Santos - gyerekek között

A szívem egy része biztosan itt marad Braziliában.

Braziliában a gyerekeknek vagy reggel vagy délután van tanítás. Önkéntesek nappali foglalkoztatókat üzemeltetnek, ahol felügyelnek a gyerekekre, tanítgatják őket, illetve enni adnak nekik, amikor éppen nincsenek suliban, hogy ne az utcán legyenek. Ma egy ilyen foglalkoztatóban jártam, amelyet a santos-i piac felső emeletén üzemeltetnek önkéntesek. Egy nyugdíjas tanárnő eszperantót is tanít nekik.

Egy csapatnyi 5-14 éves gyerek várt a földön ülve, félkörben. Nagyon megörültek nekem. Kis érdekességeket, történeteket meséltem Magyarországról, ami nagyon érdekelte őket, rengeteget kérdeztek. Az első kérdés persze az volt, hogy melyik a kedvenc focicsapatom. Rögtön meg is hódítottam a társaságot, amikor mondtam, hogy a Santos. Tanítottam nekik eszperantó énekeket is, ami nagyon tetszett nekik. A foglalkozás után odajöttek puszit adni, ölelgetni, a hajamat simogatni. Szívszakasztó érzés volt, amikor egyszer 5-en fogták a két kezem. Indulás előtt még oda-odajöttek egy-egy titkos kis kérdéssel. Azt kérdezték, hogy anyukám van-e, meg apukám van-e. Fordult velem egyet-kettőt a világ, amire megértettem a kérdést. Sokkal messzebb van ez a Brazília, mint gondoltam.

Képek itt.