Monday, August 13, 2007

bölcsész-e vagyok

olyannyira bölcsész vagyok, hogy még az üres sörösüvegeket is libris zacskóban viszem vissza... ejj

Thursday, August 09, 2007

Faun

Fürkészve néz rám a vastag keretes szemüveg mögül. Én zavartan a falon lógó plakátokat kémlelem. Nem jut eszembe a film címe magyarul.
- A faun labirintusára kérek egy jegyet. - mondom végül, és elmosolyodom a gondolatra, hogy majdnem azt mondtam, hogy az Egy faun délutánjára.
- Egyet?- kérdezi zavartan. Kancsal.
Persze, hogy egyet. Nyilván arra gondol, hogy vajon minek jön egy magamfajta lány hétköznap este egyedül moziba.
Végtelen hosszú időbe telik, amíg kinyomtatja a jegyet, és visszaad az ezresemből.

me gustan los aviones

Sovány vigasz ManuChao-ra hűtőt pucolni, és bőgve énekelni, hogy welcometoTijuana...

Ne nézzétek meg A faun labirintusát. Egyedül, egy nehéz nap után semmiképpen sem. És ha egyszer már elkövettétek azt a hibát, hogy ilyesmire adtátok a fejeteket, hát legalább ne Amelie filmzene cd-t hallgassatok hazafele.

Tuesday, July 10, 2007

Be vagyok zárva egy tükrös szobába. Akárhova nézek, mindenhol magamat látom üvölteni a fájdalomtól. Nincs kijárat, csak én vagyok, ezer meg ezer oldalról, ahogy sírok és kapálózom.

Nincsenek miértek. Néha nem is kellenek.

Wednesday, July 04, 2007

már megint az oroszok

Az oroszokat bárhol a világban fel lehet ismerni a szandáljukról

2007. július 3. kedd 19.57 perc - Hősök tere közepe

Ülünk az emlékmű tövében a földön (viharfelhők az égen, nyomott, eső előtti hangulat, hasogató fejfájás részemről). Valami örömzenét hallgatok, Pouges. Muszáj ezt meghallgatnod, mondta, és már adta is az iPodot. Körülöttünk laza rendszertelenséggel 2 bicikli és egy bazi nagy futárzsák az elmaradhatatlan teáskanállal. Én belefeledkezek Basquiatba és az elöttünk elnyúló Andrássyba, g a fölöttünk gonoszan osonó viharfelhőket kémleli.

Egyszercsaknagyhirtelen, a semmiből egy csomó cipő jelenik meg. Mit cipő! Szandálok! Szandálok, ráadásul zoknival kombinálva. Atyaég. Elfog a nevetés. Annyira jellemző. Nem tudom, hordoz-e Földanyánk a hátán más olyan népet, akik ennyire tipikusan ízléstelen szandálokat hordanának. Oldalra fordítom a fejem, vészesen közel jönnek. Mire vége a számnak, és felnézek, körbefog minket a nagy csoport, fényképezőket kattogtatnak az arcunkba kvázi, látszólag csöppet sem törődve velünk, vagy a biciklijeinkkel. Egy kis diktafonból katonás szöveg csendül fel, nyilván idegenvezető helyett. g-re nézek, és elnevetjük magunkat.

loknis

Nincs igazság a földön.

Félévente egyszer megadatik, hogy kb. fél napig relatíve szép a fejem (ne gondoljatok semmiféle fejátültetésre, csak fodrásznál voltam...). Az idei egyik fél nap pont a mai napra esik.

Az égiek egy nagy dézsa esővízzel és orkánerejű szélviharral gondoskodtak arról, hogy idén a fél nap helyett kb. 20 percig élvezhessem ezt a szokatlan állapotot. és ami még az esőáztatta tincseknél is rosszabb: persze, hogy ma senkinek nincs kedve/ideje velem találkozni, így aztán senki nem látja ezt a tükörből visszamosolygó, huncut loknis címlaparcot, amit kölcsönkaptam egy fél napra, és ami holnapra szinte nyom nélkül eltűnik, hiszen semmilyen professzionális hajrögzítő hab, lakk vagy bánomisénmilyen kutyulék se tartja helyén a természetellenes helyzetbe kényszerített aranyló hajfürtjeimet egy fél napnál tovább.

Így aztán a mosolygós címlaplányból törökülésben, trikóban és bugyiban monitor előtt gubbasztó, eső által szobába zárt és magányra ítélt, huncut loknis leányzó lettem.

Thursday, June 21, 2007

Prelude op.3 n.2

Az időjáráshoz és a lelkiállapotomhoz tökéletesen illik most ez Rachmaninov szonáta. (Sose gondoltam volna korábban, hogy ennyi erő lehet zenében. Igen. Lehet, hogy megérett a pillanat, hogy kicseréljem a szótáramban a zene szó egyszerű definícióját, és átírjam valami rendkívül összetett, nehezen értelmezhető körmondatra. )

Saturday, June 16, 2007

cím nélkül

xy: Szándékosan nem eszel napok óta?
p: Lehet véletlenül nem enni napokig?

Monday, June 11, 2007

Mali

Megfürdettem a kádban szépen, mint egy kutyát. Igaz, ő nem mocorgott, nem hadakozott, még csak le se fröcskölt. A legkisebb tiltakozás nélkül vette tudomásul, hogy lecsutakolom, azért, hogy még egyszer utoljára szépnek lássam.

Thursday, June 07, 2007

homecoming

A legutolsó oldalon az indexemben a következő jegyek vannak:

jó, jeles, kiválóan megfelelt, jeles

a többit hagyjuk. és most hazamegyek szépen. csillagok alatt aludni. béka és szőke herceg nélkül.

Wednesday, June 06, 2007

Csudaszép színű szavakat varázsolok

Van egy kis üvegedényem, telis tele színes töltőtollpatronnal. Gyerekkorom óta kínosan odafigyelek arra, hogy a tollba lehetőleg sose tegyek két ugyanolyan színű patront egymás után. Nagyon szép, amikor az egyik szín szépen lassan átfolyik egy másikba.

Amikor kifogy a tinta, csukott szemmel veszem ki az üvegedénykéből a következő patront. Ahogy elkezdek írni vele, egyre halványabban látom még az előző színt, ami pajkosan átcsap a következőbe. Az átmeneti rész a legszebb, amikor már csak kicsit látszik az előző szín, és még szinte felismerhetetlen a következő. Szivet zsibbasztó gyermeki izgalom tölt el mindig, amíg az új színt várom. Néhány szó után persze megszűnik a varázs, és az új színben úsznak már a betűk.

Tuesday, June 05, 2007

nincs

Egy ideje cél nélkül lézengek csak a térben. Elfújom a gyertyát, amit esténként magunknak szoktam gyújtani. Letörlöm a szemem alól az elkenődött feketét. Végigfuttatom az ujjamat a pohár szélén, ahol a szája érintette.

Most, hogy nincs, most érzem csak igazán, hogy milyen jó, hogy van.

Wednesday, May 30, 2007

tanulós post

fele királyságomat most egy gyümölcsrizsért. olyanért, amit a westend aljában cinálnak a törökök. jujha...

Saturday, May 26, 2007

félálomban

Nem emlékszem a telefon hangjára.

Arra ébredek, hogy simogatja az arcom, és megcsókol. Lassan nyitom ki a szemem, látom az övét, ahogy engem néz. Nagyon közel van. Mosolyog. A vállába kapaszkodom, magamhoz húzom, a szám az övét keresi.
'mennem kell' - mondja.

Még mindig a száját keresem.
'ez most álom, vagy éppen ébredünk' zúg a fejemben.

'maradj, ne kelj fel! aludj még!' mondja.

Persze felkelek. Kócosan, mezítláb kísérem az ajtóig. Hideg a kő. Átölel. Lábujjhegyre állok, hogy megcsókoljam. Beletúrok a hajába. Nevet a szeme. Megcsókolja a nyakam. Magához szorít egy kicsit, én becsukom a szemem, és magamba szívom az illatát. Bárcsak szorítana erősebben. Amilyen erősen csak tud.
'este hívlak' - mondja.
Akarok mondani valamit, de nem nyílik a szám.

Visszafekszem az ágyba. Libaszőrös leszek, ahogy a paplan a karomhoz ér. Kicsit olyan, mintha itt lenne még. Kinyújtom a lábam a takaró alatt, és elalszom újból.

Thursday, May 24, 2007

képtelenség

Egyet hagytam benne, ahhoz semmi közöm, vagyis nagyon összetett, hogy mégis miért van hozzá baromi sok közöm.

Majd írok a szoknyásról is, de nehéz szavakat találni.

Wednesday, May 23, 2007

kezdődik a vizsgaidőszak

Újfent sikerült bizonyítanom, hogy ha valamihez nagyon értek, az a szarkavarás, avagy sikerült tegnap megint vihart kavarnom egy kiskanál vízben.

Az egész amiatt történt, mert nem mertem felhívni. Nem mertem felhívni, hogy ne lássa, hogy képes vagyok leülni a körúton, és sírni egy szarkis defekt miatt. Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt csak egy volt a sok sok más mellett, ami régóta van, és halmozódik. Például az, hogy nincs már szép fekete biciklim, és megkaptam spanyolszakos pályafutásom második kettesét, és el vagyok anyátlanodva nagyon, és nem voltam otthon másfél hónapja, és olyan csúnya a bőröm, hogy lassan egy zsákban merek csak emberek közé menni, és és és... Az azért hozzátartozik, hogy a szarkis defekt volt a legkönnyebben és leggyorsabban orvosolható a felsorolt problémák közül.

Aztán akkor rájöttem, hogy tényleg hülye vagyok, és túlbonyolítom a dolgokat, amikor az, akit nem mertem felhívni, nevetett, magához ölelt, és azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan hívjam fel, ha bármi baj van.


És itt maradt, mert biztos tudja már, hogy akkor vagyok a legeslegboldogabb, amikor mellette ébredek fel.

Sunday, May 06, 2007

formában vagyok

Fennvoltam 2-ig, aztan most fennvagyok 5-től. Szenvedek a A review of types of light verbs című előreláthatólag fergeteges sikerű művemen. Még nem keseredtem el, de már érzem, hogy tutira nem lesz ez készen 9-ig.

Hozzáteszem, hogy csak most, ebben a szent pillanatban vettem észre a handouton szereplő legfontosabb információt:

Deadline: Any time between Monday May 7 and Thursday May 10. The new regulations prohibit extension.

Ó, hogy az a... és nem dobom el most a klaviatúrát, és fekszem vissza aludni még két órát, mert bazira nem érdemlem meg. khm... vagy mégis? vigyetek el innen messze

sóhaj sóhaj

http://www.youtube.com/watch?v=8TZgjXn4FT8

Jó lenne semmire se gondolni most.

Saturday, May 05, 2007

Hangot is

És akkor már legyen hang is, ha már egyszer csak hang legyen és fény.

http://www.youtube.com/watch?v=5aKO0vJL2hs&mode=related&search
és
http://www.youtube.com/watch?v=gYrmRswIVoU

A klippek bődületesen rosszak, inkább csak hallgatni tessék. Nekem ezek most nagyon. Sőt nagyon nagyon.