Volt szerencsém pár órát nyeregben tölteni Santiagóban, szerencsére még élek, bár nem sokon múlott. Ha biztosítós lennék, tutira extrém sportos biztosítást köttetnék mindenkivel, aki nyeregbe száll itt. Mázlim volt, hogy nem egyedül vágtam neki a városnak, hanem egy tapasztalt városi közlekedővel, mert tutira kivasaltak volna. Bicikliutak hébe-hóba vannak, sok helyen nincsenek összekötve, ott járdázni kell. A bicikliúton haladónak semmi szín alatt nincs elsőbbsége, amit hamar tapasztaltam, mert valóban kivasalnak, ha nem állsz meg. Nincs udvariaskodás. Továbbá, a gyalogosok sokkal birkábbak, mint a Váci utcában sétáló japán turisták, simán beugranak a biciklisek elé, az autók pedig tök nyugodtan haladnak a járdán külön elkerített (!!) bicikliutakon.
A belvárosban szinte mindenhol egyirányú, vagy nagy zöld füves izével kettéválasztott utak vannak. Ha nincs járdás bicikliút, akkor a menetirány szerinti bal (!) oldalon van egy 1 méter széles sáv, amit kétirányú bicikliútként kell használni, ami azt jelenti, hogy ha jön szembe valaki, akkor simán összeakad a kormányotok, tehát ki kell térni az útra. Amúgy a jobb sáv nagyon sokszor buszsáv, és a biciklisek kivétel nélkül mind az autók bal oldalán, a bal oldali sáv legszélén közlekednek, ami nekem nagyon furcsa volt, de lehet, hogy csak megszokás kérdése.
No comments:
Post a Comment