A családnál, ahol vagyok, teljesen szabadon engednek, amit rettenetesen élvezek, nagyon hiányzott egy kis önálló mozgolódás már. Tegnap elmentem a szomszéd városba, Puerto Varasba busszal. (Kb olyannal, mint a kék busz a fotón). A buszozás nagyon jó pofa volt, a busz akkor indul a végállomásról, amikor kb. megtelik, és megáll mindenhol, ahol az emberek kérik. Sőt, a semmi közepén is többször megálltunk, mert a sofőr meglátta, hogy vannak bóklászó emberek a kis földutakon, és megvártuk őket. A két végállomáson ül egy pasi kissámlin a megállóban, és húzza a strigulákat, hogy hányan utaznak a buszokon. Meg is sajnáltam szegény sofőröket, biztos így ellenőrzik őket, hogy ne tegyenek zsebre a pénzből.

A kisváros nagyon szép volt, tiszta svejci hangulatom volt (nem tudom, miért van mindenhol svejci hangulatom). Egy gyönyörű tó partján van a kisváros, ami olyan tisztavízű, hogy látni lehet a köveket az alján. Az utcák nagyon rendezettek, nagyon szépek a házak. Rögtön levágtam, hogy turista paradicsomról van szó, mert csak kávézók és helyi dolgokat áruló boltok voltak mindenhol, és voltak angol kiírások az éttermeknél. Az egyik kávézónál még az is ki volt írva, hogy wifi, oda direkt nem mentem be, mert tele volt gringókkal. Aztán persze fele annyiért ittam egy félreeső helyen forrócsokit (ami egyébként tényleg csípős volt egy kicsit, életemben nem ittam ilyen finomat sehol), és még egy palacsintát is adtak hozzá. A svejcies életérzést tovább fokozta, hogy az étlapon észrevettem a Torte és a Kuchen szavakat is, utóbb kiderült, hogy a germánus befolyás miatt sok a német édesség ebben a régióban. A kis félreeső helyen én voltam az egyetlen vendég, így jól ki is faggattak, sőt még wifit is találtam, amiről a tulajdonos hölgy azt se tudta, hogy mi, és vagy 10 percembe került megszerezni a jelszót, ami 3 telefonálás után sikerült csak.