saturday, March 17, 2007
vanillincukros
Okozhat-e függőséget a vanillincukor?
Egy par napja minden este lefekvés előtt legurítok egy bögre kellemesen meleg, vanillincukorral megbolondított tejet. hmmm... kéjenc-e vagyok?
Egy par napja minden este lefekvés előtt legurítok egy bögre kellemesen meleg, vanillincukorral megbolondított tejet. hmmm... kéjenc-e vagyok?
Wednesday, March 14, 2007
korhazas
Talan meg sosem ereztem magam ennyira tehetetlennek. Csak alltam a korhaz folyosojan, benultan, es nyeltem befele a konnyeket, amit senkinek se szabadott latnia.
Nem tudom, mit irjak az elmult par naprol. Aprocska mellekszereploje voltam egy csunya esetnek.
Nem tudom, mit irjak az elmult par naprol. Aprocska mellekszereploje voltam egy csunya esetnek.
Friday, March 09, 2007
tell me baby what's your story
Igy estefele rakattantam a RedHotChilliPeppers-re.
Amugy se vagyok normalis.
22h 54perc - Andrassy (hol mashol)
4 db villogoval kivilagitva (kb olyan voltam, mint egy karacsonyfa) jovok haza a szakado esoben, kozben Bryan Adams-et enekelek. A lassu szamokat atugrattam azert. Nehogy sok legyen a szepbol.
Amugy se vagyok normalis.
22h 54perc - Andrassy (hol mashol)
4 db villogoval kivilagitva (kb olyan voltam, mint egy karacsonyfa) jovok haza a szakado esoben, kozben Bryan Adams-et enekelek. A lassu szamokat atugrattam azert. Nehogy sok legyen a szepbol.
Wednesday, March 07, 2007
Buda elfoglalasa
Ismerkedem Budaval. Ugye mert joforman semmi dolgom nem akadt meg arra, miota kerekparral kozlekedem. A napot a Pasareti Gimnaziumban kezdtem (hospitalni mentem, errol kulon postot lehetne irni, de nem teszem). Utcakereson megneztem, utazasi idot kiszamitottam: 40 perc eleg lesz, 30 perc a Moszkva, onnan csak 3 utca a Loczy, meg tizoraizni is lesz idom. juppi.
Minden elozetes szamitas ellenere Moszkva megvolt 18 perc alatt, meg majdnem buszke is lettem magamra, amikor a Filler utcara kanyarodvan szembesultem a rusnya igazsaggal. Hiba, hogy az utcakereso nem irja ki az utvonal nehezsegi fokozatat. Mire felertem a Filler utca vegeig, majdnem kikoptem a tudom, es 65szor megbantam, hogy a bkv-t orok ellensegemnek fogadtam.
Lefele Morcheeba-t enekeltem, suttettem az arcom a napban, es vigyorogtam ezerrel. Azert szep az elet.
Minden elozetes szamitas ellenere Moszkva megvolt 18 perc alatt, meg majdnem buszke is lettem magamra, amikor a Filler utcara kanyarodvan szembesultem a rusnya igazsaggal. Hiba, hogy az utcakereso nem irja ki az utvonal nehezsegi fokozatat. Mire felertem a Filler utca vegeig, majdnem kikoptem a tudom, es 65szor megbantam, hogy a bkv-t orok ellensegemnek fogadtam.
Lefele Morcheeba-t enekeltem, suttettem az arcom a napban, es vigyorogtam ezerrel. Azert szep az elet.
Tuesday, March 06, 2007
az elegancia es a kerekpar
Evek ota foglalkoztat a kerdes, hogy vajon mikent lehetne otvozni boszorkanyos eleganciamat :)) a kerekparral valo kozlekedes irant erzett elkotelezettsegemmel.
(mindig az a bajom ugye, hogy a feltekert gatyas megjelenes nem tul nyero bizonyos helyzetekben... tavaszi pelda: csinos nocis feher bluz, feltekert fekete nadrag, kelloen atlatszo mintas fekete harisnyazokni, bajos fekete-lilas balettcipo, bukosisak, jobb hijan hatizsak, lora fel! vegigszaguld Andrassyn, koruton, Rakoczin, hopsz egy hetesbusz :), Ferenciek teren lovat lekotoz, padon magassarku elokap, nadrag leteker, bukosisak hatizsakba rejt, hatalmas vigyorral szinhazba belep...)
Na marmost. Az igazi tuti egy olyan kerekpar lenne, amin lehetne noiesebb cuccokban, neadjisten szoknyaban is kozlekedni. gondol, gondol... egy jo kis oregnenis, hagyomanyos noi vazas, haboru elotti bicikli leszen a megoldas, elvegre nagyanyaink is jartak szoknyaban. (a kek szoba se johet, elpusztulnek a gondolattol, hogy valaki ellopja azt tolem.)
szoval az ugy folyamatban, mar keszul a draga... ejjj! de jo vilag lesz!
(mindig az a bajom ugye, hogy a feltekert gatyas megjelenes nem tul nyero bizonyos helyzetekben... tavaszi pelda: csinos nocis feher bluz, feltekert fekete nadrag, kelloen atlatszo mintas fekete harisnyazokni, bajos fekete-lilas balettcipo, bukosisak, jobb hijan hatizsak, lora fel! vegigszaguld Andrassyn, koruton, Rakoczin, hopsz egy hetesbusz :), Ferenciek teren lovat lekotoz, padon magassarku elokap, nadrag leteker, bukosisak hatizsakba rejt, hatalmas vigyorral szinhazba belep...)
Na marmost. Az igazi tuti egy olyan kerekpar lenne, amin lehetne noiesebb cuccokban, neadjisten szoknyaban is kozlekedni. gondol, gondol... egy jo kis oregnenis, hagyomanyos noi vazas, haboru elotti bicikli leszen a megoldas, elvegre nagyanyaink is jartak szoknyaban. (a kek szoba se johet, elpusztulnek a gondolattol, hogy valaki ellopja azt tolem.)
szoval az ugy folyamatban, mar keszul a draga... ejjj! de jo vilag lesz!
Monday, March 05, 2007
re: a kerekparrol
Nem is ertem, hogy hogy birtam ki, hogy honapokon at megfosszam magam ettol a szabadsagtol.
A mai nappal ujrakezdem guerillaharcom a bekave ellen. Nem nagyon fog hianyozni, hogy reggelente kokadt fejek bamuljak uveges szemekkel a vallam folott elsuhano mozgoreklamot a metron.
Nincs is annal felemelobb erzes, mint amikor reggelente Pachelbel Canonjara szelem at az Andrassyn hompolygo kocsitengert, es a szembejovo futarok es mas elszant lovasok szemeben a sajat szemem csillogasat latom tukrozodni.
A mai nappal ujrakezdem guerillaharcom a bekave ellen. Nem nagyon fog hianyozni, hogy reggelente kokadt fejek bamuljak uveges szemekkel a vallam folott elsuhano mozgoreklamot a metron.
Nincs is annal felemelobb erzes, mint amikor reggelente Pachelbel Canonjara szelem at az Andrassyn hompolygo kocsitengert, es a szembejovo futarok es mas elszant lovasok szemeben a sajat szemem csillogasat latom tukrozodni.
Sunday, March 04, 2007
foltos
Tele van a jobb karom lila, kekulo, kek es immaron fekete foltokkal. (Kicsit olyan, mintha eros ferfikez szorongatott volna.) Nem tudom, hogy amugy feltunne-e valakinek, mert turelmetlen ember leven ezt nem varom meg, es mindenkinek eloszeretettel mutogatom.
- Ezt nezd!
- Azt a! Mi a fene ez?
- Áh, csak parbajtorozom.
Valami kejes elvezettel konstatalom, hogy az emberek megdobbennek, es hosiesen bagatellizalom a fajdalmat, amire neha ejszaka felriadok, amikor rafordulok a jobb karomra.
- Ezt nezd!
- Azt a! Mi a fene ez?
- Áh, csak parbajtorozom.
Valami kejes elvezettel konstatalom, hogy az emberek megdobbennek, es hosiesen bagatellizalom a fajdalmat, amire neha ejszaka felriadok, amikor rafordulok a jobb karomra.
Sunday, February 25, 2007
Hollandia
Hollandia... valahogy jo itt minden most. A korkoros romok teoria igazolodni latszik, valahol megakadt egy ponton az eletem.
Monday, February 19, 2007
nincs
These are hard times for dreamers.
Az a furcsa, hogy nem haragszom. Nem is faj. Kicsit zsibbad a szivem estenkent, mert tudom, hogy megint megbukott a Szeressunk oszinten elnevezesu project, es mar megint ugyanott vagyok, ahonnan indultam. Korkoros romok.
Az a furcsa, hogy nem haragszom. Nem is faj. Kicsit zsibbad a szivem estenkent, mert tudom, hogy megint megbukott a Szeressunk oszinten elnevezesu project, es mar megint ugyanott vagyok, ahonnan indultam. Korkoros romok.
Sunday, February 18, 2007
csodálatos emberi test 2.
Iszonyatos fajdalomkent elem meg a szemoldokszedest. Nem tudom megmagyarazni, hogy miert. Ha mas csinalja nekem, azt meg tulelem valahogyan, de magamnak szinte keptelen vagyok megtenni. Csak es kizarolag akkor vagyok ra hajlando, amikor migrenes rohamom van, es amugy annyira elviselhetetlenul faj a fejem, hogy a falat kaparom. Ilyenkor szinte jolesik egy masfajta iszonyatos fajdalom. Csodalatos az emberi test. Olyannyira konyoruletes, hogy havonta egyszer-ketszer ramkuld egy ilyen elviselhetetlen szenvedessel jaro migrenrohamot, hogy konnyeden, szinte fajdalom nelkul ki tudjam szedni a szemoldokomet.
Jelentem, ma secperc alatt gyonyoru ives szemoldokot varazsoltam magamnak.
Jelentem, ma secperc alatt gyonyoru ives szemoldokot varazsoltam magamnak.
Monday, February 12, 2007
az emberi test
Csodalatos dolog az emberi test. Napok ota alig ettem valamit, semmi etvagyam. De a testem tudja, hogy elnem kell holnap is, kell, hogy legyen erom felkelni reggel, ezert tudatalatti allapotban csinaltat velem egy levest, es a felet bekanalaztam mar, mire eszreveszem, hogy eppen eszem. A szivem osszetort, a lelkem a multban barangol, a testem meg ul egy fel tanyer leves felett. Az agyam tudja, hogy el fog mulni ez az allapot. Csak hang legyen es feny. Mas ugyse szamit.
Monday, January 29, 2007
vizsgaidoszak
10 vizsga van a hatam mogott, holnap meg egy utolso szigorlat. Ez volt eletem legfurcsabb vizsgaidoszaka. Annyira faradt vagyok, es annyira ki vagyok keszulve, hogy hirtelen valtasokkal kulonbozo erzesek keritenek hatalmukba, a teljes skala barmely pontjarol.
ha vege van ennek az egesznek, csak olvasni szeretnek. egy par napig. bezarkozni, es olvasni jobbnal jobb konyveket, hogy ne gondoljak semmire. ez a taktika mar annyiszor bejott, az egyetlen utja annak, hogy kimossam az agyam. nem akarok gondolni semmire, el akarom felejteni egy idore a sajat eletem gondjait, erzeseit, gondolatait, hogy felvehessem kulonos konyvek kulonos szereploinek lelki civodasat.
ha vege van ennek az egesznek, csak olvasni szeretnek. egy par napig. bezarkozni, es olvasni jobbnal jobb konyveket, hogy ne gondoljak semmire. ez a taktika mar annyiszor bejott, az egyetlen utja annak, hogy kimossam az agyam. nem akarok gondolni semmire, el akarom felejteni egy idore a sajat eletem gondjait, erzeseit, gondolatait, hogy felvehessem kulonos konyvek kulonos szereploinek lelki civodasat.
Thursday, December 21, 2006
egy pillanatnyi boldogság
I remember one morning getting up at dawn, there was such a sense of possibility. You know, that feeling? And I remember thinking to myself: So, this is the beginning of happiness. This is where it starts. And of course there will always be more. It never occurred to me it wasn't the beginning. It was happiness. It was the moment. Right then.
valahol fönn a hegyen, egy pillanat alatt jött, egy pillanat alatt felfogtam, hogy ezt vártam, ezt hiányoltam eddig ennyire.
valahol fönn a hegyen, egy pillanat alatt jött, egy pillanat alatt felfogtam, hogy ezt vártam, ezt hiányoltam eddig ennyire.
Monday, December 18, 2006
baromságok
Kiegészítés:
a Szerkesztőség ma nem megy a Városligetbe köröket futni oldalhasizomlázra panaszkodva. Megjegyzendő ennek ellenére azért (csak a Szerkesztőség jó hírét megőrizendő), hogy a Szerkesztőség erősen tartja magát a korábban tett ígéretéhez, mely szerint pár éven belül le fog futni egy marathont, ha otthagyja a belét, akkor is. Ugyan jelen pillanatban állóképességét tekintve még egy ovis futóversenyen is porig aláznák, de a reményt hamarabb utol érik, mint a hazug embert. És a Szerkesztőség köztudottan az őszinte ember kategóriába sorolja magát.
a Szerkesztőség ma nem megy a Városligetbe köröket futni oldalhasizomlázra panaszkodva. Megjegyzendő ennek ellenére azért (csak a Szerkesztőség jó hírét megőrizendő), hogy a Szerkesztőség erősen tartja magát a korábban tett ígéretéhez, mely szerint pár éven belül le fog futni egy marathont, ha otthagyja a belét, akkor is. Ugyan jelen pillanatban állóképességét tekintve még egy ovis futóversenyen is porig aláznák, de a reményt hamarabb utol érik, mint a hazug embert. És a Szerkesztőség köztudottan az őszinte ember kategóriába sorolja magát.
pszichó
a pszichológia egy szar dolog.
Miközben tanulod, ráébredsz egy csomó dologra, amit mindig is tudtál magadról, de sose akartál belátni. Mindig azt hajtogatod magadról, hogy ilyen meg olyan vagy, olvasod a nagyszínesgyerekrajzos könyvben, és bumm, mint versenyzongora a 6. emeletről a pofádba, hogy nanemá, és kiderül, hogy nem olyan vagy. Hanem sokkal rosszabb. És az még szörnyűbb, ha rájössz, hogy miért vagy olyan.
Ma iszonyat nagy közlésingerem van. De már rátaláltam a pszichológiai magyarázatra legalább, hogy miért.
Miközben tanulod, ráébredsz egy csomó dologra, amit mindig is tudtál magadról, de sose akartál belátni. Mindig azt hajtogatod magadról, hogy ilyen meg olyan vagy, olvasod a nagyszínesgyerekrajzos könyvben, és bumm, mint versenyzongora a 6. emeletről a pofádba, hogy nanemá, és kiderül, hogy nem olyan vagy. Hanem sokkal rosszabb. És az még szörnyűbb, ha rájössz, hogy miért vagy olyan.
Ma iszonyat nagy közlésingerem van. De már rátaláltam a pszichológiai magyarázatra legalább, hogy miért.
Sunday, December 17, 2006
szaloncukor
tavaly nem volt szaloncukrunk. pedig basszus, milkát akartunk. és pár héttel Karácsony elott már nem lehetett kapni sehol sem. semmilyet. még gagyit se. nagyon elszúrták odafönt.
Wednesday, December 13, 2006
egy szép napon megváltozunk mind
Örömmel értesítjük Önöket, hogy a szerkesztőség a mai napon megváltoztatta álláspontját és világnézetet. Rájöttünk ugyanis, hogy szeretnek bennünket, sokan sokféleképpen, ami egy felettébb örvendetes dolog. Továbbá világossá vált az is, hogy érdemes a spanyol szakon kínlódni, mert iszonyatosan pocsék, szégyenletes teljesítményünk mögött is látnak valamit kiváló pedagógusok. Valamint, külön köszönet a téós néninek, aki a mai nap folyamán lerombolta bennünk a téósnénik irányába táplált megalapozatlan ellenszenvünket.
A szerkesztőség most nagy erőkkel kivonul a Városligetbe köröket futni, hogy ezáltal is csökkentse a már amúgy minimálisra csökkentett feszültségi szintjét. Na meg azért, mert futni jó. Legyen bármennyire seggbefagyós hidegség kinn.
Joker kérdésünk: mit fedez fel eme beírásban a nyájas :) vagyis figyelmes olvasó? A helyes megfejtést beküldők között kisorsolunk egy utalványt, melynek felmutatásával a szerencsés nyertes meghívhatja a szerkesztőséget egy jegeskávéra.
A szerkesztőség most nagy erőkkel kivonul a Városligetbe köröket futni, hogy ezáltal is csökkentse a már amúgy minimálisra csökkentett feszültségi szintjét. Na meg azért, mert futni jó. Legyen bármennyire seggbefagyós hidegség kinn.
Joker kérdésünk: mit fedez fel eme beírásban a nyájas :) vagyis figyelmes olvasó? A helyes megfejtést beküldők között kisorsolunk egy utalványt, melynek felmutatásával a szerencsés nyertes meghívhatja a szerkesztőséget egy jegeskávéra.
Monday, December 11, 2006
ez van
neha kifejezetten az a regi kozmikus boldogsagerzesem van, amit mar regen elvesztettem amugy.
Tuesday, November 21, 2006
Wednesday, November 15, 2006
bekak

imadom az ocsemet, aki majdnem kepes volt megvalni szeretett haziallatatol (a lentebb illusztralt beka ikertesojatol), csak mert szegenynek elromlott a szajcipzara, es Marci felt a nembecsukhatoszaju bekaval aludni. Meg szerencsere, hogy Sylvain megoperalta a szerencsetlenul jart allatot.
Tuesday, November 14, 2006
lepkek
arra gondoltam, hogy basszus, nekem miert nincs meg az a hasznos kepessegem, hogy meg tudom elni a pillanatot mint pillanatot? minek kell nekem az osszes gyonyoru pillanatot csapdaba ejtenem, aztan meg gorcsosen szorongatnom, amig ki nem facsarok belole minden szepseget?
en a lepkegyujtok tipusaba tartozom. egyszeruen nem birok csak fekudni a reten, es bamulni a lepkeket. nekem szaladnom kell utanuk, es ha egyszer-egyszer sikerul egyet elkapnom, rohanok vele haza, es a kitomott, uveg moge tuszkolt pillanatban gyonyorkodom, mikozben lemaradok ezer meg ezer szabadon ropkodorol.
a csudaba is.
en a lepkegyujtok tipusaba tartozom. egyszeruen nem birok csak fekudni a reten, es bamulni a lepkeket. nekem szaladnom kell utanuk, es ha egyszer-egyszer sikerul egyet elkapnom, rohanok vele haza, es a kitomott, uveg moge tuszkolt pillanatban gyonyorkodom, mikozben lemaradok ezer meg ezer szabadon ropkodorol.
a csudaba is.
Friday, November 10, 2006
angyalok
Tegnap hajnali 2 óra 43 perckor három "szárnyavesztett, földrebaszott angyal" jelent meg a Blahán. az egyikük én voltam.
Tuesday, October 24, 2006
uvoltok es sirok
legszivesebben csak uvoltenek most, aztan sirnek, aztan uvoltenek, majd sirnek, es lehet az is, hogy egyszeruen csak kiulnek a foldgomb tetejere, logatnam a labam, egeszen addig, mig ki nem szellozik minden a hulyefejembol.
pszichologusra lenne szuksegem, vagy valakire, aki felhiv, hogy hogy vagyok, es atjon ejjel kakaot inni hozzam, vagy kicipel a Dunahoz csillagokat nezegetni, es nem kerdezi meg, hogy miert nem hallgatok mar klasszikus zenet, vagy pont, hogy megkerdezi, es van ideje leulni, meghallgatni, megvigasztalni, es nem mondja, hogy felejtsem el, mert azt ugysem lehet. de mindenki rohan, en meg itt uvoltok es sirok bele a nagyvilagba. najomindegy, holnapra ugyis kialszom.
pszichologusra lenne szuksegem, vagy valakire, aki felhiv, hogy hogy vagyok, es atjon ejjel kakaot inni hozzam, vagy kicipel a Dunahoz csillagokat nezegetni, es nem kerdezi meg, hogy miert nem hallgatok mar klasszikus zenet, vagy pont, hogy megkerdezi, es van ideje leulni, meghallgatni, megvigasztalni, es nem mondja, hogy felejtsem el, mert azt ugysem lehet. de mindenki rohan, en meg itt uvoltok es sirok bele a nagyvilagba. najomindegy, holnapra ugyis kialszom.
Saturday, October 21, 2006
újra
Újra itt vagyok.
Sokáig nem voltam, mert nem volt net, meg nem volt mit írni.
Illetve hogy sokminden lett volna, csak nem akartam azokról a dolgokról írni. Szóval bonyoult. Mint az élet úgy ámblokk.
Legszívesebben kitörölnék mindent, amit eddig beírtam, de azt azért mégse teszi az ember ugye. De most minden új, és minden más is. Az elmúlt két hónapban mást se csináltam, csak 3-4 naponta fordítottam egyet az életem kiskönyvében, hogy teljesen új lapon kezdhessek. Minden oldal tetejére odafirkantottam futtában egy pár szót, egy elrontott mondatot, aztán inkább fordítottam, hogy új lapon indulhassak.
A helyzet amúgy változatlan. Még mindig nyughatatlan vagyok, éjjelente gyakran ülök a 7-esen, vagy járom a körutat biciklivel, ha nem vagyok éppen ágybaájulósan hullafáradt. Akit érdekel, végre eldőlt a törpenyuszi kontra reggelkávétfőzős pasi dilemmája, már nem akarok nyuszit. Reggelkávétfőzős pasi jöhet(ne), talán találok már végre valaki normálisat. Vagy pont, hogy nemnormálisat. Nézőpont kérdése.
Amúgy az élet csodaszép és baromi szar egyszerre. Most inkább csodaszép.
Sokáig nem voltam, mert nem volt net, meg nem volt mit írni.
Illetve hogy sokminden lett volna, csak nem akartam azokról a dolgokról írni. Szóval bonyoult. Mint az élet úgy ámblokk.
Legszívesebben kitörölnék mindent, amit eddig beírtam, de azt azért mégse teszi az ember ugye. De most minden új, és minden más is. Az elmúlt két hónapban mást se csináltam, csak 3-4 naponta fordítottam egyet az életem kiskönyvében, hogy teljesen új lapon kezdhessek. Minden oldal tetejére odafirkantottam futtában egy pár szót, egy elrontott mondatot, aztán inkább fordítottam, hogy új lapon indulhassak.
A helyzet amúgy változatlan. Még mindig nyughatatlan vagyok, éjjelente gyakran ülök a 7-esen, vagy járom a körutat biciklivel, ha nem vagyok éppen ágybaájulósan hullafáradt. Akit érdekel, végre eldőlt a törpenyuszi kontra reggelkávétfőzős pasi dilemmája, már nem akarok nyuszit. Reggelkávétfőzős pasi jöhet(ne), talán találok már végre valaki normálisat. Vagy pont, hogy nemnormálisat. Nézőpont kérdése.
Amúgy az élet csodaszép és baromi szar egyszerre. Most inkább csodaszép.
Saturday, August 19, 2006
waterpolo
HUNGARY - CROATIA 15-7
(Szombathely)
waterpolo of course... and I was there, somewhere in the crowd. It was grrrreat, these guys are really.... hm... stunning? I guess yeah. no matter how attractive they were, I still found something else to look at... so typical of little Petra... :)))))
(Szombathely)
waterpolo of course... and I was there, somewhere in the crowd. It was grrrreat, these guys are really.... hm... stunning? I guess yeah. no matter how attractive they were, I still found something else to look at... so typical of little Petra... :)))))
Monday, August 14, 2006
roses
Nem tudom, mi a franc van velem. Ma szemrebbenes es mindenfele folosleges szivfajdalom nelkul megvaltam az eddig nagy becsben tartott szaritott rozsa gyujtemenyemtol. Kidobtam 47 azaz negyvenhet (!!!!!) darab kulonbozo szinu, meretu es allagu rozsat!!! Most uresek a falaim, ures lenne a szobam is, ha nem lenne tele borondokkel es mindenfele dobozokkal, amiket valamilyen rejtelyes oknal fogva keptelen vagyok kipakolni...
Szoval most csak 2 rozsam van. Ezek meg nem is szaradtak meg igazan. Meg bujkal egy kis elet bennuk, de talan csak a remeny elteti az egyre inkabb fakulo szirmokat. Nem raktam oket vizbe. A rozsaknak az a sorsuk ugyanis, hogy elszaradjanak.
Szoval most csak 2 rozsam van. Ezek meg nem is szaradtak meg igazan. Meg bujkal egy kis elet bennuk, de talan csak a remeny elteti az egyre inkabb fakulo szirmokat. Nem raktam oket vizbe. A rozsaknak az a sorsuk ugyanis, hogy elszaradjanak.
Saturday, August 12, 2006
almost Gaudi?
I was almost hit by a tram today on Moszkva Square - is that my fate?
hajnali reszegseg
Olyan ez, mint reszegnek lenni valami tomenyen edes likortol. Meg erzed az edes izt a szadban, meg zsibbad a labad, de mar luktet a halantekod. Tudod, hogy fajni fog, de az alkohol hazug mamora fogva tart a lehetetlen birodalmaban.
Kezdem ot megerteni. A pillanat szepseget, amirol annyit beszelt. Olyan lehet, mint megizlelni a hopelyhet a nyelv hegyevel. Egy pillanat muve csak; mire feleszmelsz, mar szetolvadt a szadban, megis csodaval tolt el.
Kezdem ot megerteni. A pillanat szepseget, amirol annyit beszelt. Olyan lehet, mint megizlelni a hopelyhet a nyelv hegyevel. Egy pillanat muve csak; mire feleszmelsz, mar szetolvadt a szadban, megis csodaval tolt el.
Subscribe to:
Posts (Atom)
