Már bánom, hogy a szalag mellett lehúzott 10 hónapom alatt nem üzemeltettem (külön) blogot az irodába befutó telefonhívásokról.
A mai:
A hölgyet valószínűleg igencsak meglephette a teljes nevem borzasztóan bonyolult hangzása a vonal túlsó feléről, merthogy köszönés és etcetera helyett válasz gyanánt csak a keresztnevem + 5 kérdőjel hagyta el a száját. Amikor megkérdeztem franciául, hogy miben tudok a segítségére lenni, akkor kb. 1 egész percébe tellett, amíg rájött, hogy melyik bolygón is van. Közben vihogott ezerrel, és azt kérdezgette, hogy honnan jöttem rá, hogy fhanszia. (na vajon honnan...). Amikor végre úgy tűnt, hogy összeszedi magát, és kiderül, hogy miért is telefonált, akkor megkérdezte franciául (!), hogy nem baj-e, ha inkább angolul beszélünk, mert őt nagyon meglepte, hogy tudok franciául. Kb. 3 mondatig el is jutott angolul, amikoris belezavarodott csöppet, és megkérdezte, hogy beszélek-e franciául, merthogy inkább úgy mondaná akkor.
Wednesday, February 17, 2010
Sunday, February 14, 2010
tűzoltó, katona, űrhajós
Gimis koromban sokáig nemzetközi jogász akartam lenni, aztán rájöttem, hogy tutira elpatkolnék a jogi egyetemen a sokéves folyamatos magolástól.
Aztán sztyuvi akartam lenni, merthogy ők szépek és sok nyelven beszélnek (na és az akkori barátom pilótának tanult), de aztán megfigyeltem, hogy nem is mind szép, és általában ott kimerül a nyelvtudásuk, hogy képesek 2-3 nyelven megkérdezni, hogy dájet kóók vagy orindzs dzsúsz-e. (ja, a srác is 2 év után otthagyta az aerospace engineeringet)
Utána nagykövet akartam lenni :), na ez csak addig tartott, amíg rá nem ébresztettek, hogy ennek van egy icipici köze a politikához.
Volt még sok egyéb, pl. rádiós műsorvezető, esküvőszervező, tankönyvíró, idegenvezető és cukrász. Most momentán csak kettő játszik, a konferenciatolmács és a mezei nyelvtanár.
Aztán sztyuvi akartam lenni, merthogy ők szépek és sok nyelven beszélnek (na és az akkori barátom pilótának tanult), de aztán megfigyeltem, hogy nem is mind szép, és általában ott kimerül a nyelvtudásuk, hogy képesek 2-3 nyelven megkérdezni, hogy dájet kóók vagy orindzs dzsúsz-e. (ja, a srác is 2 év után otthagyta az aerospace engineeringet)
Utána nagykövet akartam lenni :), na ez csak addig tartott, amíg rá nem ébresztettek, hogy ennek van egy icipici köze a politikához.
Volt még sok egyéb, pl. rádiós műsorvezető, esküvőszervező, tankönyvíró, idegenvezető és cukrász. Most momentán csak kettő játszik, a konferenciatolmács és a mezei nyelvtanár.
fordítva
Ha másra nem is volt jó az elmúlt egy év, legalább arra rájöttem, hogy mit nem szeretnék csinálni.
Ma egy újabb lehetőséget húztam ki; tutira nem leszek fordító. Képtelen lennék azzal órákat tölteni, hogy egy stílustalan, magyarul is nehezen értelmezhető szövegen addig gyötrődjem, amíg nem lesz belőle valami fogyasztható idegen nyelvű dolog - aminek persze alig valami köze az eredeti minősíthetetlen vacakhoz.
A műfordítással meg az a bajom, hogy ahhoz az abszolút legjobbnak kéne lenni (ami nekem ugye nem sok mindenben ment mostanában), mert szarul vagy kicsit jól lefordítani rohadt jó dolgokat azért mégis elég kicseszés. Ami meg eleve nem rohadt jó, ahhoz meg kár lenne hozzányúlni.
Szóval ez is kiesik.
Ma egy újabb lehetőséget húztam ki; tutira nem leszek fordító. Képtelen lennék azzal órákat tölteni, hogy egy stílustalan, magyarul is nehezen értelmezhető szövegen addig gyötrődjem, amíg nem lesz belőle valami fogyasztható idegen nyelvű dolog - aminek persze alig valami köze az eredeti minősíthetetlen vacakhoz.
A műfordítással meg az a bajom, hogy ahhoz az abszolút legjobbnak kéne lenni (ami nekem ugye nem sok mindenben ment mostanában), mert szarul vagy kicsit jól lefordítani rohadt jó dolgokat azért mégis elég kicseszés. Ami meg eleve nem rohadt jó, ahhoz meg kár lenne hozzányúlni.
Szóval ez is kiesik.
Saturday, February 13, 2010
az internet csapdája
Szóval az van, hogy a napom jelentős része mostanában azzal telik, hogy ilyen-olyan okból, ilyen-olyan formában beszámolok arról, hogy mi van. Az edzésonlányon minden nap 32 és fél sorban kifejtett leírások pl. a 20kiliaszigetenkurvahidegben-ről, naponta/óránként változó érzelmi és gondolati helyzetjelentés a gtalk-on, valamivel ritkábban ugyanez a fb-on, és újabban akár azümmön is lehetne, de az már tényleg túlzás lenne. Főleg, hogy a főnököm is elvárja, hogy 10 percenként dokumentáljam, hogy éppen mivel mennyi időt foglalkozom. Eh, az lesz a vége, hogy a gtalk-ra kiírom, hogy éppen edzésnaplót írok, az edzésnaplóba beleírom, hogy nem volt időm edzeni, mert egész nap a fb-on lógtam, a fb-on sajnálkozva a világ tudtára adom, hogy munka helyett beszámolókat írtam a főnökömnek egész nap, a főnökömnek meg azt mondom, hogy az internetes marketing lehetőségeit próbálom kiaknázni. Ésbasszus a végén összegzem az egészet még a blogomban is. eh
Nem lesz ez így jó.
Nem lesz ez így jó.
Tuesday, December 23, 2008
grincs vagyok
Készülődöm a karácsonyra. Az ajándékok már mind be vannak csomagolva, az ünnepi menü hozzávalóit rég megvettem, és mivel sem szakdolgozatokat írni, sem takarítani nincs kedvem, szemüvegek után kutatok a neten. Ja igen, mert szemüveges leszek. Újabb örömhír, mely bizonyára elősegíti majd a "Vidám és boldog karácsonyunk lesz idén is" tradicionális műsorszám kiteljesedését.
Wednesday, December 10, 2008
what's cookin'
Ki kéne már találnom, hogy mit akarok, mert ezt nem.
Elég furcsa, hogy 18 évesen biztosabb voltam mindenben, mint most. Lépésről lépésre megterveztem akkor az életemet legalább 35 éves koromig. Egyik kockát raktam a másikra, és szép magas tornyot építettem belőle. Tisztán láttam magam előtt a jövőt; a terveimet, a vágyaimat, a félelmeimet.
Most elúszni látszik az egész. Úgy érzem magam, mint aki eltervezi, hogy főz egy isteni spaghettit, összeír egy kilométer hosszú listát a hozzávalókról, de a boltban kiderül, hogy nem lehet tésztát kapni. Mit tesz hát? Elkezd bolyongani, idekap-odakap, de képtelen egy új receptet összeeszkábálni az agyában. Végül vesz egy mirelit pizzát.
Hát pontosan ettől félek. Hogy egy mirelit pizza lesz az életem.
Elég furcsa, hogy 18 évesen biztosabb voltam mindenben, mint most. Lépésről lépésre megterveztem akkor az életemet legalább 35 éves koromig. Egyik kockát raktam a másikra, és szép magas tornyot építettem belőle. Tisztán láttam magam előtt a jövőt; a terveimet, a vágyaimat, a félelmeimet.
Most elúszni látszik az egész. Úgy érzem magam, mint aki eltervezi, hogy főz egy isteni spaghettit, összeír egy kilométer hosszú listát a hozzávalókról, de a boltban kiderül, hogy nem lehet tésztát kapni. Mit tesz hát? Elkezd bolyongani, idekap-odakap, de képtelen egy új receptet összeeszkábálni az agyában. Végül vesz egy mirelit pizzát.
Hát pontosan ettől félek. Hogy egy mirelit pizza lesz az életem.
Sunday, November 30, 2008
a jóságról
Én szóltam előre, de ti annyira akartátok.
Legjobb lenne mindent magasról, de ez nálam sosem működött. Inkább kiírom magamból, amolyan terápiás jelleggel, aztán vagy jobb lesz, vagy nem.
Mostanában tudatosan kényszerítem az agyam a pozitív gondolkodásra, aminek eredményeképpen a közönség számára elviselhetőbb, kedvesebb, megértőbb, szeretetteljesebb, kiegyensúlyozottabb lettem, belül meg halmozom a sok mellékterméket, ami lassan ellep mindent, és nem tudom, mi lesz, ha egyszer kiömlik az egész keserűség és gyűlölet. Szóval nem nekem való ez az erőltetett jókislány imázs, mert valljuk be, nem megy. De sajnos a közönség nem sokat törődik az én lelki tusámmal, úgyhogy marad az őszintétlen idétlenkedés. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít.
Legjobb lenne mindent magasról, de ez nálam sosem működött. Inkább kiírom magamból, amolyan terápiás jelleggel, aztán vagy jobb lesz, vagy nem.
Mostanában tudatosan kényszerítem az agyam a pozitív gondolkodásra, aminek eredményeképpen a közönség számára elviselhetőbb, kedvesebb, megértőbb, szeretetteljesebb, kiegyensúlyozottabb lettem, belül meg halmozom a sok mellékterméket, ami lassan ellep mindent, és nem tudom, mi lesz, ha egyszer kiömlik az egész keserűség és gyűlölet. Szóval nem nekem való ez az erőltetett jókislány imázs, mert valljuk be, nem megy. De sajnos a közönség nem sokat törődik az én lelki tusámmal, úgyhogy marad az őszintétlen idétlenkedés. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít.
Tuesday, May 27, 2008
Lakásfelújítás 1.
ha törhetetlen, távirányítóval működtethető, mélyéjkék, elvis presley mintás ajtót keresnék... de nem. Csak egy sima, beltéri faajtó kellene, optimális esetben 20.000 Ft-on innen, mondjuk Budapesten vagy legalább Pest megyében, és basszus, nincs. Hiába pásztazza lankadó tekintetem az internet végtelen mezőit, nincs és nincs és nincs.
Monday, May 26, 2008
a fészkes fene
Fényévente jelentkezem. (egyáltalán van olyan, aki még olvas?)
Írnék gyakrabban, többet, szellemesebbet, sírósabbat, átérzőset, pironkodósat, ha lenne például több magányos órám, magánéleti problémám, egésznap képernőelőttülősinternetenszörfölős munkahelyem. De szerencsére ezek (most, ideiglenesen, ideig-óráig) nincsenek, ami miatt egyfelől hippihurrá, másfelől :(((((( merthogy nincsen blog, és amúgy sincsenek magasröptű gondolataim.
Szóval fészket építünk, készülünk egy önálló, szép életre néha türelmetlenül, néha fáradtan, néha ingerülten, néha kiabálósan, néha veszekszősen, de akkoris sok sok szeretettel és izgalommal. Hát ennyi van.
Írnék gyakrabban, többet, szellemesebbet, sírósabbat, átérzőset, pironkodósat, ha lenne például több magányos órám, magánéleti problémám, egésznap képernőelőttülősinternetenszörfölős munkahelyem. De szerencsére ezek (most, ideiglenesen, ideig-óráig) nincsenek, ami miatt egyfelől hippihurrá, másfelől :(((((( merthogy nincsen blog, és amúgy sincsenek magasröptű gondolataim.
Szóval fészket építünk, készülünk egy önálló, szép életre néha türelmetlenül, néha fáradtan, néha ingerülten, néha kiabálósan, néha veszekszősen, de akkoris sok sok szeretettel és izgalommal. Hát ennyi van.
Monday, March 17, 2008
keringő
Félig elolvasott könyvek tucatjait hagyjuk magunk után, mindig azzal az unalmas ígérettel, hogy ha lesz időnk, elolvassuk. Aztán persze sosincs. Nem kifogásként mondom, de a heti 3-4 mű nem egy emészthető mennyiség.
Talán emiatt is van bennem ez a sok kétely. Egymásba olvadó, elmosódó művek tömkelege keringőzik bennem; Juanok, don Carlosok, Ernestók Josefinákkal, tía Rosákkal és Lolákkal. Körbe-körbe, és én lassan beleszédülök az egészbe.
Talán emiatt is van bennem ez a sok kétely. Egymásba olvadó, elmosódó művek tömkelege keringőzik bennem; Juanok, don Carlosok, Ernestók Josefinákkal, tía Rosákkal és Lolákkal. Körbe-körbe, és én lassan beleszédülök az egészbe.
Sunday, March 09, 2008
referendum
Ma szavaznak.
Én is szavazok: igennel arra, hogy megszüntessék-e már ezt a siralmas időt, nemmel arra, hogy van-e 25.000 fölösleges pénzem arra, hogy vegyek tavaszi szipőt.
Én is szavazok: igennel arra, hogy megszüntessék-e már ezt a siralmas időt, nemmel arra, hogy van-e 25.000 fölösleges pénzem arra, hogy vegyek tavaszi szipőt.
Thursday, March 06, 2008
megint
alszik a blogom, mélyen, lábujjhegyen jár a lelkem a szobában.
várok türelmesen, derüljön ki, aminek ki kell derülnie.
zsúfoltak a napok, minden résbe kerül lassan valami, amíg végül az utolsó szabad félórácska is értelmet kap. Ottkint, távol tőle és a világunktól, halovány, tétova bohóckodással próbálom jóvá tenni az életem ellen elkövetett legnagyobb hibát.
miért nem mondta senki, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni??
várok türelmesen, derüljön ki, aminek ki kell derülnie.
zsúfoltak a napok, minden résbe kerül lassan valami, amíg végül az utolsó szabad félórácska is értelmet kap. Ottkint, távol tőle és a világunktól, halovány, tétova bohóckodással próbálom jóvá tenni az életem ellen elkövetett legnagyobb hibát.
miért nem mondta senki, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni??
Friday, October 26, 2007
színekkel
Lassan, szinte észrevétlenül lopózott be az álmaimba. Nem tudom, hogy hol és mikor kezdődött, de egyre erősebben érzem, hogy nem vágyom már semmire sem nélküle. Szükségem van rá, hogy színeskrétával újraszínezze a régi kopott álmokat, és új álmok sziluettjeit rajzolja a fehér falakra.
Thursday, October 04, 2007
arc-en-ciel
The soul would have no rainbow if the eyes had no tears.
Monday, August 13, 2007
dobozos
Újra dobozokban az életem.
Valamiért nagyon fáj újra és újra összecsomagolni mindent, vinni magammal azt, amit a pillanat fontosnak ítél, és magam után hagyni minden mást.
Annyi mindent szeretnék elmondani neki még mielőtt indulok, de már nincs idő. Szeretnék kimondani mindent, amit valószínűleg úgyis lát a szememben minden reggel, amikor velem ébred fel. Szeretnék megint szivárványt varázsolni neki a háza fölé, de hiába esik az eső, ha a nap nem süt ki.
Valamiért nagyon fáj újra és újra összecsomagolni mindent, vinni magammal azt, amit a pillanat fontosnak ítél, és magam után hagyni minden mást.
Annyi mindent szeretnék elmondani neki még mielőtt indulok, de már nincs idő. Szeretnék kimondani mindent, amit valószínűleg úgyis lát a szememben minden reggel, amikor velem ébred fel. Szeretnék megint szivárványt varázsolni neki a háza fölé, de hiába esik az eső, ha a nap nem süt ki.
bölcsész-e vagyok
olyannyira bölcsész vagyok, hogy még az üres sörösüvegeket is libris zacskóban viszem vissza... ejj
Thursday, August 09, 2007
Faun
Fürkészve néz rám a vastag keretes szemüveg mögül. Én zavartan a falon lógó plakátokat kémlelem. Nem jut eszembe a film címe magyarul.
- A faun labirintusára kérek egy jegyet. - mondom végül, és elmosolyodom a gondolatra, hogy majdnem azt mondtam, hogy az Egy faun délutánjára.
- Egyet?- kérdezi zavartan. Kancsal.
Persze, hogy egyet. Nyilván arra gondol, hogy vajon minek jön egy magamfajta lány hétköznap este egyedül moziba.
Végtelen hosszú időbe telik, amíg kinyomtatja a jegyet, és visszaad az ezresemből.
- A faun labirintusára kérek egy jegyet. - mondom végül, és elmosolyodom a gondolatra, hogy majdnem azt mondtam, hogy az Egy faun délutánjára.
- Egyet?- kérdezi zavartan. Kancsal.
Persze, hogy egyet. Nyilván arra gondol, hogy vajon minek jön egy magamfajta lány hétköznap este egyedül moziba.
Végtelen hosszú időbe telik, amíg kinyomtatja a jegyet, és visszaad az ezresemből.
me gustan los aviones
Sovány vigasz ManuChao-ra hűtőt pucolni, és bőgve énekelni, hogy welcometoTijuana...
Ne nézzétek meg A faun labirintusát. Egyedül, egy nehéz nap után semmiképpen sem. És ha egyszer már elkövettétek azt a hibát, hogy ilyesmire adtátok a fejeteket, hát legalább ne Amelie filmzene cd-t hallgassatok hazafele.
Ne nézzétek meg A faun labirintusát. Egyedül, egy nehéz nap után semmiképpen sem. És ha egyszer már elkövettétek azt a hibát, hogy ilyesmire adtátok a fejeteket, hát legalább ne Amelie filmzene cd-t hallgassatok hazafele.
Tuesday, July 10, 2007
Be vagyok zárva egy tükrös szobába. Akárhova nézek, mindenhol magamat látom üvölteni a fájdalomtól. Nincs kijárat, csak én vagyok, ezer meg ezer oldalról, ahogy sírok és kapálózom.
Nincsenek miértek. Néha nem is kellenek.
Nincsenek miértek. Néha nem is kellenek.
Wednesday, July 04, 2007
már megint az oroszok
Az oroszokat bárhol a világban fel lehet ismerni a szandáljukról
2007. július 3. kedd 19.57 perc - Hősök tere közepe
Ülünk az emlékmű tövében a földön (viharfelhők az égen, nyomott, eső előtti hangulat, hasogató fejfájás részemről). Valami örömzenét hallgatok, Pouges. Muszáj ezt meghallgatnod, mondta, és már adta is az iPodot. Körülöttünk laza rendszertelenséggel 2 bicikli és egy bazi nagy futárzsák az elmaradhatatlan teáskanállal. Én belefeledkezek Basquiatba és az elöttünk elnyúló Andrássyba, g a fölöttünk gonoszan osonó viharfelhőket kémleli.
Egyszercsaknagyhirtelen, a semmiből egy csomó cipő jelenik meg. Mit cipő! Szandálok! Szandálok, ráadásul zoknival kombinálva. Atyaég. Elfog a nevetés. Annyira jellemző. Nem tudom, hordoz-e Földanyánk a hátán más olyan népet, akik ennyire tipikusan ízléstelen szandálokat hordanának. Oldalra fordítom a fejem, vészesen közel jönnek. Mire vége a számnak, és felnézek, körbefog minket a nagy csoport, fényképezőket kattogtatnak az arcunkba kvázi, látszólag csöppet sem törődve velünk, vagy a biciklijeinkkel. Egy kis diktafonból katonás szöveg csendül fel, nyilván idegenvezető helyett. g-re nézek, és elnevetjük magunkat.
2007. július 3. kedd 19.57 perc - Hősök tere közepe
Ülünk az emlékmű tövében a földön (viharfelhők az égen, nyomott, eső előtti hangulat, hasogató fejfájás részemről). Valami örömzenét hallgatok, Pouges. Muszáj ezt meghallgatnod, mondta, és már adta is az iPodot. Körülöttünk laza rendszertelenséggel 2 bicikli és egy bazi nagy futárzsák az elmaradhatatlan teáskanállal. Én belefeledkezek Basquiatba és az elöttünk elnyúló Andrássyba, g a fölöttünk gonoszan osonó viharfelhőket kémleli.
Egyszercsaknagyhirtelen, a semmiből egy csomó cipő jelenik meg. Mit cipő! Szandálok! Szandálok, ráadásul zoknival kombinálva. Atyaég. Elfog a nevetés. Annyira jellemző. Nem tudom, hordoz-e Földanyánk a hátán más olyan népet, akik ennyire tipikusan ízléstelen szandálokat hordanának. Oldalra fordítom a fejem, vészesen közel jönnek. Mire vége a számnak, és felnézek, körbefog minket a nagy csoport, fényképezőket kattogtatnak az arcunkba kvázi, látszólag csöppet sem törődve velünk, vagy a biciklijeinkkel. Egy kis diktafonból katonás szöveg csendül fel, nyilván idegenvezető helyett. g-re nézek, és elnevetjük magunkat.
Subscribe to:
Posts (Atom)