Na és akkor egy csipet nyelvészkedés

Öröm itt a spanyolt használni. Az emberek türelmesek és kedvesek, valamint értékelik azt, hogy idejövök a világ másik felén lévő furcsanevű országból, és Cervantes ékes nyelvén szólok hozzájuk. Megtudtam, hogy a turisták nagy része amúgy angolszász országokból jön, és max egy joszojámerrrikánou-ig megy a társalgás, ami mellett, valljuk be, azért labdába tudok rúgni. Hogy ne hassak teljesen úgy, mintha most léptem volna ki a Nieblából, igyekszem kicsit leharapni a szóvégi s-eket és kicsit andalúzosra venni a figurát.

Már egész köteg chilei szlenget és tipikus szót tudok, amik között vannak egészen viccesek és érdekesek is. A fizet igére például a cancelar-t használják, ami az anyaországban, és egyébként több nyelven (lásd angol) a törölni, nullázni szót jelenti. Nem kicsit néztem értetlenül, amikor a buszsofőr negyedszer próbálta meg elmagyarázni, hogy a jegyet leszálláskor kell töröltetnem.

Aztán. Chilében a sztenderd ismerkedő kérdések között legelöl szerepel mindig, hogy van-e pasim (ez kb. olyan, mint Brazíliában a focicsapatos kérdés, tehát mindenki megkérdezi, kortól, nemtől és társadalmi hozzátartozástól függetlenül.) Namármost. Itt nagyon kifinomult rendszer van a szerelmi kapcsolatok kifejezésére, külön szavak vannak a vőlegényre (komoly kapcsolat) – novio, a pasira (lazább kapcsolat) – pololo és a már alakuló, de még nem hivatalos kapcsolatra (amit speciel elfelejtettem, de majd beírom, ha megtudom.)