Egy ideje cél nélkül lézengek csak a térben. Elfújom a gyertyát, amit esténként magunknak szoktam gyújtani. Letörlöm a szemem alól az elkenődött feketét. Végigfuttatom az ujjamat a pohár szélén, ahol a szája érintette.
Most, hogy nincs, most érzem csak igazán, hogy milyen jó, hogy van.
No comments:
Post a Comment