Puerto Montt, Chile 2

Az a szégyen ért, hogy Pablo Neruda hazájában beleszerettem Mario Benedettibe.

Egy könyvesboltban találtam rá, és azon nyomban a földön ülve végigolvastam egy egész verseskötetet, azóta nem bírok szabadulni. Gyorsan el is határoztam, hogy átugrom Montevideoba Buenos Airesből, egy kis sétahajózásnyira van a kettő egymástól ugyanis. (Benedettit persze tanultuk az egyetemen is, de engem sosem közelített meg. Először azt hittem, hogy olasz, és sehogy se értettem, hogy minek tanulunk olasz költőket is. Aztán később rájöttem, hogy az argentinek nagy részének olasz neve van, ezért nyilvánvalónak tartottam, hogy ő is argentin, így amikor kiderült, hogy uruguayi, vérig sértve éreztem magam, nem beszélve arról, hogy akkor már olyan szerelmes voltam Cortazar egész pályaművébe, hogy bezárkóztam mindenfajta iromány elől, ami nem argentin. Hiba volt, na.)

Szóval a városnézésre szánt 3 és fél órából egyet egy könyvesboltban töltöttem, a maradékot meg az utcákon bolyongva, illetve a tengernél ülve. Puerto Montt pici város, csak 200.000 lakosa van. A belváros nem volt olyan izgi, mindenütt bankok, bóvliárusok, és kóbor kutyák voltak.  Wifi sehol nincs, ami elég furcsa, mert Budapesten már a nyilvános vécékben is fogható a zindex, van viszont minden sarkon kettő internetelde meg külföldre-telefonálda, ami világvárosokban teljesen rendben van (a sok bevándorló miatt), de itt rajtam kívül nem sok külföldi van szerintem.

Nagyon sok kocsit láttam cirkálni, amik először taxiknak tűntek, aztán láttam, hogy mindegyiknek száma és fix útvonala van (mint a buszoknak). Kiderült, hogy ez itt tömegközlekedési alternatíva, colectivónak hívják, és valóban, szinte buszokként működnek az autók, adott irányokban közlekednek. Először jónak tűnt az ötlet, aztán láttam, hogy milyen kaotikussá teszi a közlekedést, ugyanis össze-vissza megállnak mindenhol.

A chilei sofőrök rendkívül udvariasak, rögtön megállnak a zebránál (ami tulajdonképpen nem is zebra, inkább ló, mert csíkok csak nagyon ritkán vannak). Brazíliában a gyalogos közlekedés egy horror volt, mert ott az autók nemhogy nem állnak meg, de nem is lassítanak a zebráknál, akkor sem, ha gyerekkel vagy. Így aztán ott a gyalogosok mindig futnak a zebrákon, mondjuk a brazilok amúgy is nagyon sportosak.

Szuper helyem van a családnál, nagyon jól érzem magam. Abszolút szabadságot élvezek, oda megyek és akkor, amikor akarok, ami nagyon klassz most. Nagyon finom, húsmentes, sokzöldséges kaja van, rengeteg avokadót eszünk!

Fotók itt!!