2 hete akarok cipőt venni. Két alaptípus van, vagy a nyárról megmaradt leárazott balerinák, vagy az új téli kollekció, csak bakancsok!! De olyan igazi bakancsok, amiket anno a csajok hordtak az Helene és a fiúkban. Csupa ormótlan vacak, amit tapinacival viselnek meg favágóinggel. 2 hete nem találok normális magassarkú átmeneti cipőt.
Nade, hogy jót is írjak, vannak loreal sminkcuccok, merthogy Chilében sehol se láttam, nemhogy loreált, de semmilyen felénk ismeretest, néztem ezt-azt, de minden nagyon silánynak tűnt. És igen, tipikus szőkeként megpróbáltam szőke sampont is venni Chilében (ahol szőke nők csak a plakátokon vannak, ott viszont csakis szőkék). Amúgy itt a fodrász és kozmetikus árak kb. fele a budapestinek.
Friday, May 20, 2011
Nem tudok leszakadni a témáról
Argentínában sem legális az abortusz, de legális a melegek házassága.
kis cseles
haha, most cseles voltam, kifogtam a jó öreg bloggeren, és lementettem előtte a szöveget. És tádám tádám, újra fent a post :)
Az argentin férfiakról
Nem akartam erről a témáról írni, de most mégis. Egyszerűen nem lehet erről nem írni.
Az argentin férfiaktól egyszerűen elájul az ember. A szószoros értelemben, mert annyi pacsulit képesek magukra fújni, hogy az utcán minden harmadik pasi kölnije szó szerint pofáncsapja az embert. Nagyot röhögtem, amikor először mentem pipereboltba, kétszer annyi pasi parfümöt láttam, mint nőit.
Ami az idetévedő valahogyan kinéző fehérnépeknek rögtön feltűnik, hogy az argentinok viszonylag kulturáltan adják jelét annak, ha csinosnak vélnek valakit. Amíg az olaszok (amúgy roppant bunkó módon) fütyülnek és tapsolnak a nőknek, a spanyolok csettintgetnek meg kacsintgatnak, a chileiek alamuszi módon kocsiból dudálgatnak, az argentinok csak néznek, de úgy, hogy az embert kiveri a víz rögtön. A nők szemmel bűvölése itt legalább akkora sport, mint a futball, kortól függetlenül mindenki űzi. (Sokként ért, amikor a metrón a tizenegykétéves gyerek bambult olyan szemekkel, hogy én szégyelltem el magam). Namost, a nézegetést akkor is előszeretettel gyakorolják, amikor oldalukon életük párjával sétafikálnak az utcán, amit elég megalázó dolognak tartok. (Én tutira megfojtottam volna már azt, aki velem ezt megpróbálta volna eljátszani.) Eleinte állandóan elröhögtem magam, annyira komikus volt az egész, amit rögtön kikezdésnek vettek, és többször elkezdtek követni az utcán. Azóta tudom, hogy a szemkontaktus öngyilkosság ebben a szituációban.
Argentína hihetetlenül macsista ország. Ma megtudtam, hogy a tangót eredetileg férfiak táncolták, mondván, hogy a nőknek nem jár szórakozás, ők csak a különböző igények kielégítésére szolgálnak. Nagyon kínosan ügyelnek amúgy arra, hogy ne tűnjenek férfiatlannak. Például az egyik fiúka elvitt a helyi Pilvax-ba (ez más téma, hogy nagyon lovagiasak, és nagyon kitesznek magukért, ha csajozásról van szó), ahol én egy kávét kértem, ő meg egy citromos teát, mert valami nyavalya gyötörte. A pincér fordítva hozta ki, és nagyon csúnyán nézett, amikor kicseréltük. Utána megtudtam, hogy itt egy férfinak teát kérnie nagyon ciki (azt mondják az összes ilyenre, hogy nagyon "gay"), viszont a férfiak közötti nyilvános pusziszkodás teljesen rendben van. Ez nálam családon belül még OK, de pl. voltunk egy politikai rendezvényen is, ahol a politikusok kezdéskor végigsmárolták egymást. A pusziszkodáson kívül simán fogdossák egymás fenekét a pasik (mondták, hogy majd nézzem meg, focimeccsen állandóan ez megy). Ezek a megnyilvánulások szerintük pont a férfiasságot bizonyítják. Hát izé.
Ennek az országnak az élén egy nő trónol, Cristina, (aki a férje halála után vette át az uralmat), és akit imád a nép - a férfiak legalábbis tuti. Kérdeztem, hogy hogy bírnak el egy női uralkodót, azt mondták, hogy azért mert szép. (Cristina ha szépnek nem is olyan szép, de rendesen kicsípi magát a sajtóalkalmakra, az tuti.)
A pasik egyébként nagyon gavallérok, nagyon kedvesek, udvariasak, előzékenyek. (a metrón pl. átadták a helyüket nekem. először nem értettem, hogy nyugdíjasnak vagy terhesnek néztek-e, aztán utána láttam, hogy a nőknek eleve átadják. piros pont!!) A csillagokat is leígérik az égről, aztán eltűnnek. Késnek, megbízhatatlanok, füllentenek. Nem tudom mire fel, de hatalmas önbizalmuk van, és minden lehetőséget megragadnak arra, hogy bepróbálkozzanak.
Az argentin férfiaktól egyszerűen elájul az ember. A szószoros értelemben, mert annyi pacsulit képesek magukra fújni, hogy az utcán minden harmadik pasi kölnije szó szerint pofáncsapja az embert. Nagyot röhögtem, amikor először mentem pipereboltba, kétszer annyi pasi parfümöt láttam, mint nőit.
Ami az idetévedő valahogyan kinéző fehérnépeknek rögtön feltűnik, hogy az argentinok viszonylag kulturáltan adják jelét annak, ha csinosnak vélnek valakit. Amíg az olaszok (amúgy roppant bunkó módon) fütyülnek és tapsolnak a nőknek, a spanyolok csettintgetnek meg kacsintgatnak, a chileiek alamuszi módon kocsiból dudálgatnak, az argentinok csak néznek, de úgy, hogy az embert kiveri a víz rögtön. A nők szemmel bűvölése itt legalább akkora sport, mint a futball, kortól függetlenül mindenki űzi. (Sokként ért, amikor a metrón a tizenegykétéves gyerek bambult olyan szemekkel, hogy én szégyelltem el magam). Namost, a nézegetést akkor is előszeretettel gyakorolják, amikor oldalukon életük párjával sétafikálnak az utcán, amit elég megalázó dolognak tartok. (Én tutira megfojtottam volna már azt, aki velem ezt megpróbálta volna eljátszani.) Eleinte állandóan elröhögtem magam, annyira komikus volt az egész, amit rögtön kikezdésnek vettek, és többször elkezdtek követni az utcán. Azóta tudom, hogy a szemkontaktus öngyilkosság ebben a szituációban.
Argentína hihetetlenül macsista ország. Ma megtudtam, hogy a tangót eredetileg férfiak táncolták, mondván, hogy a nőknek nem jár szórakozás, ők csak a különböző igények kielégítésére szolgálnak. Nagyon kínosan ügyelnek amúgy arra, hogy ne tűnjenek férfiatlannak. Például az egyik fiúka elvitt a helyi Pilvax-ba (ez más téma, hogy nagyon lovagiasak, és nagyon kitesznek magukért, ha csajozásról van szó), ahol én egy kávét kértem, ő meg egy citromos teát, mert valami nyavalya gyötörte. A pincér fordítva hozta ki, és nagyon csúnyán nézett, amikor kicseréltük. Utána megtudtam, hogy itt egy férfinak teát kérnie nagyon ciki (azt mondják az összes ilyenre, hogy nagyon "gay"), viszont a férfiak közötti nyilvános pusziszkodás teljesen rendben van. Ez nálam családon belül még OK, de pl. voltunk egy politikai rendezvényen is, ahol a politikusok kezdéskor végigsmárolták egymást. A pusziszkodáson kívül simán fogdossák egymás fenekét a pasik (mondták, hogy majd nézzem meg, focimeccsen állandóan ez megy). Ezek a megnyilvánulások szerintük pont a férfiasságot bizonyítják. Hát izé.
Ennek az országnak az élén egy nő trónol, Cristina, (aki a férje halála után vette át az uralmat), és akit imád a nép - a férfiak legalábbis tuti. Kérdeztem, hogy hogy bírnak el egy női uralkodót, azt mondták, hogy azért mert szép. (Cristina ha szépnek nem is olyan szép, de rendesen kicsípi magát a sajtóalkalmakra, az tuti.)
A pasik egyébként nagyon gavallérok, nagyon kedvesek, udvariasak, előzékenyek. (a metrón pl. átadták a helyüket nekem. először nem értettem, hogy nyugdíjasnak vagy terhesnek néztek-e, aztán utána láttam, hogy a nőknek eleve átadják. piros pont!!) A csillagokat is leígérik az égről, aztán eltűnnek. Késnek, megbízhatatlanok, füllentenek. Nem tudom mire fel, de hatalmas önbizalmuk van, és minden lehetőséget megragadnak arra, hogy bepróbálkozzanak.
Sunday, May 15, 2011
a teremburáját!
nahát az van, hogy a blogger nem működött egy ideig, sőt, megevett néhány postot is, amit nem tudok reprodukálni.
Wednesday, May 11, 2011
otthon
Egy ideje megvonom magamtol a zindext, anelkul is eleg honvagyam van mar, jobb azt nem tudni, hogy otthon kisszoknyas ido van, kinti borozos, meg andrassynfagyizos. Az utolso otthoni napomon volt az elso tavaszi nap, emlekszem, hogy rovidujjuban mentunk kajalni a koreai nenihez utoljara. Eh, szerintem direkt volt szep ido, hadd fajjon a szivem itt a del-amerikai oszben.
Ma gyozott a bennem lako kisordog, es megneztem a zindexet. Nem kellett volna, csupa elszomorito hir volt.
Mi lett a Margit hiddal vegul? Mondjuk en mar telen is lattam, hogy jarda is alig lesz, nemhogy bicikliut.
Ma gyozott a bennem lako kisordog, es megneztem a zindexet. Nem kellett volna, csupa elszomorito hir volt.
Mi lett a Margit hiddal vegul? Mondjuk en mar telen is lattam, hogy jarda is alig lesz, nemhogy bicikliut.
Tuesday, May 10, 2011
Ciki
Skacok, Argentínába is eljutott a mi hiperszuperjó új alkotmányunk (újj alkotmányunk a sportnagypapa keze nyomán) híre, itten köremailekben küldözgetik az emberek, hogy mi megy otthon nálunk.
Ennél már csak az jobb, hogy Chilében hazánk nemeskeblű leányára, cicciolinára asszociálnak a népek Magyarország hallatán, nemkicsit égett a fejem. Mondjuk Brazíliában legalább Puskás Öcsit ismerik, meg azt is mondta nekem valaki, hogy valaha a Honvéd volt a legjobb focicsapat a világon (amivel kapcsolatban nem tudtam állást foglalni).
Ennél már csak az jobb, hogy Chilében hazánk nemeskeblű leányára, cicciolinára asszociálnak a népek Magyarország hallatán, nemkicsit égett a fejem. Mondjuk Brazíliában legalább Puskás Öcsit ismerik, meg azt is mondta nekem valaki, hogy valaha a Honvéd volt a legjobb focicsapat a világon (amivel kapcsolatban nem tudtam állást foglalni).
Buenos Aires - második nekifutásra
Na szóval, elhagyott az ihlet, és nem tudtam mit írni napokig. Bekebelezett Buenos Aires, na, őszintén. (Nem, nem pasiztam be). Nem akarok semmi nyálasat és szupergiccseset írni, mást meg nem tudnék. Ilyeneket, hogy szépek a parkok satöbbi meg teljesen fölösleges leírni, mert semmit se mondanak el.
Igazán nekem való hely ez. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Kicsit Barcelona, kicsit Párizs, igen, és határozattan Budapest. Nagyon. Budapest megbolondítva egy kis latin spiritusszal, megspékelve egy kis káosszal, mert az van itt rendesen. Tele van a város régi olasz kocsikkal, minden sarkon van fiat600-as, ami olyan, mint a pici fiat500, csak kicsit teltebb. Haha, és van egy csomó kispözsó is, ami mindig megmelengeti a szívem.
A városi közlekedés tragikus, bár nagyon olcsó. A vonaljegy 40 Ft-ba kerül, amikor megtudtam, el se akartam hinni, és tutira vettem, hogy rosszul számolom át a pénzt. A buszrendszer abszolút kaotikus, egy csomó privátcég üzemeltet különböző vonalakon buszokat. Nincsenek megállók, minden busz máshol áll meg, és ezt csak egy 40x40 centis matrica jelzi, amit olyan magasra ragasztanak fel lámpaoszlopokra, hogy odáig fel se látok. A buszjegy ára a sofőr kedvétől függ, meg a szoknyám hosszától leginkább. Menetrend nincs, a busz akkor jön, amikor jön (kivéve akkor, amikor nem jön, mert olyan is van ám).
Az égvilágon senki nem biciklizik, zebrák elvétve vannak, de a gyalogosoknak szinte sehol nincs lámpa, figyelni kell a párhuzamos autós zöldet.
Igazán nekem való hely ez. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Kicsit Barcelona, kicsit Párizs, igen, és határozattan Budapest. Nagyon. Budapest megbolondítva egy kis latin spiritusszal, megspékelve egy kis káosszal, mert az van itt rendesen. Tele van a város régi olasz kocsikkal, minden sarkon van fiat600-as, ami olyan, mint a pici fiat500, csak kicsit teltebb. Haha, és van egy csomó kispözsó is, ami mindig megmelengeti a szívem.
A városi közlekedés tragikus, bár nagyon olcsó. A vonaljegy 40 Ft-ba kerül, amikor megtudtam, el se akartam hinni, és tutira vettem, hogy rosszul számolom át a pénzt. A buszrendszer abszolút kaotikus, egy csomó privátcég üzemeltet különböző vonalakon buszokat. Nincsenek megállók, minden busz máshol áll meg, és ezt csak egy 40x40 centis matrica jelzi, amit olyan magasra ragasztanak fel lámpaoszlopokra, hogy odáig fel se látok. A buszjegy ára a sofőr kedvétől függ, meg a szoknyám hosszától leginkább. Menetrend nincs, a busz akkor jön, amikor jön (kivéve akkor, amikor nem jön, mert olyan is van ám).
Az égvilágon senki nem biciklizik, zebrák elvétve vannak, de a gyalogosoknak szinte sehol nincs lámpa, figyelni kell a párhuzamos autós zöldet.
Tuesday, May 03, 2011
Time
Az időkülönbség Magyarország és Argentína között 5 óra. Ha valaki azt mondja, hogy reggel felhív, tutira nem hív 1400 előtt, a délutáni randi 1800 utánt jelent, az este 2200-kor kezdődik, és az éjszaka nem ér véget 0700 előtt.
Chiléről tömör és velős összefoglaló gyorsan
| La Lenga |
Az utolsó napokat Santiagóban töltöttem egy fiatal párnál (akiket 25-nek gondoltam mentalitás és minden alapján, aztán kiderült, hogy 40 körüliek), nagyon klassz volt. A lányzó kölcsönadta a biciklijét (Mariposa – Pillangó nevű gyönyörűséges ezüst paripa, kosárral), úgyhogy azzal kóboroltunk a városban egy Dani nevű velem egykorú eszperantista sráccal, aki szinten nagy városi biciklis. (erről külön poszt lesz). Esténként baromi sokáig dumáltunk mindenféléről, a jó borok és az azonnali kölcsönös szimpátiának köszönhetően nagyon sok szívközeli témát is érintettünk, én persze ki is borultam rögtön, és az első ott töltött estémet kapásból átsírtuk kollektíven mind.
Ami egy kicsit nehéz ebben az utazásban az az, hogy nagyon sok emberrel találkozom, a családoknál rövid időt töltök, tehát nincs lehetőség korrigálásra. Állandóan formában kell lennem, külsőleg és belsőleg is, ami fárasztó. Egy ideje nagyon egyedül éreztem magam, amin különböző persze egyszerre történő dolgok csak tovább rontottak, és úgy éreztem, hogy mindenféle értelemben nagyon messze vagyok mindenkitől. Amikor aztán első este dumáltunk, kibukott minden, és nagyon hálás voltam, hogy meghallgattak. A feléig se jutottam, már mindenki sírt körülöttem. Azt hiszem, akkor este nagyon sokat tanultam.
Santiago két keréken
Volt szerencsém pár órát nyeregben tölteni Santiagóban, szerencsére még élek, bár nem sokon múlott. Ha biztosítós lennék, tutira extrém sportos biztosítást köttetnék mindenkivel, aki nyeregbe száll itt. Mázlim volt, hogy nem egyedül vágtam neki a városnak, hanem egy tapasztalt városi közlekedővel, mert tutira kivasaltak volna. Bicikliutak hébe-hóba vannak, sok helyen nincsenek összekötve, ott járdázni kell. A bicikliúton haladónak semmi szín alatt nincs elsőbbsége, amit hamar tapasztaltam, mert valóban kivasalnak, ha nem állsz meg. Nincs udvariaskodás. Továbbá, a gyalogosok sokkal birkábbak, mint a Váci utcában sétáló japán turisták, simán beugranak a biciklisek elé, az autók pedig tök nyugodtan haladnak a járdán külön elkerített (!!) bicikliutakon.
A belvárosban szinte mindenhol egyirányú, vagy nagy zöld füves izével kettéválasztott utak vannak. Ha nincs járdás bicikliút, akkor a menetirány szerinti bal (!) oldalon van egy 1 méter széles sáv, amit kétirányú bicikliútként kell használni, ami azt jelenti, hogy ha jön szembe valaki, akkor simán összeakad a kormányotok, tehát ki kell térni az útra. Amúgy a jobb sáv nagyon sokszor buszsáv, és a biciklisek kivétel nélkül mind az autók bal oldalán, a bal oldali sáv legszélén közlekednek, ami nekem nagyon furcsa volt, de lehet, hogy csak megszokás kérdése.
A belvárosban szinte mindenhol egyirányú, vagy nagy zöld füves izével kettéválasztott utak vannak. Ha nincs járdás bicikliút, akkor a menetirány szerinti bal (!) oldalon van egy 1 méter széles sáv, amit kétirányú bicikliútként kell használni, ami azt jelenti, hogy ha jön szembe valaki, akkor simán összeakad a kormányotok, tehát ki kell térni az útra. Amúgy a jobb sáv nagyon sokszor buszsáv, és a biciklisek kivétel nélkül mind az autók bal oldalán, a bal oldali sáv legszélén közlekednek, ami nekem nagyon furcsa volt, de lehet, hogy csak megszokás kérdése.
Csak hogy tudjátok,
Chilében nem legális az abortusz, semmilyen formában.
A nevekről (hispanisták ugorjanak a következő track-re)
Mintahogy a spanyolajkú országokban (Argentínát leszámítva) mindenhol kb., Chilében is két vezetéknevük van az embereknek, elöl az apai név, másodiknak az anyai. Ezen kívül minimum két keresztnevük is van, így képtelenség egy szuszra bemutatkozniuk (itt mindenkinek beugrik szerintem a nincs kettő négy nélkül című fergeteges bud spencer film). A keresztnevek nagy része a kereszténység erőteljes befolyásáról tanúskodik, és most nem csak arra gondolok, hogy bibliai neveket használnak, hanem arra, hogy teljesen elfogadott és hétköznapi keresztnév pl. a Jesús (Jézus), az Inmaculada (Szeplőtlen) vagy a Concepción (Szeplőtlen fogantatás). Külön vicces, hogy a Concepción női névnek van egy olyan itteni becéző alakja, hogy Concha, ami a spanyolországi spanyolban női nemi szervet jelent. Hát izé. Az már csak hab a tortán, hogy a női és férfi keresztnevek tetszés szerint mixelhetőek, a José María név férfit takar, a María José nőt.
Sunday, May 01, 2011
Segitsetek
Ugy nez ki, hogy foznom kell, sok embernek. Magyart. Vagy olyat, amit el lehet adni magyarkent. Itt beszerezheto alapanyagokat tudok csak felhasznalni (hacsak nem kuld valamelyikotok egy csomag pirospaprikat DHL-lel). Tippeket szeretnenk kerni. A porkolt lenne a kezenfekvo, de nem tudom, hogy lesz-e egy fel napom fozocskezni. A rakott krumplit elvetettem, mert usse lehet rendes tejfolt kapni. Ja, meg valami edesseget is leccilecci. Magyart. Varom a tanacsokat a kommentekben.
(Ja, ez nem egy statisztikajavito marketing fogas, meg nem is arra iranyul elsosorban, hogy aktivizaljam a nepes olvasotabort, hanem tenyleg kerdezem!)
Koszipuszi
(Ja, ez nem egy statisztikajavito marketing fogas, meg nem is arra iranyul elsosorban, hogy aktivizaljam a nepes olvasotabort, hanem tenyleg kerdezem!)
Koszipuszi
Saturday, April 30, 2011
Vegre
Itt vagyok Buenos Airesben, hihetetlen erzes. Ennyi evnyi koborlas utan megerkeztem vegre. Es sokkal sokkal olyanabb, mint amilyennek kepzeltem!
Wednesday, April 27, 2011
Avagy miért ne vegyetek utazási irodában repülőjegyeket
Nahát élek még, csak kicsit sűrűsödött a program, meg problémamegoldok éjjel-nappal. Valdivia nagyon nagyon jó volt, a család mindenféle programot szervezett nekem, mindenfélét ettünk-ittunk, kirándultunk, eveztem. Olyan puhány lettem, 30 perc evezés után olyan izomlázam lett, hogy másnap a fogmosáshoz se bírtam felemelni a karom, hát nem igazán vagyok karizmatikus (ez valami Hofi-poén volt, nem? vagy irigyhónaljmirigy, eh). Majd lesznek képek meg leírás meg minden. Majd.
Utána Concepciónban voltam másfél napot (most indulok mindjárt Santiagóba), ez az a város, amit ledöntött a földrengés tavaly, írok erről is mindenképpen, amint levegőhöz jutok.
Repülőjegy ügyben az van, hogy egy hét huzavona után hétfőn jött az email a magyaroktól, hogy valóban szar van a palacsintában (elnézést, a dolog borzasztóságát figyelembe véve ez egy enyhe kifejezés, tényleg, gyerekek meg úgyse olvassák a blogot), és tényleg nincsenek meg a jegyek. Namármost mivel Húsvétkor megáll az élet, és a hétfői munkaszüneti nap után további 4 nap szükséges általában ahhoz, hogy az alkalmazottak magukhoz térjenek, azért gondolom kedden ezért nem jött válasz, de már a szerdai munkanap oroszlánrésze is tovaszállt kis hazánkban, én meg itt lógok a levegőben szilárd, emészthető infók nélkül.
Valami kavar volt, állítólag ki kellett cserélni anno a Sao Paulo-Santiago jegyemet, és akkor sikerült valahogyan eltüntetni a repjegy többi részét, tehát a PM-Santi, Santi-Buenos Aires, Buenos Aires - Sao Paulo, SP-Brasilia részeket, és bele se merek gondolni, de lehet, hogy a SP-Budapestet is. Ez egy csöppet érzékenyen érint, mivel 5 éven át spórolt pénzem van a jegyekben. Állítólag vannak innen buszok Buenos Airesbe, nem is olyan drágán, 35 óra utazással, de nem tudom, hogy Budapestre felé járnak-e. Sanda gyanúm, hogy nem.
Plusz az is bosszant, hogy megvetették velem ezt a csomó repjegyet otthon, mondván, hogy itt életveszélyes ilyen szőkén (nem az értelmi képességeimre célozván ezzel) buszozgatni, ami úgy baromság, ahogy van, mert a buszok sokkal jobbak, gyorsabbak, kényelmesebbek, biztonságosabbak, mint otthon, egy rakat pénzt tudtam volna megspórolni, a kilókról nem is beszélve. Ja, merthogy jobban figyelek a kilóimra, mint Kate Moss, mivelhogy 23,5 kg-val érkeztem a megengedett 23 kg helyett, ezért azóta csak olyan dolgokat engedtem magamnak megvenni, amit magamon (értsd a testemen) tudok szállítani, mert a bőröndöm fullkilós.
Grrrrrrrrrrr!
Utána Concepciónban voltam másfél napot (most indulok mindjárt Santiagóba), ez az a város, amit ledöntött a földrengés tavaly, írok erről is mindenképpen, amint levegőhöz jutok.
Repülőjegy ügyben az van, hogy egy hét huzavona után hétfőn jött az email a magyaroktól, hogy valóban szar van a palacsintában (elnézést, a dolog borzasztóságát figyelembe véve ez egy enyhe kifejezés, tényleg, gyerekek meg úgyse olvassák a blogot), és tényleg nincsenek meg a jegyek. Namármost mivel Húsvétkor megáll az élet, és a hétfői munkaszüneti nap után további 4 nap szükséges általában ahhoz, hogy az alkalmazottak magukhoz térjenek, azért gondolom kedden ezért nem jött válasz, de már a szerdai munkanap oroszlánrésze is tovaszállt kis hazánkban, én meg itt lógok a levegőben szilárd, emészthető infók nélkül.
Valami kavar volt, állítólag ki kellett cserélni anno a Sao Paulo-Santiago jegyemet, és akkor sikerült valahogyan eltüntetni a repjegy többi részét, tehát a PM-Santi, Santi-Buenos Aires, Buenos Aires - Sao Paulo, SP-Brasilia részeket, és bele se merek gondolni, de lehet, hogy a SP-Budapestet is. Ez egy csöppet érzékenyen érint, mivel 5 éven át spórolt pénzem van a jegyekben. Állítólag vannak innen buszok Buenos Airesbe, nem is olyan drágán, 35 óra utazással, de nem tudom, hogy Budapestre felé járnak-e. Sanda gyanúm, hogy nem.
Plusz az is bosszant, hogy megvetették velem ezt a csomó repjegyet otthon, mondván, hogy itt életveszélyes ilyen szőkén (nem az értelmi képességeimre célozván ezzel) buszozgatni, ami úgy baromság, ahogy van, mert a buszok sokkal jobbak, gyorsabbak, kényelmesebbek, biztonságosabbak, mint otthon, egy rakat pénzt tudtam volna megspórolni, a kilókról nem is beszélve. Ja, merthogy jobban figyelek a kilóimra, mint Kate Moss, mivelhogy 23,5 kg-val érkeztem a megengedett 23 kg helyett, ezért azóta csak olyan dolgokat engedtem magamnak megvenni, amit magamon (értsd a testemen) tudok szállítani, mert a bőröndöm fullkilós.
Grrrrrrrrrrr!
Friday, April 22, 2011
az élet szép, sálálá sálálá
Tegnap voltam végre futni (először, amióta Dél-Amerikában vagyok), ami felettébb jótékony hatással volt (főként) a lelki egyensúlyomra, mert az elmúlt pár napban igencsak elanyátlanodtam. Cudar világ van a világ ezen felében. Ma akkora vihar volt, hogy mire reggel felkeltem, kidöntötte a szél a bejárat elé a ház előtti fát, az elektromos áram eltűnt egész napra (!!!), és úgy szakadt az eső, hogy szinte az utca másik oldalára nem lehetett átlátni. Az időzítés mondjuk nem rossz, második napja fáj annyira a fejem, hogy az őrület határán vagyok, tegnap konkrétan egy egész napot ágyban töltöttem szinte, és fájdalmamban a tapétát kapartam. A két áthányt éjszaka után megfordult a fejemben, hogy szólok a háziaknak, hátha tényleg van valami bajom, nem csak a szokásos, de mire hazajöttek délután, ivó- és evőképes állapotba kerültem, így aztán letettem arról, hogy fölöslegesen megrémítsem őket, és inkább nem szóltam.
Mivel áram híján se internet, se számítógép, se villany, se semmi nem volt ma egész nap, így gondoltam délután, hogy bemegyek a városba fényképezni (merthogy múltkor nem vittem a kártyát a gépbe...), ami egy felettébb okos ötlet volt, főként normális cipő és esőkabát nélkül. A kocsiból néztem, hogy az emberek mind esernyő nélkül mászkálnak az esőben, aminek rögvest megértettem az okát, amint kiszálltam, ugyanis olyan irdatlan szél fújt, hogy alig bírtam megállni a lábaimon. Persze azért elszambáztam a szabadtéri halpiacig, amit a csodás idő tiszteletére néhány ponyvával betakargattak. Alatta ugyan nem esett az eső, de olyan istentelen erővel rázta a szél a ponyvákat a fejünk fölött, hogy halálfélelmem volt.
Most tudtam meg, hogy 1 órája kb. volt a közelben egy 4.7-es erősségű földrengés. Pont a földrengésekről dumáltunk este, és még gondoltam is, hogy olyan gyakran fordulnak elő, hogyha mázlim van, még pont belekóstolhatok egybe. Nagyon rákattantam a témára, és egy csomót kérdezősködtem, hogy mit kell csinálni, meg milyen érzés, meg, hogy a kicsiket honnan lehet felismerni. Azt mondták, hogy a nagyon piciknél kicsit szédül az ember, és hányingere van.
Hogy további kalandok is legyenek, az is kiderült, hogy nincsenek érvényes repülőjegyeim, merthogy állítólag a magyar irodában valamit rosszul cseréltek ki, és a chileiek szerint elúszott az összes meglévő jegyem, szóval még az is elképzelhető, hogy itt maradok, na az lesz csak igazán izgi.
Mivel áram híján se internet, se számítógép, se villany, se semmi nem volt ma egész nap, így gondoltam délután, hogy bemegyek a városba fényképezni (merthogy múltkor nem vittem a kártyát a gépbe...), ami egy felettébb okos ötlet volt, főként normális cipő és esőkabát nélkül. A kocsiból néztem, hogy az emberek mind esernyő nélkül mászkálnak az esőben, aminek rögvest megértettem az okát, amint kiszálltam, ugyanis olyan irdatlan szél fújt, hogy alig bírtam megállni a lábaimon. Persze azért elszambáztam a szabadtéri halpiacig, amit a csodás idő tiszteletére néhány ponyvával betakargattak. Alatta ugyan nem esett az eső, de olyan istentelen erővel rázta a szél a ponyvákat a fejünk fölött, hogy halálfélelmem volt.
Most tudtam meg, hogy 1 órája kb. volt a közelben egy 4.7-es erősségű földrengés. Pont a földrengésekről dumáltunk este, és még gondoltam is, hogy olyan gyakran fordulnak elő, hogyha mázlim van, még pont belekóstolhatok egybe. Nagyon rákattantam a témára, és egy csomót kérdezősködtem, hogy mit kell csinálni, meg milyen érzés, meg, hogy a kicsiket honnan lehet felismerni. Azt mondták, hogy a nagyon piciknél kicsit szédül az ember, és hányingere van.
Hogy további kalandok is legyenek, az is kiderült, hogy nincsenek érvényes repülőjegyeim, merthogy állítólag a magyar irodában valamit rosszul cseréltek ki, és a chileiek szerint elúszott az összes meglévő jegyem, szóval még az is elképzelhető, hogy itt maradok, na az lesz csak igazán izgi.
Wednesday, April 20, 2011
viva la vida locaaa
12 évet kellett várnom arra, hogy újra lássam ricky martint képernyőn! Wow!! Csak hogy irigykedjetek, olyan országban vagyok, ahol a boltokban és utcán lady gaga helyett ricky martin, juanes és shakiraaa szól. Tegnap este néztük az itteni csajokkal a top10-et az mtv-n, és mind a 10 dal táncolható zene volt!! :))))))) egy pár amerikai importzene volt azért, de feliratozták a szöveget spanyolul. (más kérdés, hogy nem tudom hánynak a szövegét volt érdemes lefordítani...)
JÁTÉK!!!!
Aki először kitalálja, hogy mi látszik a képen, az vendégem otthon egy pohár bármire, amikor (khm, ha) hazamegyek. Tippelni a bejegyzés alatt kommentelve lehet (a commentre kattintván)!
és akkor nézzük a piszkos anyagiakat
Kis kitérő az árakról. (Brazíliában soha nem vettem semmit képeslapokon kívül, ezért nem figyeltem az árakat, és amúgy is olyan bonyolult lett volna átszámolnom, hogy nem fárasztottam az agyam fölösleges matematikai műveletekkel). Amikor először láttam árakat, megörültem rögtön, mert minden kb. olyannak tűnt, mint nálunk. Igazából ha pontosan annyi lett volna minden forintban is mint pesóban, akkor se panaszkodtam volna, akkor kb egy középmagas budapesti árfekvés lett volna. Amikor kiderült, hogy 1 forint kb. 3 pesót ér, nagyot csodálkoztam, mert harmadolva az árakat bizony minden eléggé barátinak tűnt rögtön (habár az ittenieknek így is drága minden.)
Néhány példa. A szállóban kb. 3000 Ft-ot fizettem egy éjszakáért reggelivel együtt. A puccos étteremben egy sült lazac (akkora volt, mint a tenyerem kétszer) és egy pohár bor borravalóval együtt kevesebbe került, mint 2300 Ft. (inkább nem számolom át bigmacre) Egy négyórás buszozás (majd nézek hozzá kilométert) kb. 1000 Ft szupi emeletes busszal. A gyümölcsök-zöldségek nevetségesen olcsóak, ha az árak forintot jelölnének, akkor is nagyon olcsó volna, harmadáron meg egyenesen hihetetlen. (a gyümölcsök kilónkénti ára 100-200 Ft körül mozog).
Subscribe to:
Posts (Atom)