A tavasz közeledtével minden évben ráébredek arra, hogy milyen mocskosul szép is Budapest.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó volt a sok év vágyódás után felköltözni végre, megismerni apránként a város millió arcát. Sose felejtem el az első pár hónapot, amikor azt a játékot játszottam, hogy minden nap átsétáltam valamelyik hídon, attól függően, hogy éppen merre akadt dolgom (persze legtöbbször véletlenül éppen a Szabadság hídon, amit nemes egyszerűséggel "az én hidamnak" nevezek azóta, mióta valamikor régen egy egész álló napig vakartam róla a graffityket - valami jópofa kezdeményezés keretein belül).
A várost akkor kezdtem el igazán megszeretni, amikor pár éve elkezdtem biciklivel közlekedni, és kezdtem megismerni mindent egy új szemszögből. Minden sokkal színesebb és izgalmasabb azóta. (most jöhetne akár az is, hogy üljetek biciklire ti is, és vegyetek villogót meg fejlámpát meg bukót. ja, meg úúú lakatot.)
No comments:
Post a Comment