Chiléről tömör és velős összefoglaló gyorsan

La Lenga

Valdiviában egy hetet voltam, nagyon kedves családnál, akik sok helyre elvittek, sokféle kaját és italt kóstoltam, voltam evezni, családi ünnepen, halpiacon, botanikus kertben. Utána másfél napot voltam Concepciónban, egy nem eszperantista családnál. Concepción egy hatalmas város, amit tavaly összedöntött egy földrengés. Nem kellett sokat kérdezősködnöm, mert nagyon sokat beszélnek a mai napig róla az emberek, és mindenhol látszanak a romok a városban. A legdurvább egy tizeniksz emeletes lakóház volt, ami ledőlt, és úgy, ahogy volt otthagyták, rádőlve félig a szomszéd épületre. Olyan volt, mintha előző nap történt volna, annyira ledöbbentem, hogy még fotózni se fotóztam le (meg amúgy se akartam bunkó gringó katasztrófaturista lenni, úgyhogy nem fotóztam romokat végül.) A tengerparton ebédeltünk egy La Lenga nevű hosszú étteremsoron, amit a halászok feleségei üzemeltetnek.

Az utolsó napokat Santiagóban töltöttem egy fiatal párnál (akiket 25-nek gondoltam mentalitás és minden alapján, aztán kiderült, hogy 40 körüliek), nagyon klassz volt. A lányzó kölcsönadta a biciklijét (Mariposa – Pillangó nevű gyönyörűséges ezüst paripa, kosárral), úgyhogy azzal kóboroltunk a városban egy Dani nevű velem egykorú eszperantista sráccal, aki szinten nagy városi biciklis. (erről külön poszt lesz). Esténként baromi sokáig dumáltunk mindenféléről, a jó borok és az azonnali kölcsönös szimpátiának köszönhetően nagyon sok szívközeli témát is érintettünk, én persze ki is borultam rögtön, és az első ott töltött estémet kapásból átsírtuk kollektíven mind.

Ami egy kicsit nehéz ebben az utazásban az az, hogy nagyon sok emberrel találkozom, a családoknál rövid időt töltök, tehát nincs lehetőség korrigálásra. Állandóan formában kell lennem, külsőleg és belsőleg is, ami fárasztó. Egy ideje nagyon egyedül éreztem magam, amin különböző persze egyszerre történő dolgok csak tovább rontottak, és úgy éreztem, hogy mindenféle értelemben nagyon messze vagyok mindenkitől. Amikor aztán első este dumáltunk, kibukott minden, és nagyon hálás voltam, hogy meghallgattak. A feléig se jutottam, már mindenki sírt körülöttem. Azt hiszem, akkor este nagyon sokat tanultam.