Megérkeztem végre Latin-Amerikába. Khm. A spanyol ajkú Latin-Amerikába. Chile lenyűgöző. Wow, wow és wow. Olyan csodaszép hófedte hegycsúcsokat láttam a gépből, kis türkizkék tavacskákkal, hogy teljesen meghatódtam. Santiagóban kellett átszállnom, ahol rögtön szembesültem azzal, hogy a brazil portugált jobban értem egyelőre, mint a chilei spanyolt (ami egyébként iszonyat gyors, bármit is tanultunk az egyetemen arról, hogy a dél-amerikai spanyol lassabb, mint az európai). Amikor megérkeztek a bőröndök a szalagra, beeresztettek közénk 4-5 kutyát, akik végigszagolták a csomagokat is, és minket is.  Nagyon aranyosak voltak, bár megsimogatni nem mertem őket, nehogy lecsukjanak köztisztviselő ellen elkövetett szexuális zaklatás miatt.

Az emberek nagyon nagyon mások (hiába mondták, hogy nem fogok kilógni a szőke fejemmel). Atyaég, itt mindenkinek fekete szeme van, de az az igazi feketefekete, nem is láttam eddig ilyet. Kicsi ázsiaias beütés is jellemzi az arcvonásokat, ami nagyon egzotikussá teszi őket. Hmmm.

Santiagóban a reptéren olyannyira európainak néztek, hogy rögtön le is akartak húzni. Ki kellett vennem a bőröndömet, és újra becsekkolni. Egy szimpatikus fiatalember rögtön mellém szegődött, és végigkísért a fél reptéren. Már éppen gondoltam, hogy milyen rendes, amikor persze tartotta a markát egy kis apróért. Mondta, hogy bármilyen pénzt elfogad, én persze röhögve adtam (volna) neki egy húszast (mármint forintot), mondván, egyenesen Budapestről jövök, de az nem tetszett neki, és megkaptam, hogy ese no sirve para nada. : ))))