Van egy kis üvegedényem, telis tele színes töltőtollpatronnal. Gyerekkorom óta kínosan odafigyelek arra, hogy a tollba lehetőleg sose tegyek két ugyanolyan színű patront egymás után. Nagyon szép, amikor az egyik szín szépen lassan átfolyik egy másikba.
Amikor kifogy a tinta, csukott szemmel veszem ki az üvegedénykéből a következő patront. Ahogy elkezdek írni vele, egyre halványabban látom még az előző színt, ami pajkosan átcsap a következőbe. Az átmeneti rész a legszebb, amikor már csak kicsit látszik az előző szín, és még szinte felismerhetetlen a következő. Szivet zsibbasztó gyermeki izgalom tölt el mindig, amíg az új színt várom. Néhány szó után persze megszűnik a varázs, és az új színben úsznak már a betűk.
1 comment:
saluton kara :)
ez a tollas dolog ismerős :)
Post a Comment