Friday, March 19, 2010

ennyit az álmokról

Nos, ma egy elegáns borítékban átnyújtottam a fogdokinak a kubai repülőjegyem árát.

szia tavasz, gyere-gyere

gyorsan-gyorsan, amíg meg nem szökik a tavasz megint, elpakolom jól az összes téli csizmát-sapkát-pulcsit, és előveszem a tavaszi szépszínesvidám szoknyákat-cipőket-harisnyákat. Most, hogy a mai nappal varrattalan és bérlettelen lettem, már semmi sem akadályozhat meg abban, hogy újra nyeregbe pattanjak.

Szép-szééép napoknak nézek elébe!

Saturday, March 13, 2010

Thursday, March 11, 2010

Nyissad szépen jó nagyra a szád, nem bánt a doktor bácsi

Nemrég megtudtam, hogy mennyire különleges ember vagyok. (Kb. pont közvetlenül azután, miután kissé terjengősen kielemeztem egy hozzám közel álló egyednek, hogy mennyire egysíkú, unalmas tucatembernek érzem magam).

Egy 10 évvel ezelőtti balesetben ugyanis sikerült egy olyan sérülést szereznem, amely 10 év elteltével olyanná lett, amely igazából nincs is, csak tankönyvekben. Namármost emiatt a holnapi műtétemen részt vésznek majd szakemberek, hogy ezt jól megtekintsék saját szemükkel is, sőőőt, dokumentálják is before and after.

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy szolgálom az orvostudományt. Lehet viszont, hogy ez a fene nagy büszkeség holnap hipp-hopp átalakul valami egészen más érzéssé, amikor majd benne ülök (mit ülök, fekszem) a székben, telenyomnak két mázsa érzéstelenítővel, bedugaszolják a fülem, hogy ne halljam a sok borzalmatos hangot, és bekötik a szemem, hogy ne lássam az eszközöket, amelyekkel megszúrnak, megvágnak, letörnek, levágnak, összevarrnak. persze ha hajlandó leszek kinyitni a szám.

Komolyra fordítva a szót, a holnapi röpke 4 azaz négy (igen, nééégy) órás műtétem alatt, miközben végrehajtanak rajtam majd minden olyant, amit mások szörnyűséges horrorfilmekben láttak eddig csak, miközben én éberen figyelem/hallom/látom/szagolom a történteket, igyekszem majd arra gondolni jó erősen, hogy azért akkor 10 éve (és utána 2 évvel) iszonyatosan kurva nagy mázlim volt, hogy nem haltam meg/bénultam le/vakultam meg/szakadt le a karom/lett agykárosulásom és-vagy maradandó seb az arcomon, merthát hogy az is lehetett volna, mindkétszer. Szóval kussoljak és nyissam nagyra a szám. (És basszus, vegyek már egy rohadt bukót).

Tuesday, March 09, 2010

I LOVE BP

A tavasz közeledtével minden évben ráébredek arra, hogy milyen mocskosul szép is Budapest.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó volt a sok év vágyódás után felköltözni végre, megismerni apránként a város millió arcát. Sose felejtem el az első pár hónapot, amikor azt a játékot játszottam, hogy minden nap átsétáltam valamelyik hídon, attól függően, hogy éppen merre akadt dolgom (persze legtöbbször véletlenül éppen a Szabadság hídon, amit nemes egyszerűséggel "az én hidamnak" nevezek azóta, mióta valamikor régen egy egész álló napig vakartam róla a graffityket - valami jópofa kezdeményezés keretein belül).

A várost akkor kezdtem el igazán megszeretni, amikor pár éve elkezdtem biciklivel közlekedni, és kezdtem megismerni mindent egy új szemszögből. Minden sokkal színesebb és izgalmasabb azóta. (most jöhetne akár az is, hogy üljetek biciklire ti is, és vegyetek villogót meg fejlámpát meg bukót. ja, meg úúú lakatot.)

Thursday, March 04, 2010

au chomage

Nahát, azt hittem, hogy legalább valamiféle ürességérzetem lesz, mint általában akkor, amikor valami régebb óta tartó folyamat megszakad, anélkül, hogy valami új és izgató kezdődne helyette. De nem.

Mostanában eléggé elkényelmesedtem, hihetetlenül hosszú ideig képes vagyok benne maradni nyilvánvalóan szar helyzetekben. Ebben két (amúgy eléggé előnyös) tulajdonságom van a segítségemre; a meggyőző és a kompromisszumkötő képességem, amelyeket nagy hatékonysággal használok saját magam ellen.

Így aztán most rendkívül büszke vagyok magamra, hogy megtettem azt, amit hosszú hónapok óta meg kellett volna már tennem, és visszatértem oda, ahonnan újra látszik a horizont.

Wednesday, March 03, 2010

idenekemazoroszlántis-hangulatban vagyok

Még nincs is egy napja, hogy újra szabad vagyok, de máris annyi plusz energiám támadt, hogy legszívesebben már holnap indulnék egy sátortáboros kirándulásra a Himalájára. :) Annyi de annyi tervem és ötletem van, hogy vagy két napba tellene összeírni őket! Mindent akarok! Most azonnal!