2 napot töltöttem a civilizációtól fényévekre egy kis farmon a semmi közepén, ahol térerő egyáltalán nem volt, internet pedig csak néha néha, olyan gyenge jellel, hogy a gmail csak csökkentett üzemmódban volt használható, skype egyáltalán nem. És ha jött egy nagyobb felhő, eltűnt az internet.
Egyébként nagyon szép hegyi vidék volt, vörösfölddel, mindenfelé legelő lovakkal és tehenekkel, trópusi növényzettel. Kicsit olyan volt, mint egy jurassic parkban forgatott milka reklám. Be is lelkesültem, hogy végre futhatok reggelente (merthogy az eddigi helyeken sehol sem engedtek ki egyedül az utcára), de aztán hamar meggondoltam magam, amikor kiderült, hogy bazi sok kígyó van a kertben. Elmesélték, hogy a teraszon rendszeresen megjelennek, és a házibácsi meg szokta fogni őket, hogy bevigye egy intézetbe, ahol kígyómarás elleni vakcinákat állítanak elő. Be is mutatták, hogy egy nagy kampós bottal hogyan kell kígyót fogni, sőt a vödröt is láttam, amiben a bácsi szállítani szokta őket, gyakran buszon, Sao Pauloban a metrón. Na nem is ülök többé vödrös emberek mellé a metrón, az fix. Éjszaka meg majdnem szívinfarktust kaptam, amikor ráléptem a táskám szíjára.
Két előadásom volt, egyiken rekordlétszámú publikum vett részt, 83 embert számoltunk.
No comments:
Post a Comment