az élet szép, sálálá sálálá

Tegnap voltam végre futni (először, amióta Dél-Amerikában vagyok), ami felettébb jótékony hatással volt (főként) a lelki egyensúlyomra, mert az elmúlt pár napban igencsak elanyátlanodtam. Cudar világ van a világ ezen felében. Ma akkora vihar volt, hogy mire reggel felkeltem, kidöntötte a szél a bejárat elé a ház előtti fát, az elektromos áram eltűnt egész napra (!!!), és úgy szakadt az eső, hogy szinte az utca másik oldalára nem lehetett átlátni. Az időzítés mondjuk nem rossz, második napja fáj annyira a fejem, hogy az őrület határán vagyok, tegnap konkrétan egy egész napot ágyban töltöttem szinte, és fájdalmamban a tapétát kapartam. A két áthányt éjszaka után megfordult a fejemben, hogy szólok a háziaknak, hátha tényleg van valami bajom, nem csak a szokásos, de mire hazajöttek délután, ivó- és evőképes állapotba kerültem, így aztán letettem arról, hogy fölöslegesen megrémítsem őket, és inkább nem szóltam.

Mivel áram híján se internet, se számítógép, se villany, se semmi nem volt ma egész nap, így gondoltam délután, hogy bemegyek a városba fényképezni (merthogy múltkor nem vittem a kártyát a gépbe...), ami egy felettébb okos ötlet volt, főként normális cipő és esőkabát nélkül. A kocsiból néztem, hogy az emberek mind esernyő nélkül mászkálnak az esőben, aminek rögvest megértettem az okát, amint kiszálltam, ugyanis olyan irdatlan szél fújt, hogy alig bírtam megállni a lábaimon. Persze azért elszambáztam a szabadtéri halpiacig, amit a csodás idő tiszteletére néhány ponyvával betakargattak. Alatta ugyan nem esett az eső, de olyan istentelen erővel rázta a szél a ponyvákat a fejünk fölött, hogy halálfélelmem volt.

Most tudtam meg, hogy 1 órája kb. volt a közelben egy 4.7-es erősségű földrengés. Pont a földrengésekről dumáltunk este, és még gondoltam is, hogy olyan gyakran fordulnak elő, hogyha mázlim van, még pont belekóstolhatok egybe. Nagyon rákattantam a témára, és egy csomót kérdezősködtem, hogy mit kell csinálni, meg milyen érzés, meg, hogy a kicsiket honnan lehet felismerni. Azt mondták, hogy a nagyon piciknél kicsit szédül az ember, és hányingere van.

Hogy további kalandok is legyenek, az is kiderült, hogy nincsenek érvényes repülőjegyeim, merthogy állítólag a magyar irodában valamit rosszul cseréltek ki, és a chileiek szerint elúszott az összes meglévő jegyem, szóval még az is elképzelhető, hogy itt maradok, na az lesz csak igazán izgi.