Na szóval, elhagyott az ihlet, és nem tudtam mit írni napokig. Bekebelezett Buenos Aires, na, őszintén. (Nem, nem pasiztam be). Nem akarok semmi nyálasat és szupergiccseset írni, mást meg nem tudnék. Ilyeneket, hogy szépek a parkok satöbbi meg teljesen fölösleges leírni, mert semmit se mondanak el.
Igazán nekem való hely ez. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Kicsit Barcelona, kicsit Párizs, igen, és határozattan Budapest. Nagyon. Budapest megbolondítva egy kis latin spiritusszal, megspékelve egy kis káosszal, mert az van itt rendesen. Tele van a város régi olasz kocsikkal, minden sarkon van fiat600-as, ami olyan, mint a pici fiat500, csak kicsit teltebb. Haha, és van egy csomó kispözsó is, ami mindig megmelengeti a szívem.
A városi közlekedés tragikus, bár nagyon olcsó. A vonaljegy 40 Ft-ba kerül, amikor megtudtam, el se akartam hinni, és tutira vettem, hogy rosszul számolom át a pénzt. A buszrendszer abszolút kaotikus, egy csomó privátcég üzemeltet különböző vonalakon buszokat. Nincsenek megállók, minden busz máshol áll meg, és ezt csak egy 40x40 centis matrica jelzi, amit olyan magasra ragasztanak fel lámpaoszlopokra, hogy odáig fel se látok. A buszjegy ára a sofőr kedvétől függ, meg a szoknyám hosszától leginkább. Menetrend nincs, a busz akkor jön, amikor jön (kivéve akkor, amikor nem jön, mert olyan is van ám).
Az égvilágon senki nem biciklizik, zebrák elvétve vannak, de a gyalogosoknak szinte sehol nincs lámpa, figyelni kell a párhuzamos autós zöldet.
No comments:
Post a Comment