Ma ellátogattunk egy kávéültetvényre, ahol meghallgattuk, hogy hogyan szüretelik le a kávét, hogyan szárítják, hogy szállítják. (uh, ezt rímbe szedhettem volna rendesen... na mindegy). Kávét sajnos nem láttunk, csak a régi épületeket, amikben laktak az emberek az ültetvényen (tiszta nincs kettő négy nélkül feeling volt ám, csak nem szambáztak a feka szolgák az udvaron). Na meg láttunk egy csomó régi bútort, festményt, meg zongorát. Az idegenvezető bácsi 2 órát beszélt portugálisul mindenféléről, én meg nagyon büszke voltam, mert mindent megértettem, és természetesen állandóan kérdeztem is, szigorúan nyelvgyakorlási szándékkal.
A múzeumolás után kimentünk a kertbe (bazi nagy kert volt), ahol mindenféle egzotikus növény nőtt, meg hatalmas bambuszokat bambultunk bambán. Persze addigra lemerült a fényképezőm aksija, úgyhogy a sok uncsi szobabelsőről van kép, de a növényekről nincs. De legalább leírhattam az albumba az enteriőr szót, ami nem kicsit tett boldoggá. Volt egy kis kanális is, amely segítségével utaztatták anno a leszüretelt kávébabot a szárítóudvarra. A legenda szerint a grófnő szívesen sétált felfelé a kanális kis lépcsőin mezítláb a vízben, amolyan reggeli tornaként. Én persze rögtön ledobtam a szandálomat, és végigsétáltam az egészet (nagyon klassz érzés volt, simogatta a moha a talpamat, tiszta mezítlábos parkos érzés volt). Utána persze tiszta dzsuva lett a lábam, meg vörös a vörösföldtől, ami elég ciki volt, dehát ez van.
A látogatás végeztével kávéval, friss ananászlével és sütikkel kínáltak minket, ami nagyon kedves volt, és számomra meglepő is, mert öten fizettünk kb 2000 Ft-nál kevesebbet a belépőkért, aminek a duplájáért se tudnánk kávézni amúgy, na mindegy. Én persze rögtön nyers kávébabot akartam (amit imádok), de sajnos itt nem módi ez. Az idegenvezető srác aranyos volt. A dekoráció részeként voltak kitéve átlátszó üvegben kávébabok, és mondta, hogy egyek abból, ha nagyon akarok.
Kifele menet belógtunk a kávécserjék közé (ami elvileg nem lett volna szabad), hogy ne csak a csészében lássunk kávét, ha már itt vagyunk. A kávébab először zöld, aztán sárga, és ha megérik, akkor nagyon szép cseresznyepiros. Meg is kóstoltam néhány pirosat, nagyon fincsi gyümölcsíze volt, egy kis kávés beütéssel.
Na, kávé pipa, most már csak szambázni és focimeccsre kell mennem! Ójeee!
Fotók a látogatás kevésbé érdekes részéről imitt
1 comment:
Hát, ezek a brazilok tudják, hogy kell élni. Hétvégi laknak én is elfogadnám, persze meghívnálak kávézni:-) Addig is beérem azzal, hogy ha hazajössz, elvihetlek egy magyar kávézóba. :-)
Örülök, hogy ilyen sok élményben van részed! Sok puszit küldök!
Post a Comment