arra gondoltam, hogy basszus, nekem miert nincs meg az a hasznos kepessegem, hogy meg tudom elni a pillanatot mint pillanatot? minek kell nekem az osszes gyonyoru pillanatot csapdaba ejtenem, aztan meg gorcsosen szorongatnom, amig ki nem facsarok belole minden szepseget?
en a lepkegyujtok tipusaba tartozom. egyszeruen nem birok csak fekudni a reten, es bamulni a lepkeket. nekem szaladnom kell utanuk, es ha egyszer-egyszer sikerul egyet elkapnom, rohanok vele haza, es a kitomott, uveg moge tuszkolt pillanatban gyonyorkodom, mikozben lemaradok ezer meg ezer szabadon ropkodorol.
a csudaba is.
No comments:
Post a Comment