Újra dobozokban az életem.
Valamiért nagyon fáj újra és újra összecsomagolni mindent, vinni magammal azt, amit a pillanat fontosnak ítél, és magam után hagyni minden mást.
Annyi mindent szeretnék elmondani neki még mielőtt indulok, de már nincs idő. Szeretnék kimondani mindent, amit valószínűleg úgyis lát a szememben minden reggel, amikor velem ébred fel. Szeretnék megint szivárványt varázsolni neki a háza fölé, de hiába esik az eső, ha a nap nem süt ki.
Monday, August 13, 2007
bölcsész-e vagyok
olyannyira bölcsész vagyok, hogy még az üres sörösüvegeket is libris zacskóban viszem vissza... ejj
Thursday, August 09, 2007
Faun
Fürkészve néz rám a vastag keretes szemüveg mögül. Én zavartan a falon lógó plakátokat kémlelem. Nem jut eszembe a film címe magyarul.
- A faun labirintusára kérek egy jegyet. - mondom végül, és elmosolyodom a gondolatra, hogy majdnem azt mondtam, hogy az Egy faun délutánjára.
- Egyet?- kérdezi zavartan. Kancsal.
Persze, hogy egyet. Nyilván arra gondol, hogy vajon minek jön egy magamfajta lány hétköznap este egyedül moziba.
Végtelen hosszú időbe telik, amíg kinyomtatja a jegyet, és visszaad az ezresemből.
- A faun labirintusára kérek egy jegyet. - mondom végül, és elmosolyodom a gondolatra, hogy majdnem azt mondtam, hogy az Egy faun délutánjára.
- Egyet?- kérdezi zavartan. Kancsal.
Persze, hogy egyet. Nyilván arra gondol, hogy vajon minek jön egy magamfajta lány hétköznap este egyedül moziba.
Végtelen hosszú időbe telik, amíg kinyomtatja a jegyet, és visszaad az ezresemből.
me gustan los aviones
Sovány vigasz ManuChao-ra hűtőt pucolni, és bőgve énekelni, hogy welcometoTijuana...
Ne nézzétek meg A faun labirintusát. Egyedül, egy nehéz nap után semmiképpen sem. És ha egyszer már elkövettétek azt a hibát, hogy ilyesmire adtátok a fejeteket, hát legalább ne Amelie filmzene cd-t hallgassatok hazafele.
Ne nézzétek meg A faun labirintusát. Egyedül, egy nehéz nap után semmiképpen sem. És ha egyszer már elkövettétek azt a hibát, hogy ilyesmire adtátok a fejeteket, hát legalább ne Amelie filmzene cd-t hallgassatok hazafele.
Tuesday, July 10, 2007
Be vagyok zárva egy tükrös szobába. Akárhova nézek, mindenhol magamat látom üvölteni a fájdalomtól. Nincs kijárat, csak én vagyok, ezer meg ezer oldalról, ahogy sírok és kapálózom.
Nincsenek miértek. Néha nem is kellenek.
Nincsenek miértek. Néha nem is kellenek.
Wednesday, July 04, 2007
már megint az oroszok
Az oroszokat bárhol a világban fel lehet ismerni a szandáljukról
2007. július 3. kedd 19.57 perc - Hősök tere közepe
Ülünk az emlékmű tövében a földön (viharfelhők az égen, nyomott, eső előtti hangulat, hasogató fejfájás részemről). Valami örömzenét hallgatok, Pouges. Muszáj ezt meghallgatnod, mondta, és már adta is az iPodot. Körülöttünk laza rendszertelenséggel 2 bicikli és egy bazi nagy futárzsák az elmaradhatatlan teáskanállal. Én belefeledkezek Basquiatba és az elöttünk elnyúló Andrássyba, g a fölöttünk gonoszan osonó viharfelhőket kémleli.
Egyszercsaknagyhirtelen, a semmiből egy csomó cipő jelenik meg. Mit cipő! Szandálok! Szandálok, ráadásul zoknival kombinálva. Atyaég. Elfog a nevetés. Annyira jellemző. Nem tudom, hordoz-e Földanyánk a hátán más olyan népet, akik ennyire tipikusan ízléstelen szandálokat hordanának. Oldalra fordítom a fejem, vészesen közel jönnek. Mire vége a számnak, és felnézek, körbefog minket a nagy csoport, fényképezőket kattogtatnak az arcunkba kvázi, látszólag csöppet sem törődve velünk, vagy a biciklijeinkkel. Egy kis diktafonból katonás szöveg csendül fel, nyilván idegenvezető helyett. g-re nézek, és elnevetjük magunkat.
2007. július 3. kedd 19.57 perc - Hősök tere közepe
Ülünk az emlékmű tövében a földön (viharfelhők az égen, nyomott, eső előtti hangulat, hasogató fejfájás részemről). Valami örömzenét hallgatok, Pouges. Muszáj ezt meghallgatnod, mondta, és már adta is az iPodot. Körülöttünk laza rendszertelenséggel 2 bicikli és egy bazi nagy futárzsák az elmaradhatatlan teáskanállal. Én belefeledkezek Basquiatba és az elöttünk elnyúló Andrássyba, g a fölöttünk gonoszan osonó viharfelhőket kémleli.
Egyszercsaknagyhirtelen, a semmiből egy csomó cipő jelenik meg. Mit cipő! Szandálok! Szandálok, ráadásul zoknival kombinálva. Atyaég. Elfog a nevetés. Annyira jellemző. Nem tudom, hordoz-e Földanyánk a hátán más olyan népet, akik ennyire tipikusan ízléstelen szandálokat hordanának. Oldalra fordítom a fejem, vészesen közel jönnek. Mire vége a számnak, és felnézek, körbefog minket a nagy csoport, fényképezőket kattogtatnak az arcunkba kvázi, látszólag csöppet sem törődve velünk, vagy a biciklijeinkkel. Egy kis diktafonból katonás szöveg csendül fel, nyilván idegenvezető helyett. g-re nézek, és elnevetjük magunkat.
loknis
Nincs igazság a földön.
Félévente egyszer megadatik, hogy kb. fél napig relatíve szép a fejem (ne gondoljatok semmiféle fejátültetésre, csak fodrásznál voltam...). Az idei egyik fél nap pont a mai napra esik.
Az égiek egy nagy dézsa esővízzel és orkánerejű szélviharral gondoskodtak arról, hogy idén a fél nap helyett kb. 20 percig élvezhessem ezt a szokatlan állapotot. és ami még az esőáztatta tincseknél is rosszabb: persze, hogy ma senkinek nincs kedve/ideje velem találkozni, így aztán senki nem látja ezt a tükörből visszamosolygó, huncut loknis címlaparcot, amit kölcsönkaptam egy fél napra, és ami holnapra szinte nyom nélkül eltűnik, hiszen semmilyen professzionális hajrögzítő hab, lakk vagy bánomisénmilyen kutyulék se tartja helyén a természetellenes helyzetbe kényszerített aranyló hajfürtjeimet egy fél napnál tovább.
Így aztán a mosolygós címlaplányból törökülésben, trikóban és bugyiban monitor előtt gubbasztó, eső által szobába zárt és magányra ítélt, huncut loknis leányzó lettem.
Félévente egyszer megadatik, hogy kb. fél napig relatíve szép a fejem (ne gondoljatok semmiféle fejátültetésre, csak fodrásznál voltam...). Az idei egyik fél nap pont a mai napra esik.
Az égiek egy nagy dézsa esővízzel és orkánerejű szélviharral gondoskodtak arról, hogy idén a fél nap helyett kb. 20 percig élvezhessem ezt a szokatlan állapotot. és ami még az esőáztatta tincseknél is rosszabb: persze, hogy ma senkinek nincs kedve/ideje velem találkozni, így aztán senki nem látja ezt a tükörből visszamosolygó, huncut loknis címlaparcot, amit kölcsönkaptam egy fél napra, és ami holnapra szinte nyom nélkül eltűnik, hiszen semmilyen professzionális hajrögzítő hab, lakk vagy bánomisénmilyen kutyulék se tartja helyén a természetellenes helyzetbe kényszerített aranyló hajfürtjeimet egy fél napnál tovább.
Így aztán a mosolygós címlaplányból törökülésben, trikóban és bugyiban monitor előtt gubbasztó, eső által szobába zárt és magányra ítélt, huncut loknis leányzó lettem.
Thursday, June 21, 2007
Prelude op.3 n.2
Az időjáráshoz és a lelkiállapotomhoz tökéletesen illik most ez Rachmaninov szonáta. (Sose gondoltam volna korábban, hogy ennyi erő lehet zenében. Igen. Lehet, hogy megérett a pillanat, hogy kicseréljem a szótáramban a zene szó egyszerű definícióját, és átírjam valami rendkívül összetett, nehezen értelmezhető körmondatra. )
Saturday, June 16, 2007
cím nélkül
xy: Szándékosan nem eszel napok óta?
p: Lehet véletlenül nem enni napokig?
p: Lehet véletlenül nem enni napokig?
Monday, June 11, 2007
Mali
Megfürdettem a kádban szépen, mint egy kutyát. Igaz, ő nem mocorgott, nem hadakozott, még csak le se fröcskölt. A legkisebb tiltakozás nélkül vette tudomásul, hogy lecsutakolom, azért, hogy még egyszer utoljára szépnek lássam.
Thursday, June 07, 2007
homecoming
A legutolsó oldalon az indexemben a következő jegyek vannak:
jó, jeles, kiválóan megfelelt, jeles
a többit hagyjuk. és most hazamegyek szépen. csillagok alatt aludni. béka és szőke herceg nélkül.
jó, jeles, kiválóan megfelelt, jeles
a többit hagyjuk. és most hazamegyek szépen. csillagok alatt aludni. béka és szőke herceg nélkül.
Wednesday, June 06, 2007
Csudaszép színű szavakat varázsolok
Van egy kis üvegedényem, telis tele színes töltőtollpatronnal. Gyerekkorom óta kínosan odafigyelek arra, hogy a tollba lehetőleg sose tegyek két ugyanolyan színű patront egymás után. Nagyon szép, amikor az egyik szín szépen lassan átfolyik egy másikba.
Amikor kifogy a tinta, csukott szemmel veszem ki az üvegedénykéből a következő patront. Ahogy elkezdek írni vele, egyre halványabban látom még az előző színt, ami pajkosan átcsap a következőbe. Az átmeneti rész a legszebb, amikor már csak kicsit látszik az előző szín, és még szinte felismerhetetlen a következő. Szivet zsibbasztó gyermeki izgalom tölt el mindig, amíg az új színt várom. Néhány szó után persze megszűnik a varázs, és az új színben úsznak már a betűk.
Amikor kifogy a tinta, csukott szemmel veszem ki az üvegedénykéből a következő patront. Ahogy elkezdek írni vele, egyre halványabban látom még az előző színt, ami pajkosan átcsap a következőbe. Az átmeneti rész a legszebb, amikor már csak kicsit látszik az előző szín, és még szinte felismerhetetlen a következő. Szivet zsibbasztó gyermeki izgalom tölt el mindig, amíg az új színt várom. Néhány szó után persze megszűnik a varázs, és az új színben úsznak már a betűk.
Tuesday, June 05, 2007
nincs
Egy ideje cél nélkül lézengek csak a térben. Elfújom a gyertyát, amit esténként magunknak szoktam gyújtani. Letörlöm a szemem alól az elkenődött feketét. Végigfuttatom az ujjamat a pohár szélén, ahol a szája érintette.
Most, hogy nincs, most érzem csak igazán, hogy milyen jó, hogy van.
Most, hogy nincs, most érzem csak igazán, hogy milyen jó, hogy van.
Wednesday, May 30, 2007
tanulós post
fele királyságomat most egy gyümölcsrizsért. olyanért, amit a westend aljában cinálnak a törökök. jujha...
Saturday, May 26, 2007
félálomban
Nem emlékszem a telefon hangjára.
Arra ébredek, hogy simogatja az arcom, és megcsókol. Lassan nyitom ki a szemem, látom az övét, ahogy engem néz. Nagyon közel van. Mosolyog. A vállába kapaszkodom, magamhoz húzom, a szám az övét keresi.
'mennem kell' - mondja.
Még mindig a száját keresem.
'ez most álom, vagy éppen ébredünk' zúg a fejemben.
'maradj, ne kelj fel! aludj még!' mondja.
Persze felkelek. Kócosan, mezítláb kísérem az ajtóig. Hideg a kő. Átölel. Lábujjhegyre állok, hogy megcsókoljam. Beletúrok a hajába. Nevet a szeme. Megcsókolja a nyakam. Magához szorít egy kicsit, én becsukom a szemem, és magamba szívom az illatát. Bárcsak szorítana erősebben. Amilyen erősen csak tud.
'este hívlak' - mondja.
Akarok mondani valamit, de nem nyílik a szám.
Visszafekszem az ágyba. Libaszőrös leszek, ahogy a paplan a karomhoz ér. Kicsit olyan, mintha itt lenne még. Kinyújtom a lábam a takaró alatt, és elalszom újból.
Arra ébredek, hogy simogatja az arcom, és megcsókol. Lassan nyitom ki a szemem, látom az övét, ahogy engem néz. Nagyon közel van. Mosolyog. A vállába kapaszkodom, magamhoz húzom, a szám az övét keresi.
'mennem kell' - mondja.
Még mindig a száját keresem.
'ez most álom, vagy éppen ébredünk' zúg a fejemben.
'maradj, ne kelj fel! aludj még!' mondja.
Persze felkelek. Kócosan, mezítláb kísérem az ajtóig. Hideg a kő. Átölel. Lábujjhegyre állok, hogy megcsókoljam. Beletúrok a hajába. Nevet a szeme. Megcsókolja a nyakam. Magához szorít egy kicsit, én becsukom a szemem, és magamba szívom az illatát. Bárcsak szorítana erősebben. Amilyen erősen csak tud.
'este hívlak' - mondja.
Akarok mondani valamit, de nem nyílik a szám.
Visszafekszem az ágyba. Libaszőrös leszek, ahogy a paplan a karomhoz ér. Kicsit olyan, mintha itt lenne még. Kinyújtom a lábam a takaró alatt, és elalszom újból.
Thursday, May 24, 2007
képtelenség
Egyet hagytam benne, ahhoz semmi közöm, vagyis nagyon összetett, hogy mégis miért van hozzá baromi sok közöm.
Majd írok a szoknyásról is, de nehéz szavakat találni.
Majd írok a szoknyásról is, de nehéz szavakat találni.
Wednesday, May 23, 2007
kezdődik a vizsgaidőszak
Újfent sikerült bizonyítanom, hogy ha valamihez nagyon értek, az a szarkavarás, avagy sikerült tegnap megint vihart kavarnom egy kiskanál vízben.
Az egész amiatt történt, mert nem mertem felhívni. Nem mertem felhívni, hogy ne lássa, hogy képes vagyok leülni a körúton, és sírni egy szarkis defekt miatt. Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt csak egy volt a sok sok más mellett, ami régóta van, és halmozódik. Például az, hogy nincs már szép fekete biciklim, és megkaptam spanyolszakos pályafutásom második kettesét, és el vagyok anyátlanodva nagyon, és nem voltam otthon másfél hónapja, és olyan csúnya a bőröm, hogy lassan egy zsákban merek csak emberek közé menni, és és és... Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt volt a legkönnyebben és leggyorsabban orvosolható a felsorolt problémák közül.
Aztán akkor rájöttem, hogy tényleg hülye vagyok, és túlbonyolítom a dolgokat, amikor az, akit nem mertem felhívni, nevetett, magához ölelt, és azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan hívjam fel, ha bármi baj van.
És itt maradt, mert biztos tudja már, hogy akkor vagyok a legeslegboldogabb, amikor mellette ébredek fel.
Az egész amiatt történt, mert nem mertem felhívni. Nem mertem felhívni, hogy ne lássa, hogy képes vagyok leülni a körúton, és sírni egy szarkis defekt miatt. Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt csak egy volt a sok sok más mellett, ami régóta van, és halmozódik. Például az, hogy nincs már szép fekete biciklim, és megkaptam spanyolszakos pályafutásom második kettesét, és el vagyok anyátlanodva nagyon, és nem voltam otthon másfél hónapja, és olyan csúnya a bőröm, hogy lassan egy zsákban merek csak emberek közé menni, és és és... Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt volt a legkönnyebben és leggyorsabban orvosolható a felsorolt problémák közül.
Aztán akkor rájöttem, hogy tényleg hülye vagyok, és túlbonyolítom a dolgokat, amikor az, akit nem mertem felhívni, nevetett, magához ölelt, és azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan hívjam fel, ha bármi baj van.
És itt maradt, mert biztos tudja már, hogy akkor vagyok a legeslegboldogabb, amikor mellette ébredek fel.
Sunday, May 06, 2007
formában vagyok
Fennvoltam 2-ig, aztan most fennvagyok 5-től. Szenvedek a A review of types of light verbs című előreláthatólag fergeteges sikerű művemen. Még nem keseredtem el, de már érzem, hogy tutira nem lesz ez készen 9-ig.
Hozzáteszem, hogy csak most, ebben a szent pillanatban vettem észre a handouton szereplő legfontosabb információt:
Deadline: Any time between Monday May 7 and Thursday May 10. The new regulations prohibit extension.
Ó, hogy az a... és nem dobom el most a klaviatúrát, és fekszem vissza aludni még két órát, mert bazira nem érdemlem meg. khm... vagy mégis? vigyetek el innen messze
Hozzáteszem, hogy csak most, ebben a szent pillanatban vettem észre a handouton szereplő legfontosabb információt:
Deadline: Any time between Monday May 7 and Thursday May 10. The new regulations prohibit extension.
Ó, hogy az a... és nem dobom el most a klaviatúrát, és fekszem vissza aludni még két órát, mert bazira nem érdemlem meg. khm... vagy mégis? vigyetek el innen messze
Saturday, May 05, 2007
Hangot is
És akkor már legyen hang is, ha már egyszer csak hang legyen és fény.
http://www.youtube.com/watch?v=5aKO0vJL2hs&mode=related&search
és
http://www.youtube.com/watch?v=gYrmRswIVoU
A klippek bődületesen rosszak, inkább csak hallgatni tessék. Nekem ezek most nagyon. Sőt nagyon nagyon.
http://www.youtube.com/watch?v=5aKO0vJL2hs&mode=related&search
és
http://www.youtube.com/watch?v=gYrmRswIVoU
A klippek bődületesen rosszak, inkább csak hallgatni tessék. Nekem ezek most nagyon. Sőt nagyon nagyon.
Subscribe to:
Posts (Atom)