Életem legszörnyűségesebb és legembertpróbálóbb időszaka a felvételi beadási határidő előtti két hét volt gimiben, amikor is ki kellett választani kb. hármat a végtelen számú opció közül. Álmatlan éjszakákat okozott a nagy felelősség terhe, hiszen vagy 72 dolgot tanultam volna szívesen. Végül nagynehezen a nyelvek mellett voksoltam, és kiválasztottam azt a hármat, amit. Utólag homályos emlékeim azt súgják, hogy sorsolással döntöttem el a sorrendet. És mekkora szerencse már, hogy a holland került a harmadik helyre, és hiába vettek fel arra is, nem engedték a három nyelvszak paralell művelését a bölcsek. Pedig micsoda felháborodással kilincseltem annó, ahol tudtam, mert szentül hittem, hogy valami kérelemmel engedik csinálni a három szakot egyszerre.
Óhogy irigylem azokat, akik tudnak dönteni. 2 szoknya közül, 3 szín közül, száz nyelv közül. Óhogy irigylem azokat, akik nem akarnak egyszerre 88 és fél dolgot csinálni, akik nem riadnak fel éjszakánként arra a szörnyű gondolatra, hogy tejóisten, sehol nem vagyok, mert ezt meg ezt meg azt meg amazt még akartam csinálni. Óhogy irigylem azokat, akik ki tudnak választani egy szakmát, és nem kínozza őket a gyötrő tudat, hogy ott van még száz másik, amit meg kéne próbálni.
Nekem legalább 7 élet kéne, mint a macskáknak, hogy mindent megcsinálhassak, amit akarok.