kezdődik a vizsgaidőszak

Újfent sikerült bizonyítanom, hogy ha valamihez nagyon értek, az a szarkavarás, avagy sikerült tegnap megint vihart kavarnom egy kiskanál vízben.

Az egész amiatt történt, mert nem mertem felhívni. Nem mertem felhívni, hogy ne lássa, hogy képes vagyok leülni a körúton, és sírni egy szarkis defekt miatt. Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt csak egy volt a sok sok más mellett, ami régóta van, és halmozódik. Például az, hogy nincs már szép fekete biciklim, és megkaptam spanyolszakos pályafutásom második kettesét, és el vagyok anyátlanodva nagyon, és nem voltam otthon másfél hónapja, és olyan csúnya a bőröm, hogy lassan egy zsákban merek csak emberek közé menni, és és és... Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt volt a legkönnyebben és leggyorsabban orvosolható a felsorolt problémák közül.

Aztán akkor rájöttem, hogy tényleg hülye vagyok, és túlbonyolítom a dolgokat, amikor az, akit nem mertem felhívni, nevetett, magához ölelt, és azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan hívjam fel, ha bármi baj van.


És itt maradt, mert biztos tudja már, hogy akkor vagyok a legeslegboldogabb, amikor mellette ébredek fel.