Hétvégére hazajött a családbeli két lány, akik más városokban tanulnak egyetemen, így rögtön lett társaságom, és máris megtanultam egy rakat szlenget. A kisebbik lány szociológiát tanul, és éppen valami kutatást kell csinálnia, így elkísértem a város másik felébe, ahol interjúkat kellett készítenie az utca emberével a várost érintő szociális problémákról. Először egy sztk-ba mentünk, aztán egy nyugdíjas klubba, végül a nyugdíjas klub vezetőjének a lakására. Az emberek nagyon aranyosak voltak, mindenhol simán dumáltak velünk 20 perceket. Az időseket alig értettem, de a fiatalabbakat kb 70%-ban. Volt egy nő, aki nemrég költözött Santiagóból, ő szinte cervantesi spanyolt beszélt, neki minden szavát értettem.

Nagyon örülök, hogy nem csak a csini, turistáknak való részeket láttam, hanem a valódi arcát is a városnak, azt, ahogy az egyszerű emberek élnek. Egetrengető szegénység nincs, inkább egyszerűség. Képek itt.

Amúgy már teljesen megszoktam az itteni spanyolt, kicsit hasonlít az andalúzra, csak valamivel elegánsabb. A s-eket nem ejtik, helyette aspiración van (ehhpanyol), de nagyon hamar megszoktam.