Szeged, belváros 2010.
egy éjjelnappali kirakatán nagy matricabetűkkel: Parkolójegy kapható
Friday, February 26, 2010
Friday, February 19, 2010
most már jó lenne nekiállni
Mennyire kell elkeseredettnek lennem ahhoz, hogy beleírjam a leendő témavezetőmnek (?) írott email bármelyik mondatának közepébe az "i-need-you" szókapcsolatot?
eh, siralmas, hogy kerek 3 évvel a cím és a kutatási terv leadása után még mindig ott tartok csupán, hogy kerítenem kell egy negyedik témavezetőt is, aki nem hagy el/nem gondolja meg magát/másfél éven belül válaszol a neki írt üzenetekre.
eh, siralmas, hogy kerek 3 évvel a cím és a kutatási terv leadása után még mindig ott tartok csupán, hogy kerítenem kell egy negyedik témavezetőt is, aki nem hagy el/nem gondolja meg magát/másfél éven belül válaszol a neki írt üzenetekre.
Wednesday, February 17, 2010
parlez-vous
Már bánom, hogy a szalag mellett lehúzott 10 hónapom alatt nem üzemeltettem (külön) blogot az irodába befutó telefonhívásokról.
A mai:
A hölgyet valószínűleg igencsak meglephette a teljes nevem borzasztóan bonyolult hangzása a vonal túlsó feléről, merthogy köszönés és etcetera helyett válasz gyanánt csak a keresztnevem + 5 kérdőjel hagyta el a száját. Amikor megkérdeztem franciául, hogy miben tudok a segítségére lenni, akkor kb. 1 egész percébe tellett, amíg rájött, hogy melyik bolygón is van. Közben vihogott ezerrel, és azt kérdezgette, hogy honnan jöttem rá, hogy fhanszia. (na vajon honnan...). Amikor végre úgy tűnt, hogy összeszedi magát, és kiderül, hogy miért is telefonált, akkor megkérdezte franciául (!), hogy nem baj-e, ha inkább angolul beszélünk, mert őt nagyon meglepte, hogy tudok franciául. Kb. 3 mondatig el is jutott angolul, amikoris belezavarodott csöppet, és megkérdezte, hogy beszélek-e franciául, merthogy inkább úgy mondaná akkor.
A mai:
A hölgyet valószínűleg igencsak meglephette a teljes nevem borzasztóan bonyolult hangzása a vonal túlsó feléről, merthogy köszönés és etcetera helyett válasz gyanánt csak a keresztnevem + 5 kérdőjel hagyta el a száját. Amikor megkérdeztem franciául, hogy miben tudok a segítségére lenni, akkor kb. 1 egész percébe tellett, amíg rájött, hogy melyik bolygón is van. Közben vihogott ezerrel, és azt kérdezgette, hogy honnan jöttem rá, hogy fhanszia. (na vajon honnan...). Amikor végre úgy tűnt, hogy összeszedi magát, és kiderül, hogy miért is telefonált, akkor megkérdezte franciául (!), hogy nem baj-e, ha inkább angolul beszélünk, mert őt nagyon meglepte, hogy tudok franciául. Kb. 3 mondatig el is jutott angolul, amikoris belezavarodott csöppet, és megkérdezte, hogy beszélek-e franciául, merthogy inkább úgy mondaná akkor.
Sunday, February 14, 2010
tűzoltó, katona, űrhajós
Gimis koromban sokáig nemzetközi jogász akartam lenni, aztán rájöttem, hogy tutira elpatkolnék a jogi egyetemen a sokéves folyamatos magolástól.
Aztán sztyuvi akartam lenni, merthogy ők szépek és sok nyelven beszélnek (na és az akkori barátom pilótának tanult), de aztán megfigyeltem, hogy nem is mind szép, és általában ott kimerül a nyelvtudásuk, hogy képesek 2-3 nyelven megkérdezni, hogy dájet kóók vagy orindzs dzsúsz-e. (ja, a srác is 2 év után otthagyta az aerospace engineeringet)
Utána nagykövet akartam lenni :), na ez csak addig tartott, amíg rá nem ébresztettek, hogy ennek van egy icipici köze a politikához.
Volt még sok egyéb, pl. rádiós műsorvezető, esküvőszervező, tankönyvíró, idegenvezető és cukrász. Most momentán csak kettő játszik, a konferenciatolmács és a mezei nyelvtanár.
Aztán sztyuvi akartam lenni, merthogy ők szépek és sok nyelven beszélnek (na és az akkori barátom pilótának tanult), de aztán megfigyeltem, hogy nem is mind szép, és általában ott kimerül a nyelvtudásuk, hogy képesek 2-3 nyelven megkérdezni, hogy dájet kóók vagy orindzs dzsúsz-e. (ja, a srác is 2 év után otthagyta az aerospace engineeringet)
Utána nagykövet akartam lenni :), na ez csak addig tartott, amíg rá nem ébresztettek, hogy ennek van egy icipici köze a politikához.
Volt még sok egyéb, pl. rádiós műsorvezető, esküvőszervező, tankönyvíró, idegenvezető és cukrász. Most momentán csak kettő játszik, a konferenciatolmács és a mezei nyelvtanár.
fordítva
Ha másra nem is volt jó az elmúlt egy év, legalább arra rájöttem, hogy mit nem szeretnék csinálni.
Ma egy újabb lehetőséget húztam ki; tutira nem leszek fordító. Képtelen lennék azzal órákat tölteni, hogy egy stílustalan, magyarul is nehezen értelmezhető szövegen addig gyötrődjem, amíg nem lesz belőle valami fogyasztható idegen nyelvű dolog - aminek persze alig valami köze az eredeti minősíthetetlen vacakhoz.
A műfordítással meg az a bajom, hogy ahhoz az abszolút legjobbnak kéne lenni (ami nekem ugye nem sok mindenben ment mostanában), mert szarul vagy kicsit jól lefordítani rohadt jó dolgokat azért mégis elég kicseszés. Ami meg eleve nem rohadt jó, ahhoz meg kár lenne hozzányúlni.
Szóval ez is kiesik.
Ma egy újabb lehetőséget húztam ki; tutira nem leszek fordító. Képtelen lennék azzal órákat tölteni, hogy egy stílustalan, magyarul is nehezen értelmezhető szövegen addig gyötrődjem, amíg nem lesz belőle valami fogyasztható idegen nyelvű dolog - aminek persze alig valami köze az eredeti minősíthetetlen vacakhoz.
A műfordítással meg az a bajom, hogy ahhoz az abszolút legjobbnak kéne lenni (ami nekem ugye nem sok mindenben ment mostanában), mert szarul vagy kicsit jól lefordítani rohadt jó dolgokat azért mégis elég kicseszés. Ami meg eleve nem rohadt jó, ahhoz meg kár lenne hozzányúlni.
Szóval ez is kiesik.
Saturday, February 13, 2010
az internet csapdája
Szóval az van, hogy a napom jelentős része mostanában azzal telik, hogy ilyen-olyan okból, ilyen-olyan formában beszámolok arról, hogy mi van. Az edzésonlányon minden nap 32 és fél sorban kifejtett leírások pl. a 20kiliaszigetenkurvahidegben-ről, naponta/óránként változó érzelmi és gondolati helyzetjelentés a gtalk-on, valamivel ritkábban ugyanez a fb-on, és újabban akár azümmön is lehetne, de az már tényleg túlzás lenne. Főleg, hogy a főnököm is elvárja, hogy 10 percenként dokumentáljam, hogy éppen mivel mennyi időt foglalkozom. Eh, az lesz a vége, hogy a gtalk-ra kiírom, hogy éppen edzésnaplót írok, az edzésnaplóba beleírom, hogy nem volt időm edzeni, mert egész nap a fb-on lógtam, a fb-on sajnálkozva a világ tudtára adom, hogy munka helyett beszámolókat írtam a főnökömnek egész nap, a főnökömnek meg azt mondom, hogy az internetes marketing lehetőségeit próbálom kiaknázni. Ésbasszus a végén összegzem az egészet még a blogomban is. eh
Nem lesz ez így jó.
Nem lesz ez így jó.
Subscribe to:
Posts (Atom)