Ma reggel konditeremben voltunk Aparecidaval. Olyan büszke volt rám, hogy körbecipelt, és mindenkinek bemutatott. Ennek köszönhetően 2 percet sem tudtam eltölteni anélkül, hogy valaki odajött volna ismerkedni, kérdezősködni, úgyhogy a biciklizés/taposás/futás/súlyzózás közben én portugálul csevegtem vadidegenekkel. Utána jógáztunk, ami nagyon tetszett. Teszteltem a portugál hallás utáni szövegértő képességemet. Közben rögtön eszembe is jutott, hogy milyen jó ötlet lenne ötvözni a jógaórákat a szintfelmérő tesztekkel. A tesztalany kiválaszt egy nyelvet, és egyre nehezedő utasításokat kell követnie. Mivel rögtön kell reagálni az utasításra, egyből meghatározható a szint.
A brazilok egyébként nagyon pusziszkodósak. Nekem nagyon furcsa volt, hogy mindenki vadidegenként rögtön megölelt, és megpuszilt, úgy is, hogy valószínűleg sosem fogom őket többet látni. Egy csomóan odajöttek hozzám, ölelés, puszi, 2 mondat, aztán elköszönés, ölelés, puszi. Ami még nagyon furcsa, hogy az emberek fele utcán-boltban-bankban sportcuccokban mászkál, de rendesen sztreccsnaciban ám. Itt annyira természetes dolog a sport, hogy egyáltalán nem ciki. Ma például mi is simán bementünk egy plázába Aparecidával a konditerem után egyenesen, úgy, ahogy voltunk, sztreccsnaciban, topban. Én először nagyon hülyén éreztem magam, de aztán amikor a patikában láttam, hogy több a sztreccsnacis, mint a normál, akkor már nem érdekelt nagyon. Azért elképzeltem, hogy micsoda bámészkodás lenne, ha a Westendbe mentünk volna be tapinaciban.
Ja, még egy érdekesség mára. Itt nem szokás, hogy az embereknek mosógépük legyen. Mindenki kézzel mos, vagy mosat a bejárónővel.
3 comments:
Legközelebb beslattyogok a pilates rucimban a Ph.D-ra. Megnézném, hogy hogyan reagálnak...:D
Akkor azért van olyan sok jófenekű ember, jááá
Ma voltam vásárolni futócuccban, és a pénztárosnő (aki még csak utcai ruhában látott, és néha szoktunk beszélgetni) megkérdezte, hogy hol jártam ilyen ruhában. :) Aztán közölte, hogy nem hitte volna rólam, hogy futok. :P
Post a Comment