Tuesday, December 23, 2008

grincs vagyok

Készülődöm a karácsonyra. Az ajándékok már mind be vannak csomagolva, az ünnepi menü hozzávalóit rég megvettem, és mivel sem szakdolgozatokat írni, sem takarítani nincs kedvem, szemüvegek után kutatok a neten. Ja igen, mert szemüveges leszek. Újabb örömhír, mely bizonyára elősegíti majd a "Vidám és boldog karácsonyunk lesz idén is" tradicionális műsorszám kiteljesedését.

Wednesday, December 10, 2008

what's cookin'

Ki kéne már találnom, hogy mit akarok, mert ezt nem.

Elég furcsa, hogy 18 évesen biztosabb voltam mindenben, mint most. Lépésről lépésre megterveztem akkor az életemet legalább 35 éves koromig. Egyik kockát raktam a másikra, és szép magas tornyot építettem belőle. Tisztán láttam magam előtt a jövőt; a terveimet, a vágyaimat, a félelmeimet.

Most elúszni látszik az egész. Úgy érzem magam, mint aki eltervezi, hogy főz egy isteni spaghettit, összeír egy kilométer hosszú listát a hozzávalókról, de a boltban kiderül, hogy nem lehet tésztát kapni. Mit tesz hát? Elkezd bolyongani, idekap-odakap, de képtelen egy új receptet összeeszkábálni az agyában. Végül vesz egy mirelit pizzát.

Hát pontosan ettől félek. Hogy egy mirelit pizza lesz az életem.

Sunday, November 30, 2008

a jóságról

Én szóltam előre, de ti annyira akartátok.

Legjobb lenne mindent magasról, de ez nálam sosem működött. Inkább kiírom magamból, amolyan terápiás jelleggel, aztán vagy jobb lesz, vagy nem.

Mostanában tudatosan kényszerítem az agyam a pozitív gondolkodásra, aminek eredményeképpen a közönség számára elviselhetőbb, kedvesebb, megértőbb, szeretetteljesebb, kiegyensúlyozottabb lettem, belül meg halmozom a sok mellékterméket, ami lassan ellep mindent, és nem tudom, mi lesz, ha egyszer kiömlik az egész keserűség és gyűlölet. Szóval nem nekem való ez az erőltetett jókislány imázs, mert valljuk be, nem megy. De sajnos a közönség nem sokat törődik az én lelki tusámmal, úgyhogy marad az őszintétlen idétlenkedés. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít.

Tuesday, May 27, 2008

Lakásfelújítás 1.

ha törhetetlen, távirányítóval működtethető, mélyéjkék, elvis presley mintás ajtót keresnék... de nem. Csak egy sima, beltéri faajtó kellene, optimális esetben 20.000 Ft-on innen, mondjuk Budapesten vagy legalább Pest megyében, és basszus, nincs. Hiába pásztazza lankadó tekintetem az internet végtelen mezőit, nincs és nincs és nincs.

Monday, May 26, 2008

a fészkes fene

Fényévente jelentkezem. (egyáltalán van olyan, aki még olvas?)

Írnék gyakrabban, többet, szellemesebbet, sírósabbat, átérzőset, pironkodósat, ha lenne például több magányos órám, magánéleti problémám, egésznap képernőelőttülősinternetenszörfölős munkahelyem. De szerencsére ezek (most, ideiglenesen, ideig-óráig) nincsenek, ami miatt egyfelől hippihurrá, másfelől :(((((( merthogy nincsen blog, és amúgy sincsenek magasröptű gondolataim.

Szóval fészket építünk, készülünk egy önálló, szép életre néha türelmetlenül, néha fáradtan, néha ingerülten, néha kiabálósan, néha veszekszősen, de akkoris sok sok szeretettel és izgalommal. Hát ennyi van.

Monday, March 17, 2008

keringő

Félig elolvasott könyvek tucatjait hagyjuk magunk után, mindig azzal az unalmas ígérettel, hogy ha lesz időnk, elolvassuk. Aztán persze sosincs. Nem kifogásként mondom, de a heti 3-4 mű nem egy emészthető mennyiség.

Talán emiatt is van bennem ez a sok kétely. Egymásba olvadó, elmosódó művek tömkelege keringőzik bennem; Juanok, don Carlosok, Ernestók Josefinákkal, tía Rosákkal és Lolákkal. Körbe-körbe, és én lassan beleszédülök az egészbe.

Sunday, March 09, 2008

referendum

Ma szavaznak.

Én is szavazok: igennel arra, hogy megszüntessék-e már ezt a siralmas időt, nemmel arra, hogy van-e 25.000 fölösleges pénzem arra, hogy vegyek tavaszi szipőt.

Thursday, March 06, 2008

megint

alszik a blogom, mélyen, lábujjhegyen jár a lelkem a szobában.

várok türelmesen, derüljön ki, aminek ki kell derülnie.

zsúfoltak a napok, minden résbe kerül lassan valami, amíg végül az utolsó szabad félórácska is értelmet kap. Ottkint, távol tőle és a világunktól, halovány, tétova bohóckodással próbálom jóvá tenni az életem ellen elkövetett legnagyobb hibát.

miért nem mondta senki, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni??

Friday, October 26, 2007

színekkel

Lassan, szinte észrevétlenül lopózott be az álmaimba. Nem tudom, hogy hol és mikor kezdődött, de egyre erősebben érzem, hogy nem vágyom már semmire sem nélküle. Szükségem van rá, hogy színeskrétával újraszínezze a régi kopott álmokat, és új álmok sziluettjeit rajzolja a fehér falakra.

Thursday, October 04, 2007

arc-en-ciel

The soul would have no rainbow if the eyes had no tears.

Monday, August 13, 2007

dobozos

Újra dobozokban az életem.

Valamiért nagyon fáj újra és újra összecsomagolni mindent, vinni magammal azt, amit a pillanat fontosnak ítél, és magam után hagyni minden mást.


Annyi mindent szeretnék elmondani neki még mielőtt indulok, de már nincs idő. Szeretnék kimondani mindent, amit valószínűleg úgyis lát a szememben minden reggel, amikor velem ébred fel. Szeretnék megint szivárványt varázsolni neki a háza fölé, de hiába esik az eső, ha a nap nem süt ki.

bölcsész-e vagyok

olyannyira bölcsész vagyok, hogy még az üres sörösüvegeket is libris zacskóban viszem vissza... ejj

Thursday, August 09, 2007

Faun

Fürkészve néz rám a vastag keretes szemüveg mögül. Én zavartan a falon lógó plakátokat kémlelem. Nem jut eszembe a film címe magyarul.
- A faun labirintusára kérek egy jegyet. - mondom végül, és elmosolyodom a gondolatra, hogy majdnem azt mondtam, hogy az Egy faun délutánjára.
- Egyet?- kérdezi zavartan. Kancsal.
Persze, hogy egyet. Nyilván arra gondol, hogy vajon minek jön egy magamfajta lány hétköznap este egyedül moziba.
Végtelen hosszú időbe telik, amíg kinyomtatja a jegyet, és visszaad az ezresemből.

me gustan los aviones

Sovány vigasz ManuChao-ra hűtőt pucolni, és bőgve énekelni, hogy welcometoTijuana...

Ne nézzétek meg A faun labirintusát. Egyedül, egy nehéz nap után semmiképpen sem. És ha egyszer már elkövettétek azt a hibát, hogy ilyesmire adtátok a fejeteket, hát legalább ne Amelie filmzene cd-t hallgassatok hazafele.

Tuesday, July 10, 2007

Be vagyok zárva egy tükrös szobába. Akárhova nézek, mindenhol magamat látom üvölteni a fájdalomtól. Nincs kijárat, csak én vagyok, ezer meg ezer oldalról, ahogy sírok és kapálózom.

Nincsenek miértek. Néha nem is kellenek.

Wednesday, July 04, 2007

már megint az oroszok

Az oroszokat bárhol a világban fel lehet ismerni a szandáljukról

2007. július 3. kedd 19.57 perc - Hősök tere közepe

Ülünk az emlékmű tövében a földön (viharfelhők az égen, nyomott, eső előtti hangulat, hasogató fejfájás részemről). Valami örömzenét hallgatok, Pouges. Muszáj ezt meghallgatnod, mondta, és már adta is az iPodot. Körülöttünk laza rendszertelenséggel 2 bicikli és egy bazi nagy futárzsák az elmaradhatatlan teáskanállal. Én belefeledkezek Basquiatba és az elöttünk elnyúló Andrássyba, g a fölöttünk gonoszan osonó viharfelhőket kémleli.

Egyszercsaknagyhirtelen, a semmiből egy csomó cipő jelenik meg. Mit cipő! Szandálok! Szandálok, ráadásul zoknival kombinálva. Atyaég. Elfog a nevetés. Annyira jellemző. Nem tudom, hordoz-e Földanyánk a hátán más olyan népet, akik ennyire tipikusan ízléstelen szandálokat hordanának. Oldalra fordítom a fejem, vészesen közel jönnek. Mire vége a számnak, és felnézek, körbefog minket a nagy csoport, fényképezőket kattogtatnak az arcunkba kvázi, látszólag csöppet sem törődve velünk, vagy a biciklijeinkkel. Egy kis diktafonból katonás szöveg csendül fel, nyilván idegenvezető helyett. g-re nézek, és elnevetjük magunkat.

loknis

Nincs igazság a földön.

Félévente egyszer megadatik, hogy kb. fél napig relatíve szép a fejem (ne gondoljatok semmiféle fejátültetésre, csak fodrásznál voltam...). Az idei egyik fél nap pont a mai napra esik.

Az égiek egy nagy dézsa esővízzel és orkánerejű szélviharral gondoskodtak arról, hogy idén a fél nap helyett kb. 20 percig élvezhessem ezt a szokatlan állapotot. és ami még az esőáztatta tincseknél is rosszabb: persze, hogy ma senkinek nincs kedve/ideje velem találkozni, így aztán senki nem látja ezt a tükörből visszamosolygó, huncut loknis címlaparcot, amit kölcsönkaptam egy fél napra, és ami holnapra szinte nyom nélkül eltűnik, hiszen semmilyen professzionális hajrögzítő hab, lakk vagy bánomisénmilyen kutyulék se tartja helyén a természetellenes helyzetbe kényszerített aranyló hajfürtjeimet egy fél napnál tovább.

Így aztán a mosolygós címlaplányból törökülésben, trikóban és bugyiban monitor előtt gubbasztó, eső által szobába zárt és magányra ítélt, huncut loknis leányzó lettem.

Thursday, June 21, 2007

Prelude op.3 n.2

Az időjáráshoz és a lelkiállapotomhoz tökéletesen illik most ez Rachmaninov szonáta. (Sose gondoltam volna korábban, hogy ennyi erő lehet zenében. Igen. Lehet, hogy megérett a pillanat, hogy kicseréljem a szótáramban a zene szó egyszerű definícióját, és átírjam valami rendkívül összetett, nehezen értelmezhető körmondatra. )

Saturday, June 16, 2007

cím nélkül

xy: Szándékosan nem eszel napok óta?
p: Lehet véletlenül nem enni napokig?

Monday, June 11, 2007

Mali

Megfürdettem a kádban szépen, mint egy kutyát. Igaz, ő nem mocorgott, nem hadakozott, még csak le se fröcskölt. A legkisebb tiltakozás nélkül vette tudomásul, hogy lecsutakolom, azért, hogy még egyszer utoljára szépnek lássam.